A fekete hajú lány a domboldalon ült és a felhőket bámulta, de gondoltban nagyon messze járt. Vajon tényleg nem az ő hibája volt? Vagy csak próbálja magát meggyőzni? Ezek olyan kérdések, amire nehezen lehet választ adni.

- Min gondolkozol annyira? – huppant le mellé egy szőke hajú srác.

Yin hirtelen visszaugrott a valóságba és döbbenten nézett az aranyszínű szemekbe.

- Hát én… - kezdett volna magyarázatba, de a fiú közbevágott:

- Hé, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

- Nos, tényleg én tehet arról, ami azon a napon történt? Ha nem lettem volna olyan makacs, akkor nem kellett volna aznap kimozdulni a lakásból. De… ha nem lenne ez a szokás Xingben, akkor el se kellett volna szöknie anyámnak, miután megszülettem.

- Én tényleg nem tudom a választ – felelt neki a szőke. – De szerintem nem kéne ezen ennyit rágódnod. Hagyd nyugodni a múltat. Tudod akkor, mi se vittünk volna végre semmit, ha nem hagyunk mindent magunk mögött. Nem azt mondom, hogy felejtsd el, csak lépj egyet előre.

- Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el a xingi lány.

- Jut eszembe, Winry azt mondta, hogy van most egy kis ideje és meg tudja nézni, mi a gond az automaileddel.

- Oké, már megyek is – állt fel Yin, majd megindult a ház felé. Az ajtóban azonban megállt. – Köszi Ed, ez sokat segített.

- Hiszen azért vagyok itt – lépett oda a feketehajú lányhoz, majd bekísérte és az egyik szobában segített neki felfeküdni az ágra.

- Már értem is mi a gond – szólalt meg pár perc után Winry. – Kilazult az egyik csavar és emiatt nem tudott tökéletesen hajlani a lábad. De hát már hónapok óta nem volt semmi gond. Nem mindenkinek van szüksége hetente szervizre.

- Hé, szállj le rólam! – csattant fel Edward. – Nem tehetek róla, hogy valaki mindig belém köt és harcba keveredek.

- De igenis tehetsz róla! És ha vitatkozol velem, akkor legközelebb keress magadnak mást, aki megjavítja – vágott vissza a szőke lány idegesen. Azonban fél perc múlva lágyan megszólalt:

- Amúgy elmondtad már Yinnek?

- Micsodát? – kérdezett vissza a xingi lány.

- Már úton van a kistestvéred – kuncogott Winry. A másik lány szeme hirtelen elkerekedett, majd mikor felfogta boldogan felvisított és szerelője nyakába ugrott:

- Ó te jó ég! El sem hiszem, gratulálok! És neked is Ed – ölelte magához a fiút, mikor látta, hogy kezd idegesen lenni, mert róla megfeledkeztek.

Azonban a vidám pillanat nem tartott sokáig, valaki idegesen kopogott be az ajtón.

- Elnézést! Yin itthon van? Nagy a baj!

- Mi történt? – rohant ki Edward.

- A mezőn az egyik szénabála meggyullad, és ha nem oltjuk el gyorsan, az egész termés le fog égni. Viszont vizet csak nagyon messziről tudnánk hozni.

- Már megyek is – ugrott fel Yin. – Ed, gyere velem! Hátha nem bírok el vele egyedül.

- Jó rendben, bár nem engem hívnak hullámalkimistának – vonta meg a vállát a szőke hajú, majd a lánnyal együtt futásnak eredtek.

Már messziről lehetett látni a gomolygó füstöt, és ahogy közeledtek, a lángokat is. Ennek hatására még jobban felgyorsították a lépteiket. Odaérve pedig a forróság szinte elviselhetetlen volt.

- Itt az ideje kicsit visszavenni ebből a melegből – mosolyodott el Yin, majd összecsapta két kezét és a jobba csuklóján lévő transzmutációs körre koncentrált. A következő pillanatban vízcseppek kezdtek el esni az égből, annak ellenére, hogy egy felső se volt az égen. A csöpögés perceken belül átváltott zuhogásba, a falu lakói azonban szárazak maradtak.

- Kicsit besegítek, mielőtt még több termés leég – szólalt meg Edward, majd ő is összecsapta a két kezét és Yinére tette a sajátjait, ennek következtében az eső még jobban megeredt, a lángok pedig kialudtak.

A falu megkönnyebbülten lélegzett fel, majd hangos ujjongásba törtek ki és nem győztek hálálkodni a két alkimistának.

- Nem is volt rossz – tette a kezét Yin fejére a szőke srác.

- Igen, neked köszönhetem, hogy eddig eljutottam – nézett fel a srácra a xingi lány. Majd gondoltban hozzátette:

- És azt is, hogy azon a napon életben maradtam…

/10 évvel korábban/

A megígért nap reggelén csodálatosan sütött a nap és senki nem tudta, hogy ez egy nagy mészárlás kezdete. A nap, amely sok életet tönkretesz, elpusztít, de mindezt egy jobb cél érdekében.

Aznap reggel, mint mindig az 7 éves Yint ébresztette az anyukája, de a kislányt ma különösen visszatartotta pihe-puha ágyikója.

- Yin! Ha nem kelsz fel időben, akkor lemaradunk a napfogyatkozásról. Már pedig a következőt lehet, te se éred meg. És előtte még be kéne vásárolni.

- Vásárolni? Akkor kapok cukrot is – ugrott fel a kislány vidáman és már öltözködött is.

Egy órán belül elkészültek, majd indultak is a boltba. Nagy hiba volt. Ha otthon maradnak, akkor talán ez meg sem történik.

Ahogy sétáltak, pár utcával arrébb hangos kiabálásokra lettek figyelmesek.

- Anyu, mi ez a nagy hang? – riadt meg a kis feketehajú lány.

- Nem tudom, de valami nagy baj lehet – ijedt meg ő is, mikor meglátta a felszálló füstöt. Utána pedig lövések dördültek el.

- Valami baj lehet a városban, gyorsan tűnjünk el innen – szólalt meg az asszony, majd gyermekét felkapva futásnak eredt. Nem tudta, hogy merre megy, csak minél messzebb a csetepaté helyszínétől.

Ahogy befordult az egyik utcán, szintén katonákba botlott bele. Már éppen oda akart menni, hogy megkérdezze, mi történt, mikor az egyik katona társára lőtt. Legalábbis a civilek szemével úgy tűnt. Yin anyukájának a lába szinte földbe gyökerezett, de a lakosság néhány tagja, akik éppen ott voltak, ők se tudtak mozdulni. A katonák hangos vitába kezdtek, majd az egyikük tüzet nyitott. Bár nem a civilekre céloztak, néhányat mégis eltaláltak, ahogy célzás nélkül tüzeltek. Az egyik lőszer hirtelen eltalálta Yin jobb lábát, majd a következő az édesanyja hátát. A nő hitelen a földre esett és pillanatok alatt nagy vértócsa keletkezett alattuk.

A katonák kissé megijedtek, hogy olyanokat is eltaláltak, akiket nem szabadott volna, ezért gyorsan otthagyták a helyszínt, nehogy bajba kerüljenek. A földön mindenütt holtestek hevertek a vérfolyamban. Egyedül a kis xingi kislány sírdogált és az anyját szólította.

Nem sokkal később lépésekre lett figyelmes, de a fájdalomtól nem tudott felkelni, csak feküdt a hasán és sírt tovább. Hirtelen valaki megfogta hátulról és felemelte.

- Jól vagy? – kérdezte egy szőke hajú fiú. Yin végignézett rajta könnyes szemmel, majd feltűnt neki, hogy a fiúnak, aki tartja, a jobb keze nem igazi.

- Nagyon fáj a lábam – felelt neki könnyes szemmel.

- Most itt nem tudlak ellátni, de keresünk egy katonát, aki elvisz a kórházba. Jó lesz ez?

A lány csak megszeppenten bólintott, mire a fiú folytatta:

- Edward Elric vagyok. Neked mi a neved?

- Yin – jött a rövid válasz.

- Rendben Yin. Ne aggódj, minden rendben lesz – ölelte magához Ed a kis védencét, mire a fekete hajú szorosan odabújt, lehunyta a szemét és a biztonság tudatában, megkönnyebbülten elájult.