Anifest 2006

Interjú Hosoda Mamoruval.

Az idei 4. Anifest, a nemzetközi animációs fesztivál két nagy meglepetést tartogatott az anime rajongóinak. A Madhouse stúdió két legújabb mozifilmjével, Az idő fölött járó lánnyal (Toki wo Kakeru Shoujo) és a Paprikával két olyan rajzfilm mutatkozott be a magyar közönség előtt, amelyek jelenleg a világ fesztiváljait járják, és még a japán közönség számára is újdonságnak számítanak. Ehhez kapcsolódóan az Anifest vendégül látta többek között Maruyama Masaót, a Madhouse egyik alapítóját, aki mindkét film készítésében részt vett, valamint Az idő fölött járó lány (röviden Tokikake) két producerét és rendezőjét, Hosoda Mamorut. Utóbbi a vetítést követően, miután kifejezte örömét a nézők létszáma és a fogadtatás fölött, szólt pár szót legutóbbi animéjéről, majd válaszolt a nézők kérdéseire. Mint megtudtuk, a Tokikake születését a japán társadalom aktualitásai is áthatják:

- A mai japán fiatalok nem találják a helyüket a világban, és negatív szemlélettel állnak hozzá a jövőhöz. Szerettünk volna egy olyan filmet készíteni, amely pozitív érzésekkel tölti el a diákokat, és tud jót mutatni nekik a jövővel kapcsolatban.


Általában az animáció kapcsán manapság szinte törvényszerűen merül fel a kérdés a hagyományos kézi animációról és a CG-ről, amelyről Hosoda Mamoru megnyugtató véleményt mondott.

- Ma Amerikában inkább háromdimenziós CG-vel készített rajzfilmek születnek, és kézi animációt már szinte nem is használnak, Japánban azonban nem ez a helyzet, és nem hiszem, hogy ez lenne a jövő. A japán animáció valószínűleg soha nem fog teljesen áttérni a CG-re, mert az olyan emberi érzéseket, amilyeneket Az idő fölött járó lányban is láthatunk, a gépi animáció soha nem tudja igazán kifejezni. Ahogy az élőszereplős filmeket soha nem váltja fel a CG animáció, úgy a rajzfilmeket sem.


Egy kérdező felvetette, hogy az animációt legtöbbször olyan történetek és jelenetek esetén alkalmazzák, amelyeket nem lehet élőszereplős filmben megvalósítani, a japán animáció esetében azonban ez csak részben igaz, és sok történet filmként is megvalósítható lenne. Arra a kérdésre, hogy az anime miben más, mennyivel ad többet, mint egy film, a rendező válaszával az animáció lényegéről alkotott felfogásába nyertünk bepillantást.

- Az idő fölött járó lány esetében sokan gondolhatják úgy, hogy ezt talán élőszereplős filmként is el lehetett volna készíteni, ez azonban nem így van. A kézi animáció az, ami a lehető legközvetlenebbül, még a live actionnél is hitelesebben jeleníti meg az emberi érzéseket. Régen valóban úgy volt, hogy olyan történetekből készült rajzfilm, amelyekből nem lehetett filmet forgatni, mára a CG fejlődésével azonban ez a trend megfordult, és sok sikeres rajzfilmből készül élőszereplős adaptáció, éppen azért, mivel az animáció közvetlenebbül fejezi ki az érzéseket. A technika fejlődésével mind a rajzfilmben, mind a filmben megnőtt a kifejezőerő, de a szerepük más, és a kézi animáció az, ahol az érzelmek és az akció egyaránt kifejezők.


Mikor következő filmjéről kérdezték a rendezőt, még nem árult el semmit, különösen mivel a Tokikake még Japánban is nagyon új - nyáron mutatták be -, így ez jelen pillanatban szinte minden idejét leköti. Az utolsó kérdező a Tokikake témájából adódó könnyedebb, és mint megtudtuk, a világ minden táján felmerülő kérdést vetett fel. Arra, hogy ha lehetőségük volna visszaugrani az időben, hova mennének vissza, először a rendező, majd a producer, Saitou Yuuichirou válaszolt.

- Az anime alapvetően éppen arról szól, hogy a valóságban nem lehet visszamenni az időben, és a mostot kell becsülni. Ha azonban mégis megtehetném, akkor valószínűleg abba az időbe mennék vissza, amikor még kezdő voltam az animekészítésben, mivel rendezőként érzem, hogy még többet kellett volna tanulnom a kezdet kezdetén.

- A magam részéről - vette át a szót a producer - akkor élnék ezzel, amikor pár nap múlva hazamegyünk Tokióba: akkor visszajönnék ide, hogy újra együtt meg tudjuk nézni ezt az animét.


A különösen nagy tetszést arató választ követően, mintegy igazolva a japánokról uralkodó klisét, nagy fényképezkedés következett a közönséggel a háttérben, majd a japán vendégeket az Uránia kávézójában lehetett elcsípni egy autogram vagy beszélgetés erejéig. A Japanimániának is itt sikerült szóra bírnia a rendezőt, Hosoda Mamorut, akit egy hosszúra nyúlt interjúban faggattunk a legkülönfélébb dolgokról.


Japanimánia: Önt személy szerint mi inspirálta egy ennyire az időre koncentráló film elkészítésében?

Hosoda Mamoru: Nagyon sok film foglalkozik az időugrásokkal, és nem csak manapság. Engem leginkább Frank Capra 1946-os Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life) című filmje ihletett meg, amelyben a főszereplő Karácsonykor egy angyaltól esélyt kap egy új életre, ám mikor az még rosszabb lesz, mint az előző, átértékeli korábbi életét.

J: Mi a véleménye arról, hogy manapság az egész világon felgyorsult az élet, sőt az animeipar is? Mi lehet ennek a hatása?

H. M.: Úgy látom, hogy ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a fontos döntésekre manapság nem szánunk elég időt, így ha mégsem úgy sikerül valami, ahogy elterveztük, akkor jön a megbánás. Az ilyen negatív érzések azonban nem visznek előre, minden döntésben és annak következményében meg kell látni a jót és a hasznot.

J: Ezek szerint minden filmje értékes tapasztalatot jelentett. Az idő fölött járó lány konkrétan mit?

H. M.: Nem csak a filmkészítőkre igaz, hanem mindenkire, aki alkot, hogy nem könnyű elérni az elégedettséget. Mindenki a tökéletességre törekszik, ám ezt kétféleképpen teheti: egyesek nagyon sok időt és energiát fordítanak az alkotásaikra, másik viszont - és magam is ezek közé tartozom - több alkotást készítenek, és tanulnak az előzőekből. Minden korábbi munkám fontos tapasztalatokat adott, mindegyikben volt, amit jónak találtam átvinni a következőbe, és volt, amit nem. Az időutazás kapcsán sajnos nem voltak ilyen előzetes tapasztalataim, és a különböző idősíkok egyeztetése miatt elég nehéz is volt elkészíteni a filmet.

J: Ha már az időutazásnál tartunk, mi a véleménye a filmes eszközök alkalmazásáról az animében?

H. M.: Nagyon érdekes, amikor filmes ismerőseimmel beszélgetek, ők ugyanis épp ellenkezőleg, az anime kifejezőerejére vágynak, mivel úgy látják, az anime mutatja be a legjobban a valós érzelmeket - tehát valójában mindegyik a másikból akar valamit. Az idő fölött járó lány egy romantikus rajzfilm, a mai világ azonban nem ilyen, ezért nehéz olyan színésznőt találni, aki ezeket a tiszta érzéseket meg tudja jeleníteni. A mai fiatalok modern gondolkodásúak, így a színészeknek nincs valós élményük az olyan érzésekről, amilyenek a Tokikakéban is szerepelnek, így nem lehetett volna filmet forgatni ebből a történetből. A filmesek általában irigylik az animációk készítőit azért, mert olyat is meg tudnak jeleníteni, amit a színészek nem.

J: Az idő fölött járó lány most a világ fesztiváljait járja. Mely országokba jutott el eddig?

H. M.: Spanyolországban Maruyama úr járt a filmmel, aki mesélte, hogy a nézők együtt léteztek az animével, és sokkal szabadabban mutatták ki az érzéseiket, mint a japánok. Koreában én ugyanezt tapasztaltam, és most Magyarországon is: a nézők a filmmel együtt élnek, és az ehhez kapcsolódó érzéseiket ki is fejezik, amit számunkra nagy öröm hallani.

J: Mit gondol, miért ilyen népszerű az anime külföldön?

H. M.: Japánban mind a filmesek, mind az animekészítők célja, hogy munkáikat minél többen megismerjék, de úgy látom, az animációnak könnyebb dolga van külföldön. Általában a rajzfilmek kifejezőereje könnyebben utat talál a nézők szívéhez, mint az élőszereplős filmekben, és a szereplők érzései könnyebben befogadhatók. A japán animáció titka ezen felül talán a látványosságában és az eseménydús cselekményben rejlik, valamint hogy a gyerekek és a felnőttek is könnyen azonosulnak vele.

J: Ha megnézzük eddigi rendezéseit, a Digimon és a One Piece mozifilmet, a rövid Superflat Monogramot és most a Tokikakét, elég különböző animékről van szó. Mennyiben volt más az egyes filmeken dolgozni?

H. M.: A válasz egyszerű, míg az első kettő inkább fiúknak szól, a másik kettő inkább lányoknak.

J: Mesélne bővebben a Superflat Monogramról és ehhez kapcsolódóan a superflat posztmodern művészeti irányzatról?

H. M.: A superflat atyja, Murakami Takashi szerint a japán művészet a nyugatival szemben síkbeli természetű, és a manga és anime is azért népszerű Nyugaton, mert az ukiyo-etől kezdve beilleszkedik egy történelmi vonulatban. Éppen a japán művészet síkbeli kifejezőerő miatt kapta az irányzat a superflat nevet, ugyanis bár a japán animáció kapott nyugati hatásokat, végeredményben a hagyományos képzőművészetben gyökerezik. Az ukiyo-e ma ugyan művészet, a maga korában azonban ugyanúgy az emberek szórakoztatására készült és a tömegkultúra része volt, mint ma az anime, sőt ez általában is a japán művészet fontos jellemzője.


Ezzel és a szokásos jókívánságokkal zárult az érdekes beszélgetés, amelyet Az idő fölötti lány rendezőjével, Hosoda Mamoruval folytattunk a 4. Anifest második estéjén, 2006. december 2-án. A fesztiválon bemutatott egyszerre szórakoztató és tanulságos mozija láttán csak remélni tudjuk, hogy a jövőben még sok hasonlóan színvonalas animét láthatunk a rendezésében.

Írta:
Kálovics Dalma (Darklight)
Solti Antal (Tonya