Jaj, mi ez az idegesítő csipogás?

Kelletlenül ültem fel az ágyamon, majd beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy egy oraculum harang csipogását hallom. Biztos a következő csata. Felkeltem és odamentem az asztalomhoz, amelyen két jóscsengő is volt, az enyém, ami piros volt, és egy sárga, Lené. Biztos este itt felejtette, mikor elment aludni. Megnéztem a sajátomat, de az 1 hangot nem adott, ellenben a citromszínűvel. Na, nézzük csak, jövő hét, Mata temető, ellenfél pedig…naneeee….

Azonnal felugrottam és kiszaladtam a szobából. Kivágtam bátyám szobájának ajtaját és berohantam. A fiú hason feküdt az ágyán, félig betakarva, békésen aludt. De engem ez nem érdekelt.

- LEEEEEEEEEEEN! - visítottam és ráugrottam a hátára, kezembe a sárga oraculummal.

Lenny ijedtében felordított és akkorát ugrott, hogy mindketten leborultunk az ágyáról. A végeredmény az lett, hogy Lenny a földön a hátán feküdt, én a csípőjén ültem, fején pedig a takarója volt. Felemeltem picit a takarót és két igen dühös aranysárga szemmel találtam magam szembe.

- Mia, mégis mi a jó életet művelsz? - szeme csak úgy szórta a szikrákat.

- Ömmm….örülök, megvan a következő ellenfeled - mosolyogtam.

- Na ki az? - kérdezte ásítva, majd felkönyökölt, ha teljesen felült volna, csak néhány centire lett volna tőlem. Átadtam neki az eszközt.

- Yoh Asakura - mondta érzelemmentes arccal, majd hirtelen gonosz mosolyra húzta száját - tökéletes, hamarabb elpusztíthatom, mint vártak.

- Biztos vagy benne? Egyszer már legyőzött.

- Még is miket beszélsz hugi? Azóta jóval erősebb lettem, és láthattad milyen pillanatok alatt elpusztítottam az ellenfelét, aki majdnem megölte.

- Ez igaz - nyugtáztam megkönnyebbülten, majd mindketten felálltunk és reggelizni mentünk. Én hamarabb végeztem, mint a két testvérem, ezért addig bementem a szobámba, leültem az ágyamra és folytattam a dalszöveget. Egyszer csak hallottam, hogy kinyílik az ajtó és Len feje bukkan fel a kis résnél.

- Hát te mit csinálsz? - nézett érdeklődve.

- Dalszöveget írok neked, annyira szép hangod van, nem tudom mér nem akarod kiereszteni.

- Mert nem szeretném - picit elvörösödött.

- Na legalább próbáld meg - néztem rá kérlelő kölyökkutyaszemekkel.

- Na jó, de fejezd be ezt a nézést.

Erre picit felnevettem, majd félig elé toltam a füzetem, mikor leült mellém. Én megadtam az alaphangot, hogy be tudjon csatlakozni.

Wazawai ha banri no soto ni

yokoshima ha sara ni sotoe he

sei to shi no sou wo koso tachi

kiriotoshi no ma ni haire

nido to inoru koto mo nai

kogi ni ochiru koto mo nai

tada naranu na no seirei ga

tamashii wo michibiku darou

sube ni koto toki

hokori hairanai

(Tao Ren Jiri - a szám végén az utolsó refrén)

- Jaj ez nagyon szép volt Len! - szám széles mosolyra húzódott, miközben picit elpiruló bátyámra néztem.

- Ne csináld már, tudod, hogy nem szeretek énekelni - felelte zavartan.

- Pedig ilyen tehetséget elpazarolni.

- Ezzel én is egyetértek - pillantottuk meg Junt az ajtóban - ráadásul szépen duetteztek, de most mars iskolába, mindkettőnek.

Erre Len picit felmordult, ugyanis nem szerette, ha valaki utasítgatta, még akkor sem, ha az a tulajdon nővére volt. Belecsúsztattam a füzetem a sulitáskámba, majd felkaptam a vállamra és már el is indultunk. Útközben az én jóscsengőm is megszólalt, megvan az utolsó ellenfelem. Egy Kimiko nevű lánnyal fogok küzdeni. Fogalmam sincs ki az, de biztos valami kemény csaj a neve alapján, úgyhogy jobb lesz felkötni a gatyám, még akkor is, ha én már megnyertem a két csatát. Azért nem lenne jó már a selejtezőben elpatkolni, úgyhogy közben tovább jutottam. Kétutcányira a házunktól elváltunk Lennyvel, mindenki ment a saját iskolája felé.

Mikor beértem a kapun, meghallottam a jelzőcsengőt. Ajjaj, ha nem sietek, el fogok késni óráról. Így felfutottam a lépcsőn és azzal a lendülettel befordultam a folyosón. De a nagy sietség miatt nem figyeltem és valamibe beleütköztem. Vagyis pontosabban valakibe. Ennek következtében mindketten a földön kötöttünk ki, a cuccaink pedig szanaszét szóródtak.

- Jaj, ne haragudj, véletlen volt. Nem néztem a lábam elé – szabadkoztam és kezdtem összeszedni a cuccainkat.

- Ugyan, semmi nem történt – felelte egy kedves hang és csak ekkor néztem meg, hogy kibe ütköztem. Egy nálam jóval idősebb, azt hiszem végzős lány lehetett. A haja vörös volt és göndör, a szeme pedig kék. Nagyon barátságosnak tűnt.

- Annyira siettem, hogy nem néztem a lábam elé, olyan ügyetlen vagyok, tessék, itt vannak a cuccaid – nyújtottam át neki, majd én is összeszedtem a sajátom és siettem is a terembe.

 Az osztályba érve megpillantottam Nezut és azonnal oda is mentem hozzá.

- Szia, mi a helyzet? - kérdeztem mosolyogva.

- Szia, nem sok, na hogy állsz a sámáncsatával? - kérdezte.

- Egész jól, eddig két csatát megnyertem, már csak egy van, de mindegy mi lesz annak a vége, mert már továbbjutottam.

- Na, az jó, gratulálok. A csatátok után nincs kedvetek megismerni a sámáncsapatunkat? Nagyon erős sámánokból állunk és a vezetőnk a legerősebb a világon.

- Ez jól hangzik - feleltem, egy picit meg voltam lepődve, de gondoltam, ha társulunk, akkor könnyebben legyőzzük az ellenfeleket

- Akkor megbeszélem vele, mikor találkozzunk. Amúgy Zik a neve és a legcukibb srác a világon - folytatta barátnőm.

- Ó csak nem a pasid? - kuncogtam, mire ő bólintott. Még kérdezni akartam valamit, mikor megszólalt a csengő, úgyhogy bele kellett vetni magunkat egy újabb iskolai napba.

Suli után együtt mentünk táncórára, de már nem beszéltünk a sámántornáról, ugyanis az edző olyan keményre fogott minket a legutóbbi fellépés óta, mert ott a csapat néhány tagja elbénázta az előadást és elég hátul végeztünk. És persze, hogy olyankor azokat szívatják, akik nem tehetnek semmiről.

Jóformán már a lábam se éreztem, mikor beléptem a toronyépületbe. Már éppen meg akartam nyomni a liftnek a hívógombját, mikor valaki megszólalt a hátam mögött:

- Hát te hova mész?

- Hát föl, mégis mit gondoltál?

- Nem abban egyeztünk meg, hogy lépcsőzöl? Meg amúgy is menni kell edzeni.

- Na ne, ne csináld ezt Len, már a lábam se érzem, úgy megdolgoztattak ma - kezdtem nyafogni. Tudtam, hogy bátyám nem bírja elviselni a nyafogást, ezért kezdtem bele a szokásosnál kicsit jobban túlozva.

- Most fejezd be! Ki nem állhatom a hisztidet.

- Na Leeeeen, csak ma had ne keljen - pislogtam kölyökkutyaszemekkel.

- Ha így tudsz nézni akkor edzeni is, na indulás! Ja és hozd Fekete Főnixet is! - azzal hátat fordított és elindult az ajtó felé.

- Gyűlölöm, mikor parancsolgat - dünnyögtem az orrom alatt.

- Mondtál valamit? - állt meg Lenny és hátra pillantott, szemében gyilkos tekintet volt.

- Semmi semmi - vágtam rá talán túl gyorsan is, de végül utána eredtem, mikor újra elindult. Kilovagoltunk az erdőbe, majd átvágtunk rajta és egy nagyobb tisztáson megálltunk. A délután folyamán elsajátítottam az szuperlovasroham támadást Lentől, ő pedig továbbfejlesztette. Emellett sikerült kifejlesztenem egy olyan védekezést és támadást egyszerre, aminek az alapja tánc, de mégis harcban előnyömre válhat. Ki mondta, hogy a tánc hasztalan?

A napok gyorsan teltek és elérkezett a csata előtti nap. Az egész délutánt végigedzettük, ezért estére holt fáradt lettem. Idő közben el is aludtam, majd  Len számolására ébredtem:

- 10 501 és 10 502 és 3 és 4….

- Bocsánat, hogy zavarok Len mester, de szerintem bölcs dolog volna piheni. - jelent meg hirtelen Bason - Tudom, hogy biztos vagy magadban, de a holnapi meccs kulcsfontosságú és ha veszítesz nem léphetsz tovább a következő szintre. Aludnod kéne egy kicsit.

- Lássuk csak, mikor is kértem fel Basont, hogy tanácsokat adjon? Apropó nem kértem.

- Nem kéne lebecsülnöd Yohot, sok erőt merít a szamurájához fűződő barátságából, a kapcsolatuk nagy erőt képez.

- Valóban? És pontosan mire célzol ezzel a megjegyzéssel? - itt Lenny abbahagyta az edzést és szembenézett védőszellemével.

- Nem célzok semmire.

- Jaj mi az Bason? Szeretnéd, ha puszipajtások lennénk? Társasjátékozni volna kedved? Hát bocs, de nem érek rá, mert világuralomra készülök - és itt hangosan felnevetett.

- Te aztán hagyod az embert aludni - ültem fel kelletlenül. Len abbahagyta a nevetést, én pedig folytattam:

- Amúgy meg Basonnek igaza van. Menj aludni, mert holnap fáradt leszel.

Azzal megindultam az ajtó felé.

- Inkább pont, hogy gyakorolnod kéne - válaszolta morcosan, majd éreztem, hogy elrúgja magát a földtől. Megfordultam és védekezőn magam elé emeltem a kezem, azonban picit meglepődtem mikor farkasszemet néztem a guandaoval. Még szerencse, hogy nem emeltem olyan magasra a kezem, így a csuklóm épp hogy csak hozzáért a fegyver pengéjéhez, de ez épp elég volt ahhoz, hogy felszakítsa a kezem.

- Na megállj! - mordultam rá, majd kigáncsoltam Lennyt. Ez azonban nagy hiba volt, mert arra nem számítottam, hogy rám fog esni. De hát mindenki tévedhet, és most én húztam a rövidebbet, ugyanis drága bátyám teljesen elterült rajtam, emellett még össze is fejeltünk. Kinyitottam a szemem és Len aranysárga szemeit pillantottam meg. Nagyon közel. Azt hiszem el is pirultam, de nem értem mér, hiszen a bátyámról volt szó.

- Öööö…Len, leszállnál? - éreztem, hogy egyre jobban pirulok.

- Legközelebb ne gáncsolj ki és akkor nem esek rád. Amúgy mitől lettél ilyen vörös? - nézett értetlenül.

- Semmi semmi - hátat fordítottam neki, majd egy pillanat múlva újra felé fordultam - jut eszembe, még mindig vérzik a karom - azzal megfogtam fehér övét, megrántottam.

- Héééé, te meg mi a jó életet csinálsz? - kapott a nadrágja után, ami azonnal lecsúszott, amint nem tartotta semmi.

- Te vágtad el a kezem, még jó, hogy hozzájárulsz ahhoz, hogy ne vérezzek el - fejeztem be a kötözést.

- De nem találtál mást?

- Ha nem tűnt volna fel előtte körbenéztem, de hát így jártál, bleeee - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd futásnak eredtem, mert tudtam, hogy erre mindig bepöccen.

- MIA TAO! - kiáltott utánam idegesen, én megfordultam futás közben és feltűnt, hogy Lenny igen gyorsan közeledik felém. Próbáltam én is gyorsabban futni, de a következő pillanatban éreztem, hogy Tao testvérem rám veti magát.

- Wáááááá, engedj el - visítottam.

- Na tudod mikor, és az előbbit is visszakapod - majd elkezdett csikizni. Tudja, hogy erre nagyon érzékeny vagyok és mindig ezzel szívat. Elkezdtem kapálózni és rugdalózni, hátha sikerül kiszabadulnom. Végül véletlenül beletérdeltem a lába közé, mire Lenny azonnal felordított. Nem direkt volt, de ha már így alakult, akkor gyorsan felugrottam és magam elé kaptam a gunadaom. Len nagy nehezen feltápászkodott majd így szólt:

- Ez aljas húzás volt ugye tudod?

- Nem direkt volt, de remélem megtanultad a leckét - kuncogtam.

- Nem én - felelte, arcán megjelent az az aranyos mosoly, amit mindig akkor villant, mikor harcolni akar velem.

- Öööö… Len, előbb kösd fel a gatyád. De most komolyan - nevettem, de annyira, hogy még a fegyverem is le kellett tennem.

- Tudod mit? Inkább mára fejezzük be és menjünk fel, otthon biztos van másik öv - lépett mellém, egyik kezét lazán átdobta a vállam felett és magához ölelt. Másik kezével pedig a nadrágját tartottam.

Másnap reggel alig bírtam figyelni a suliban, egyfolytában a meccsem járt az eszemben. Meg közben Lenen is. Nagyon biztos magában, de Yoh is erős. Suli után megkértem Nezut, hogy szóljon az edzőnek, ma nem megyek edzésre, mert nem érzem jól magam. Persze barátnőm egyből tudta mi a helyzet, de hát nem mondhattuk, hogy sámáncsatára megyünk, mert tuti az elmegyógyintézetben kötnénk ki, vagy jobb esetben csak bolondnak néz.

Otthon gyorsan ruhát váltottam, majd felkaptam a fegyverem és lementem az istállóba. Azt beszéltük meg Lennel, hogy itt találkozunk. Mire leértem, a fiú már ott várt rám. Felnyergeltem Fekete Főnixet, majd mikor fel akartam ülni bátyám mellém lépett:

- Ezt tedd el - nyújtott egy mini sírkövet - Fekete Holló nélkül nehéz lenne véghezvinned az Ultra Lovas Roham Támadást.

- Köszi – mosolyodtam el, majd gyorsan elraktam és már lóra is pattantunk.

- Érzed ezt? – szólalt meg Len.

- Igen, erős szellemi energia. Biztos az ellenfelemé.

Beértünk a park közepére és megálltunk egy olyan helyen, ahol csak alig van 1-1 fa. Megláttam a padon ülni egy szőke lányt, aki tiszta rózsaszínben volt. Az ki van zárva, hogy ez a a csaj az ellenfelem.

- Jaj de aranyos paciiiii – ugrott fel a lány – majd tehetek rózsaszín masnikat a hajába és befesthetem a sörényét rózsaszínre?

- Mivan? – néztem meglepetten.

- Jaj de arika a másik ló is, biztos egy unikornis, csak azok lehetnek ilyen hófehérek – lelkesedett tovább, mintha meg se hallotta volna, amit mondtam. Lennyvel csak értetlenül néztünk egymásra.

- Jut eszembe, de udvariatlan vagyok, a nevem Kimiko és egy Mia nevű lányt várok.

- Öööömmm…. én vagyok Mia, örvendek. Ő pedig a bátyám Len – mutattam a fiú felé.

- Ó szóval veled csatázok. Hát remélem nem lesz túl durva csata. Majd a meccs után elmehetnénk vásárolgatni, meglátod öri barik leszünk – ugrándozott, majd hirtelen mellém ugrott, mikor leszálltam Fekete Főnixről és a fülemhez hajolt:

- Milyen kis aranyos a bátyád. Nem akarsz vele összehozni?

- Nem – vágtam rá túl gyorsan, bár magam sem értem mér. Valahogy olyan érzésem volt, hogy senkinek nem akarom odaengedni Lent, főleg nem egy ilyen cicababának. Azzal is nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne jöjjön vissza az ebédem ettől a csajtól.

- De mér? Olyan kis cukkerka – kezdett nyafogni.

- Könyörgöm néztél már valaha tükörbe? – csúszott ki a számon, de már nem bírtam tovább.

- Igen reggel vagy nyolcszor is – vigyorgott. Te jó ég. Ekkor szerencsére megszólalt az oraculum harag. Én pedig előkaptam a guandaom.

- Ayahime, szellemem, ugorj a guandaoba! – kiáltottam és beleküldtem a macskámat a fegyverbe.

- Aranyos a szellemed, de nem veheti fel a versenyt az enyémmel. Barbie! – miután Kimiko elkiáltotta magát megjelent egy szellemlány, aki hasonlóan nézett ki, mint az ellenfelem csak sokkal karcsúbb volt.

- Ő itt a védőszellemem Barbie. Biztos hallottál már róla és abban is biztos vagyok, hogy mikor kislány voltál rengeteg Barbie babád volt.

- Hát ő…. hallottam róla, de igazából semmi értelmét nem láttam. Volt két rendes babám és ennyit. Nem sokat játszottam gyerekkoromban, már akkor is a harcra képeztek – feleltem büszkén.

- Jaj ne játszd már a nagykislányt, nem tűnsz nagyobbnak. Még az se szégyen, ha most ilyenekkel játszom – mosolygott nyájasan. Na bennem itt pattant el az utolsó szál, annyira elegem lett, hogy teljes erőből neki rontottam a csajnak és ezzel meg is törtem a néhány másodperccel ezelőtt létrehozott szellemkontrolt.

- Ez meg mi volt? – állt fel a földről, elég meglepettnek tűnt.

- Ha nem vetted volna észre, már rég elkezdődött a meccs.

- Igen láttam drága, ne haragudj, de le kell, hogy győzzelek. Gyerünk Barbie Rózsaszín felhő! – utasította szellemét és fegyveréből rózsaszín színű füst szerűség áradt felé. Na, várjunk csak, mibe küldte a szellemét? Nem is láttam nála semmit. De nem volt időm ezen filózni, épp, hogy félre tudtam ugrani a támadás elől, egy kis gázt be is szívhattam, mert igen kábának kezdtem érezni magam.

- MIA NE ALUDJ EL! – hallottam meg Len hangját a hátam mögül. Ránéztem és a szemem találkozott bátyám aranysárga íriszeivel, amitől egyből magamhoz tértem.

- Vágtázó Gyors Rohaaaaam! – kiáltottam fel és egy pillanat alatt eltűnt a plázacica támadása.

- Hééé, pedig olyan szép volt – kezdett megint hisztizni.

- Bocs, de ki kell, hogy ábrándítsalak, utálom a rózsaszínt – mondtam kis undorral az arcomon.

- Ezért még megfizetsz! – nézett rám dühösen és ekkor felemelte a hitelkártyáját, ami körül szellemi energiát láttam. Csak nem ez a fegyvere????

- Kíváncsian várom, hogy akarsz leverni azzal. AYAHIME TÁNCRA FEL! – kiáltottam és felvettem egy balett pózt, majd meghallottam a zenét.

- Ez meg micsoda? – nézett körbe Kimiko meglepetten.

- Egy olyan támadási és védekezés egyben, amit egy életre megemlegetsz – néztem rá magabiztosan majd elkezdtem táncolni és minden lépésem úgy jött, hogy pont ki tudtam térni a támadása elől.

(http://www.youtube.com/watch?v=Mdv1pMjz0-w)

Majd mikor elvesztette az egyensúlyát egy kecses mozdulattal elrugaszkodtam a földtől, ráléptem a fejére és egy kecses piruettet lejtve mögé ugrottam és eltáncoltam a zene végéig, közben kitérve még pár támadás elől.

- Teee, ezt mégis hogy képzelted?  - rivallt rám dühtől vörös fejjel. – Ezt még nagyon megbánod. Próbababák ébresztő! Gyertek ide a parancsomra és tiporjátok el ezt a kis mihaszna senkit!

Nem értettem megint milyen béna támadást akar ez ellenem bevetni, de aztán megpillantottam, hogy a földből különböző méretű és kinézető babák jelennek meg. Olyanok, mint amiket a boltokban szoktam látni. Már amikor nagy ritkán arra járok. De nincs időm késlekedni, itt az alkalom bevetni a legerősebb támadásomat.

- Fekete Főnix! – kiáltottam el magam. Szénfekete paripám egy pillanat alatt mellém ugrott, én pedig a hátára ugrottam, majd előkaptam a mini sírkövet, amit Len adott.

- Te meg mégis mire készülsz? – nézett kíváncsian, mikor készen állt a támadásra.

- Majd meglátod. Fekete Holló emelkedj! Szellemforma egyesülj, be Fekete Főnixbe!

- Mi ez valami állatkert?

- Igen, és te vagy közöttük a legnagyobb majom.

- Na, ebből elég! Támadás, tépjétek szét ezt a nagyszájú kislányt!

- Ayahime! Ultra Lovas Roham Támadás!

Ellenfelemnek ez már túl erős támadás volt, amint leült a por már hallottam is csipogni az oraculum harangomat. Ez az nyertem!

- Ügyes voltál hugi – mosolyodott el Len.

- Köszi, de e nélkül nem ment voltam – viszonoztam ezt a gesztust, majd átnyújtottam neki a mini sírkövet. – Azt hiszem erre szükséged lesz.

- Ezt mégis hogy képzelted? – hallottam meg a hátam mögül Kimiko hangját. Ekkor megfordultam és láttam, hogy a hitelkártyája két darabban van, a csaj pedig nagyon ideges. Én csak felnevettem jó hangosan.

- Na indulás – fordult meg bátyám a lovával, én is felpattantam a sajátomra és már el is vágtattunk mit sem törődve vesztes ellenfelemmel.

- Látom Asakura és a kis barátja már itt van – jegyezte meg gúnyosan mikor odaértünk. Úgy érzem drámai belépőre készült. És így is volt, én persze mentem utána és egy pillanat alatt kiugrottunk egyszerre a fák közül. A két ló egyszerre dobbant a földön, Len pedig állva maradt Fehér Főnix hátán.

- Lenny – szólat meg ijedten Morty.

- Azta és még én voltam rosszul, hogy Anna felvetette velem ezt a cuccot. Bocsi haver, csak nem Jun adta rád a régi farsangi jelmezét – nevetett fel Yoh.

- Látom a humorérzéked nem javult legutóbbi csatánk óta – válaszolt bátyám közönyösen.

- Mi? Mi már harcoltunk? – lepődött meg Asakura.

- Hát, inkább megleckéztettünk Basonnel, aztán neked és Amidamarunak mázlitok lett a végén, de hidd el, ha mondom, kizárt dolog, hogy ez még egyszer előfordul.

- Végre valamiben egyetértünk. A mai csatát nem a szerencse fogja eldönteni – azzal előrántotta a kardját – és én leszek az, aki megleckéztet valaki. Hihihi. Jöhet a lecke Lenny? – vigyorgott már megint idiótán, drága bátyám pedig bepöccent erre:

- Rendkívül élvezettel fogom letörölni ezt a röhejes vigyort a röhejes képedről – és lerántotta a hátáról a köpenyét, majd oldalra dobta, én pedig pont elkaptam. Ebben a pillanatban megszólalt az oraculum harang, én pedig hátrébb léptem fekete lovammal és utánunk jött Fehér Főnix is.

- Hm, mindjárt itt az idő, remélem, készen állsz – komolyodott meg Yoh.

- Kezdhetjük Asakura. Bason szellemforma most! Bason ugorj a guandao-ba!

- Amidamaru! Szellemem, ugorj a szellemkardba!

- Látom te is megtanultad a szellemkontrolt.

- Úgy látom, hogy te is.

Majd a következő csipogásnál Lenny a levegőbe ugrott és megszólalt:

- Már elmúlt az az idő, amikor kíméltelek Yoh Asakura. Bason, meteorzápor! – támadta meg azonnal, de a fiú kivédte a támadást és megint elkezdett vigyorogni.

- Most meg min nevetsz?

- A fordított világnézeteden Lenny.

- Ha szerinted ez vicces, a következő húzástól megszakadsz.

- Ajj, ahhoz, hogy megszakadjak humorérzék kéne – vágott egy fáradt arcot.

- Csak viccelődj nyugodtan Asakura, de tudod, hogy úgyis én nyerek a végén – majd kilőtte magát a szellemkontrollal és újra támadott. A nagy furyoku hatására akkora fény támadt, hogy el kellett takarnom a szememet. De vajon mi történhetett?

Amikor újra láttam, csak azt vettem észre, hogy Yoh a földre kerül és elterül, majd feltápászkodik.

- Jó húzás volt Len – majd feltűnt neki, hogy bátyám eltűnt – Lenny? Hova tűntél haver?

- Csak nem havernak szólítottál? – kérdezte gúnyosan és hátba támadta, de kivédte a támadást úgy, hogy oda se nézett.

- Blokkoltad! De oda se néztél! – döbbent meg.

- Akkor elmondhatod, hogy Yohnak hátul is van szeme – szólalt meg a szamuráj.

- Amidamaru? A szamurájod a nélkül lépett, hogy utasítottad volna, ez meg, hogy lehet?

- Amidamaru tudja, hogy mit gondolok és én is tudom, hogy őt-mit gondol, tökéletes közöttünk az összhang.

- Ez egy vicc – felelte dühösen.

- Még mindig nem tiszteled a szellemeket, ugye Len? Tudod, ezen van még mit javítani. Amidamaru! Mennyei suhintás! – azzal támadott, bátyám pedig csúszott jó pár métert, de nem tört meg a szellemkontrolja.

- Mi volt ez a kis húzás? Csak nem támadás akart lenni? – állt fel, mint akit csak kicsit meglöktek.

- Valami ledöntött a lábadról igaz Len? – jegyezte meg Asakura cinikusan.

- Ha tényleg tökéletes az összhang közöttetek, akkor most mindkettőtök fejében ugyanaz jár, vagyis a perceim meg vannak számlálva – és közben megnövelte a szellemkontrolját, majd elvigyorodott:

- Elkészülni… Arany Buzogánycsapás!

És Lenny újra támadt, amit Yoh nem tudott kivédeni, csak a levegőbe repült, így esélye sem volt kivédeni a következő támadást:

- Készülj az új manőveremre! Bason, Aranyököl!

Yoh becsapódott a földbe ezzel jó nagy üreget vájva maga körül. Len odalépett és közben a vállán pihentette a fegyverét majd megszólalt:

- Gondolom te és Amidamaru most megint pontosan ugyanazt gondoljátok. Mégpedig hogyan lett Lenny ennyire jobb, mint mi? Úgy látom szétzúztam a szellemkontrolodat.

- Nem nagy ügy. Ne mondd el senkinek, de tériszonyom van. Csak megijedtem ott fent, ez minden – és visszahozta a lélekkontrolt. A következő pillanatban Len újra támadt és szinte másodpercek alatt megtörte megint a szellemkontrolt. Csak azt nem értem miért nem használja ki ezt a lehetőséget.

- Ismerd el, te és Amidamaru nem vagytok ellenfél nekünk.

- Azt majd meglátjuk – úgy tűnik Yoh kezd ideges lenni.

- Végre kezdesz feldühödni, ami egyébként normális, amikor az ember harcon. Nem pedig vigyorog, mint a vadalma, mintha videojátékoznánk. A világ kegyetlen hely ahol csak az erős és gonosz marad életben, ezért attól tarok halálra vagytok ítélve. ÉS VÉDE A DALNAK! BASON, ARANYPÖRÖLY!

Ezt a támadást azonban Asakurát nem találta el, ügyesen kicselezte és megtörte Len szellemkontrolját. Bátyám szinte azonnal létrehozta az egységet és támadott, egyre dühösebben, de Yoh egyre ügyesebben cselezte. Ennek nem lesz jó vége.

- Túlságosan dühös vagy Lenny, higgadj le! Amidamaru, Glória Penge! – jelent meg mögötte Yoh és újra megtörte a szellemkontrolját.

- Sokkal nagyobb a furyoku szintem, de már kétszer megtörted a szellemkontrolomat. Mondd, hogy tudtad kivédeni az összes támadásomat?

- Pont ez az Lenny, nem védtem ki semmit. Nem vetted észre, de már hatszor megtörted a szellemkontrolomat.

Sejtettem, Len nem vette észre. Bár én is csak négyet számoltam, de ezek szerint bátyám egyet se vett észre.

- Nem győzhetnek le – mondta sötéten. Azt hiszem, most nem akarom tudni mi, járhat a fejében, de az biztos, hogy semmi jó. A következő támadás során egyszerre tört meg megint a szellemkontroljuk, de újra talpra álltak. Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a meccs?

- Nem veszíthetek – szólalt meg Lenny.

- Hát akkor gáz van, mert én sem veszíthetek. Egy győzelem, egy vereség, ha kikapok kiestem.

- Megbocsátasz, ha nem sajnállak? Tudod sajnos én is pontosan ilyen helyzetben vagyok. – itt tartott egy rövid szünetet majd folytatta – Inkább meghalok, mint hogy tőled kikapjak. FEHÉR FŐNIX!

Ekkor a fehér paripa elrugaszkodott mellőlem és gazdája mellé lépett.

- Drága Fehér Főnixem elég fogékony a szellemkontrolra. Átruházom Fehér Főnixre Bason hatalmas lovának szellemét. – ekkor elővette a mini sírkövet, amit ma már én is használtam – Fekete Holló emelkedj! Szellemforma egyesülj, be Fehér Főnixbe! És most irány a győzelem – ezzel 100%-os szellemkontrolt hozott létre. Ez lesz a végső támadás, ha ezzel nem győzi le Yoht akkor kiesett. És az az én hibám lesz.

- Készen állunk, adj bele mindent! – mondat Asakura magabiztosan.

- Hahaha, szembe akarsz szállni a rohammal? Te tényleg nagyon vicces fiú vagy.

- Köszi de nem viccelek. Ezeken a meccseken sokat tanultam magamról, rájöttem, hogy azért kaptam ki Fausttól, mert hagytam, hogy elöntsön a düh. Vakmerő lettem és elfelejtettem mikor kell használni a furyokut és mikor nem. Szem elől tévesztettem, hogy ki vagyok. De a Tartarosz alagútban újra rájöttem, hogy bíznom kell magamban. Iszonyú nehéz volt. Semmi csak vak sötét és néma csend. Csakis a belső énemre támaszkodhattam. De végig tudtam csinálni, mert higgadt maradtam és bíztam benne, hogy a lelkem elvezet a túloldalra. Ezután mindig bízok és hallgatok a saját lelkemre. Szóval hozhatod az ultra akármidet, mert készen állunk – és létrehozta ő is a 100%-os szellemkontrolt. Azt hiszem el lesz az utolsó csapás. Akinek megtörik a szellemkontrolja, az veszít.

- Kétezer év álmodozás, egy pillanatba sűrítve. És a győzelem az enyém. A te időd lejárt. BASON, ULTRA LOVAS ROHAMTÁMADÁS!

- Amidamaru! Ellentámadás! – ahogy a két energia összecsapott Morty hátragurult, és jóformán engem is hátralökött, Ayahime pedig a vállamba kapaszkodott erősen. Majd minden elcsendesedett és a furyoku is eltűnt. Lenny leszállt Fehér Főnixről és a földbe szúrta a guandaoját én pedig odaléptem mellé.

- Kudarcot vallottam. Kétezer év családi hagyomány. Valahol mindig tudtam, hogy ez lesz a vége. Semmi mást nem tudok csak támadni és pusztítani. De te, nyugodt vagy, mint a tó – itt átölelt engem és sóhajtott egyet megkönnyebbülten. – Egész jó érzés, hogy elfogyott a furyoku, megszűnt a nyomás, teljesen súlytalan vagyok. Fáj, hogy ezt mondom de…. gratulálok, győztél – nézett Yohra de engem nem engedett el. Én csak szomorúan belefúrtam a fejem a nyakába.

- Öööö…. várj egy kicsit. Nekem is majdnem elfogyott a furyokum – fordult meg Asakura.

- Micsoda? – akadt ki Len és odament hozzá, majd elkezdtek veszekedni, hogy melyikük győzött.

- Ó ember, nem igaz, hogy ráment a furyokum arra a hintaló körhinta rohamra vagy mire.

- Hagyd abba a dumát. Lefogadom, hogy a te furyokud fogyott el először ami azt jelenti, hogy én győztem, kivéve, ha döntetlen, de azt erősen kétlem.

- Valószínűleg én győztem, de ha belegondolok, várj. Azt hiszem láttam, hogy a szellemkontrolod megtörik a levegőben, az enyém pedig a földön, de ember, lehet, hogy meg kell vívnunk újra.

- Azt már nem!

- Egy pillanat. Te ismerted be először a nagy drámai nyugodt, mint a víz dumával – kezdett el mutogatni Yoh.

- Ez nem így működik haver. És egyébként is miért nem figyeltél jobban?

- Én? Nem én erőlködtem, hogy laza pózt vegyek fel.

- Igen? Hát mutatok én neked laza pózt!

- Ezért van a sámán meccseken felügyelő – jelent meg az egyik bíró – én figyeltem, tudom mi történt.

- Akkor mért nem szólsz? – kiáltott rá a két srác.

- Nos?

- Igen ki nyert?

- Mindkettőtök furyokuja pont egyszerre fogyott el, a végeredmény döntetlen.

- Ez mit jelent?

- Magyarázd meg gyorsan, most nem egy tenisz meccsről van szó. Ez itt a sámán bajnokság, a sorsunk függ tőle – sürgette Len a bírót.

- Hamarosan minden tisztázódik, az oraculum harang megmutatja a végső döntést. Hmmm. Érdekes, úgy tűnik mindketten továbbléptek.

Erre Morty elkezdett ugrálni én pedig Len nyakába ugrottam.

- Nagy mázlink van, egy pillanatig azt hittem újra kell mézkőznünk – szólalt meg megkönnyebbülten Yoh.

- Vagyis neked van mázlid, csak véletlen, hogy bejöttél mellém az első helyre.

- Nos, szerintem ezt meg kell ünnepelni. Szóval átjöttök hozzánk Lenny?

- Mármint, hogy hozzátok? Megkattantál?

- Jó móka lesz, ne légy szégyenlős!

- Nem vagyok szégyenlős.

- Tehát akkor átjöttök. Mia hozz magaddal fürdőruhát is.

- Egy pillanat, mért akarod te vetkőztetni a húgomat? És egyáltalán mért kellene nekem hozzátok mennem?

- Mindenki ott lesz, nagy bulit csapunk.

- Na, gyere Len, menjünk el. Biztos jól érezzük magunkat – noszogattam én is.

- Jó, de ha rosszul sül el…. – nem hagytam neki befejezni, elkezdtem húzni, a lovaink pedig jöttek utánunk. Yohék házáig vidáman beszélgettem a fiúval, Len pedig csak morcosan jött mellettem, de majd befejezi a durcit. Mikor odaértünk Len átöltözött, én maradtam a harci ruhámban. Otthon is ezt szoktam hordani akkor is, ha nem harcolok.

Miután mindenki megérkezett leültünk az asztal köré és az egyik csaj, akit Pilikának hívtak készített egy papaya, kivi és mandarin turmixot, amivel koccintottunk. Ezt követően mindenki beszélgetésbe. Egyik pillanatban Yoh és azt hiszem Trey beszélgetésére lettem figyelmes. Asakura valamit magyarázott az barátjának, aki semmit nem értett abból, amit mondott. Láttam, hogy ez Lent idegesíti, majd így szólt miután megitta az egész üveg tejet:

- Mostanra már egy szivacs is értené.

- Mi?

- Hallottad. Azt mondta, mostanra már egy szivacs is értené. És ha esetleg nem tudnád, arra célzok, hogy totál idióta vagy.

- Te meg egy…. öööömmmm…. – próbált visszavágni Trey, de nem tudott mi.

- Értem, a visszavágás eltart egy ideig.

- Héé, van egy csúcs ötletem. Játsszunk fogd meg Lennyt. Tessék, először én, – azzal meglökte Lent a homlokánál, aki eldőlt, majd a srác felnevetett – ezt a kört elbuktad.

- Elkaplak –felugrott bátyám idegesen és előkapta a guandaoját.

- Gyerünk gatyamatyi – provokálta tovább a kékhajú fiú. Ekkor Morty a lábánál fogva lefogta.

- Ugyan már, itt mindenki barát – fogta le Yoh Lent is a segítségemmel, de bátyám csak mérgesen ránézett Asakurára:

- Engedj el! Ez a tüskehajú hógolyó a becsületembe gázol.

- Milyen becsületedbe?

- Ebből elééééég – kiáltotta Lenny, majd megfogta Yoh lábát és a levegőbe kezdte pörgetni. Épp hogy el tudtam hajolni előle, majd mikor bátyám letette Asakurát megint neki akart esni Treynek. Szerencsére sikerült időben lefognunk, bár nehéz volt. Mikor lenyugodott a kékhajú sámán megszólalt:

- Hölgyeim és Uraim. Köszöntőt szeretnék mondani új barátaink, Mia és Lenny tiszteletére!

- Igeeen! – mondtuk egyszerre, majd mindenki megitta a saját turmixát.

- Mért van ennek ilyen fura íze? – kérdezte hirtelen Trey.

- Mert abban tartjuk a mosogatószert – felelte érzelemmentesen neki Anna, mire a fiú totál kibukott.

Néhány perccel később szólt Yoh, hogy menjek és öltözzek át a fürdőruhámba, ugyanis a fiúk terveztek egy fürdést a medencében. Mikor kész lettem meghallottam Len hangját:

- Ugye most viccelsz? Az ki van zárva, hogy én belemenjek abba a medencébe.

Ezt nem hiszem el, már megint ki akar maradni a jóból. Hallottam, hogy a fiúk győzködik, majd szekálni, majd Len kétségbeesett ellenkezésére lettem figyelmes. Ezen jót kuncogtam, majd mikor a fiúk kész lettek és belementek a medencébe utánuk mentem. Bátyámnak ekkor még mindig vörös feje volt, de jobbnak láttam semmit nem kérdezni. A saját érdekemben. Kellemesen áztattuk magunkat mikor egyszer csak meghallottam Trey hangját a hátam mögül:

- JÖN A BOMBAAAAAAA! – és minket átugorva beugrott és lefröcskölt minket. Én jót nevettem ezen, de Len nagyon mérgesen nézett rá.

- Komolyan mondom, ha nem fejezed be, nagyon megbánod – kezdte megint a fenyegetőzést.

- Igen? És mégis mit fogsz tenni gatyamatyi?

- Na, ebből elég – ugrott ki a vízből. Yohval és Mortyval egyszerre ugrottunk fel és gyorsan lefogtuk. Persze a kékhajú sámán nem fejezte be a piszkálódást, így továbbra le kellett fogni drága bátyám, akit csak nagy nehezesen sikerült lecsitítani. Végül pedig nevetve bementünk a házba. Anna és Tamara készített mindenkinek hálóruhát, így átöltözünk, majd visszamenve az ebédlőbe tele ettük magunkat tortával. Yoh azt ígérte később lesz még palacsinta, de a három fiú pillanatok alatt elaludt a megvetett futonon. Mi Lennel felültünk az ablakba, egymáshoz bújtunk és lassan én is kezdtem elbóbiskolni, mikor bátyám megszólalt:

- Az emberek gonosz és undorító lények, – erre felnéztem, egyenesen rá – nem, tévedsz – tette hozzá, de ezeket a szavakat nem nekem mondta.

- Mi történt? – néztem rá értetlenül.

- Rájöttem, hogy az amit En bácsi tanított az nem igaz.

- Tudom. Én erre már jó ideje rájötte. Hogy őszinte legyek, valahol legbelül mindig is kételkedtem abban, amit mondott, csak nem mertem kimondani. De most mit akarsz tenni?

- Haza kéne menni és lerendezni ezt az egész ügyet vele.

- Mikor indulunk? – kérdeztem és szinte azonnal felálltam.

- Akár mehetünk most is – lépett mellém.

- Jó, de előtte menjünk még haza. Össze akarok szedni pár dolgot.

Gyorsan átöltözünk, majd kimentünk és felültünk a saját lovunkra.

- Hova a nagy sietség? Tényleg maradnod kéne a palacsintáig – jelent meg Yoh a hátunk mögött. Mindketten megfordulunk a lovunkkal.

- El kell intéznem valami nagyon fontosat. Attól tartok nem várhat. Már is túl sok idő telt el. A ma este egészen…. vagyis…. úgy értem…. – dadogta bátyám, ami nem volt megszokott tőle így inkább én fejeztem be a mondatát:

- …jól éreztük magunkat.

- Tudom. Vigyázzatok magatokra!

Bólintottunk majd hazasiettünk. Otthon már majdnem mindent elpakoltam, egyedül a jegyzetfüzetem nem volt meg.

- Kész vagy már? – türelmetlenkedett Lenny.

- Mindjárt, csak nem találom a jegyzetfüzetem.

- Melyiket?

- Tudod, amin rajta volt a Tao szimbólum. Mindent abba írogattam fel, ami fontos volt.

- Meglesz az, de gyere már – unszolt tovább a fiú. Végül kelletlenül, de elindultunk az egy hetes utazásunknak. Nem igazán vagyok oda az ilyen utazásokért, de tudom, nincs más választásunk.

A vonaton Len a szokottnál is csendesebb volt így én még jobban untam az utazást a szokottnál. Vissza tuti a magángépünkkel fogok jönni és nem érdekel, mit mond Len, akkor is ki fogom hisztizni. Ugyanis én próbáltam vele beszélgetni, de mindent lerendezett két szóval. Pekingben leszálltunk a vonatról. Innen még 38 óra Kujchou lóháton. Persze ez idő alatt se volt sok esélyem Lennyvel beszélgetni, de az út végére egészen megszoktam.

- Na, nézd csak, drága bácsikánk már várt minket – szólalt meg mikor elértük a szikla peremét, ahonnan már csak pár percre volt a házunk. – Gondolom ezt szánta szívélyes köszöntésnek.

- Len mester, ezzel csak olajat öntesz a tűzre – figyelmeztette Bason.

- A sorsom teljesen világos Bason. Adjuk meg végre sok élőhalottnak rég megérdemelt nyugalmát! Gyerünk Mia! – azzal egy támadásra elpusztítottuk mindet. Lent letettük a lovainkat biztonságos helyen, majd bementünk a házba, fel egyenesen a Tangen teremhez.

- Bácsikánk az ajtó túloldalán van – szólalt meg bátyán.

- Túl nagy a csend – szólalt meg őrzője.

- Egyetértek, légy óvatos – nézett rám figyelmeztetően. Én csak bólintottam, majd az ajtó kinyílt és mi bementünk. Bementünk, de én szorosan Len mellett maradtam.

- Isten hozott gyerekek! – üdvözölt bennünket En bácsi nyájasan. Én egyből Tao bátyám mögé ugrottam, ő pedig védelmezőn állt előttem és rá szegezte a fegyverét.

- Mi a baj Len? Csak nem ellenem fordultok? Befogadtalak téged és Junt a házamba. Saját gyerekeimként neveltelek titeket, még téged is Mia, de mindhárman hibáztatok.

Ekkor villant be egyszerre mindkettőnknek:

- Hol van Jun?

Oldalra néztünk és megláttunk két zombi szolgát, akik a nővérünket tartották fogva, ő pedig úgy nézett ki nincs is magánál.

- Jaj, ne. Jövök már – szólalt meg Len aggódóan és Jun felé ugrott, de bácsikánk útját állta.

- Hogy mertek kihívni engem? Hisz ti csak kis férgek vagytok. Én tanítottalak meg titeket harcolni, és hogy hogyan legyetek erősek. Ha úgy gondoljátok, hogy egyedül is boldogultok, menjetek. De előbb meg kell küzdenetek velem.

- Rendben, engedelmeskedjünk Mia! Támadás! – kiáltotta és egyszerre támadtunk majd az emeleti részen landoltunk. Lenny elmosolyodott, mert azt hitte nyertünk is, de En bácsinak semmi baja nem lett, csak önelégültem mosolygott:

- Ne legyetek ostobák. Tudjátok mennyi furyokum van, legyőzhetetlen vagyok. Úgy tűnik ez a lecke nehéz lesz mindkettőtöknek – azzal felém lendítette a karját, de bátyám elém ugrott így őt vágta neki a falnak.

- LEEEEN! – kiáltottam fel ijedten és oda akartam futni, de Pai Long elém ugrott és nekem háttal állt. Nem értettem mi történik, de nem mertem megmozdulni. A szellemférfi hirtelen megtámadta a bátyámat, aki eleinte ügyesen ki is tért ellenfele támadásai elől. Próbáltam a segítségére sietni, de a bácsikánk elkapott és egy egyszerű mozdulattal földhöz vágott. Nagyot fordult velem a világ és azt hiszem egy pillanatra az eszméletemet is elveszítettem, mert mikor kinyitottam a szemem már Jun mellett tartott a másik zombi. Felnéztem a felső szintre, abban reménykedve, hogy Len többre ment, mint én, de ekkor meghallottam a kiáltását mikor Pai Long erőből arcon, majd gyomron vágta és még jó pár ütést kapott nővérem volt szellemétől. Lenny magához hívta Basont és arra kérte, hogy meneküljön, miközben megint kapott egy ütést, amitől legurult a lépcsőn.

- Ayahime – szólítottam meg a szellemem.

- Mit parancsolsz Mia?

- Bármi történik, maradj Basonnel. Nem akarom, hogy te is a bácsikánk irányítása alá került.

- De Mia…

- Ne ellenkezz, megölni nem fognak és előbb utóbb majd csak lesz valami. De azt nem akarom, hogy téged is irányítson.

Kicsit habozva, de bólintott és odasietett bátyám szelleméhez, akit mestere szintén próbált menekülésre ösztönözni.

- Menj már Bason! Gyorsan! Vagy a nagybátyám téged is bábjátékká fog alakítani, mint ahogy Lee Pai Longot.

- Len mester.

- Menj!

- De mester…

- Teljesítsd a parancsomat, ÉS MEEEEEEEEEENJ!!! – ordította, erre Bason a saját szellememmel gyorsan eltűntek mielőtt még En bácsi elkaphatta volna őket. Viszont Lent sikerült elkapnia, majd miután ártalmatlanította, őt is megfogta az egyik zombi és mindhármunkat levittek a 2. alaksorba. Elvittek az egyik börtöncelláig és odabilincseltek a falhoz mintha valami bűnözők lennék. Nővéremet mellém, bátyámat pedig velem szembe láncolták meg. Majd a három zombi kiment, bezárták az ajtót és elmentek. Mi pedig magunkra maradtunk a sötét cellában.