Sötétség. Mi történik velem? Magány. Igaz, hogy nem bízhatunk az emberekben, de a családunkban igen. Ők viszont hova lettek? Ekkor hirtelen megjelent előttem egy sámán, hatalmas volt a szelleme, piros és tűztől égett. Majd hirtelen megszólalt: „nos, kedves Tao kisasszony, itt az ideje, hogy meghalj”. Megfordultam és sikítva futni kezdtem az ellenkező irányba, majd éreztem, hogy valaki megfogja a vállam. Hirtelen kinyitottam a szemem és a bátyámmal találtam magam szembe.

- Mi történt? – nézett kis aggodalommal a szemében.

- Meg akart ölni egy sámán, a szelleme nagyon erős.

- Ugyan már, csak egy rossz álom volt – nyugtatott Len – viszont neked sietned kéne, remélem nem akarsz az első napon elkésni az új sulidban.

Reggelinél tovább gondolkodtam az álmomon, mi van, ha ez is meg fog történni? Hiszen már máskor is megálmodtam a jövőt.

- Már megint azon a buta rémálmon töröd a fejed? – zökkentett ki a gondolataim közül Len.

- De mi van ha...?

- Nincs de, ne legyél már ilyen nyápic, ez nem Taohoz méltó viselkedés – hangja egyre erélyesebb lett, én pedig legszívesebben sírva elfutottam volna, de visszafogtam magam és csak ennyit mondtam:

- Indulnom kell, ugye azért majd értem jössz?

- Persze – felelte most már nyugodtabban.

Összeszedtem a cuccom és már indultam is. A suliba beérve az igazgatónőhöz mentem, aki bemutatott az osztályfőnökömnek. A tanárnővel indultam el az osztályomba. Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Körülnéztem, majd hirtelen elsápadtam, amint megláttam őt. A srác, aki álmomban meg akart ölni. Bár a haja rövidebb és fülbevalója sem volt, de az arca egy az egyben az övé volt.

- Mia, mondanál magadról néhány szót? – hallottam meg hirtelen a tanárnő hangját.

- Ööömm....persze. Mia Tao vagyok és Kínából érkeztem. Van egy lovam, Fekete Főnix, sok időt töltök vele és a macskámmal. Emellett nagyon szeretek táncolni és az ősi kínai harcművészettel foglalkozni.

- Rendben, köszönjük. Leülhetsz, van ott egy szabad hely Yoh mellett – mutatott a srác mellé. Nagyon idegesen ültem le, még jó, hogy Ayahime, a szellemem, aki amúgy egy macskaszellem velem volt. Len azt mondta nyugodtan hozzam el magammal, látni senki nem fogja, engem meg bátoríthat. De úgy tűnt tévedett, a srác egész nap engem figyelt és gyakran a hátam mögé tekintett. Mikor meghallottam az utolsó óra végén a csengőt, nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben és már siettem is ki. Lent azonnal megpillantottam a kapuban.

- Na, milyen volt az el.... – kérdezte, de én meg sem vártam, míg befejezi, megragadtam a csuklóját és egy fa mögé húztam.

- Neked meg mi bajod van? – nézett rám furcsán.

- Láttam ma azt a srácot, tudod, amelyikkel álmodtam. Nézd, ott jön – mutattam Yohra – csak az álmomban hosszú volt a haja és nagy fülbevalókat viselt.

- Mit is mondtál, hogy hívják?

- Yoh Asakura.

- Hmm.... Ha jól emlékszem En bácsi mondott valami olyasmit, hogy az Asakurák veszélyesek és elvehetik tőlünk a sámán koronát.

- Nyilván engem akarnak bántani, hogy megszerezzék.

- Ne aggódj, majd én elkapom Asakurát. De most indulni kéne a táncórádra nem?

- Oké, menjünk, már alig várom.

Mikor átöltöztem odamentem Lenhez és beszélgettünk. Közben odajött egy lány, aki nagyon ismerős volt nekem.

- Szia, te vagy itt az új lány igaz?

- Igen, szia, a nevem Mia Tao.

- Az enyém pedig Nezu. Wáóóó, te tényleg a legendás Tao családból származol?

- Öööö....igen... – hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, úgy meglepődtem.

- És ha jól emlékszem a Taók voltak Kína nagy harcosai, végül elüldözték őket. Várjunk csak....miért is... ja igen, mert démonoknak, boszorkányoknak hitté őket. De ez igaz?

- Hát, tudtommal nem, legalábbis én nem tudok róla, hogy a családom foglalkozna boszorkánysággal, de amúgy ezért üldözték el őket – válaszoltam egy kis gondolkodás után. Igazság szerint csak sámánok voltak, de erről nem kell tudnia. Szerencsémre a tanárnő kezdte az órát és mire végeztünk mindenki el volt fáradva, engem leszámítva. Úgy tűnik mégis volt értelme Lenny kemény edzésének. Már felöltöztem és éppen indultam volna hazafelé, mikor Len megszólalt:

- Várj, szórakozzunk egy kicsit az ellenséggel.

- De mégis hogy?

- Majd meglátod – vigyorgott gonoszan. Elsétáltunk a temetőbe. A bátyám felállt egy ház tetejére, én csak leültem a lábához, mikor megszólalt:

- A kis haverja most jött ki az iskolából, tökéletes – egy darabig figyelt, aztán meghallottam a hangját:

- Gyere ide, – majd hozzátette – kövesd a jeleket!

Egy darabig csak néztem és vártam, gondoltam úgyse lesz olyan hülye, hogy idejön, de tévedtem. Amint meglátta Lent szemei elkerekedtek és kiült a félelem az arcára. Végül Lenny azt mondta:

- Mondd meg a barátodnak, hogy a napjai meg vannak számlálva.

Másnap fáradtan értem haza a táncedzésemről, csak ledobtam a holmim a földre és levágódtam a Tv elé. Ahogy bekapcsoltam egy híradós bemondót láttam, aki arról tájékoztatott, hogy felrobbant egy kamion a városban, majd a sofőr így nyilatkozott:

- Éppen vezettem a városban, nekem még zöld volt a lámpa, mikor hirtelen egy sárga inges, lila hajú gyerek megjelent az úttest közepén, előkapott egy nagy piros dárdaszerű fegyvert és kettévágta a kamionom, ami ezután felrobbant.

Csak pislogtam nagy szemekkel, ezt nem hiszem el. Ekkor meghallottam az ajtó nyitását és Len hangját:

- Megjöttem.

- Len, te mégis mi a francot csináltál? – támadtam le azonnal.

- Mire gondolsz?

- Á semmi különösre, csak kettévágtál egy kamiont, ami utána fel is robbant.

- Honnan tudsz róla? – szemében kis meglepettség látszott.

- Csak most mondta a Tv. Komolyan te normális vagy?

- Nyugodj már meg. Amúgy nem kell aggódnod, csak a kissrác volt ott. Megüzentem vele Asakurának, hogy a Taókkal ne húzzon ujjat.

Másnap a suliban a padon pihentem, mikor Yoh megérkezett. Morty egyből letámadta, legalább Len jól választott „postást”. Megpróbáltam füleli és sikerült ezt azt elcsípnem.

- És a nevét nem mondta? – kérdezte Yoh.

- De, azt mondta Len a Tao családból.

- Szerinted van közük egymáshoz? – éreztem, hogy a sámán rám nézett, de én csak pihentem tovább a padon és úgy tettem, mint akit semmi nem érdekel. Remélem Lenny hamar elintézi, nem akarok túl nagy balhét.

Este fáradtan értem haza, nem tudom mi ütött ez edzőmbe, de ma az egész csapatot a szokásosnál jobban meghajtotta. Hazafelé Nezuval próbáltuk kitalálni mitől szállhatott el így az agya, de a végén nagy hülyéskedésbe mentünk át. Nem sokkal az után, hogy lepakoltam Len is hazaért meglepően nagy vigyorral az arcán.

- Van kedved este egy kis szórakozáshoz?

- Mire gondolsz?

- Kihívtam Asakurát csatázni, este a temetőben.

- Még szép, hogy megyek. AYAHIME – hívtam magamhoz a szellemem, miközben elővettem a saját guandaom.

- Itt vagyok Mia mester – jelent meg mellettem a macskám.

- Gyerünk, bulizzunk egyet – nevettem gonoszan, majd Lennel elindultunk. Már majdnem a temetőnél voltunk, amikor hangokat hallottunk.

- Valakik vannak itt – mondtam kissé aggódva.

- Ne idegeskedj, csak néhány balfácán menőzik itt.

- ...., de most már ez az otthonunk, itt az ideje, hogy abbahagyjuk a futást. Szerintem most már megtaláltuk a helyet ahová igazán tartozunk, a hely, amiről elmondhatjuk...

-  ....a mi szent helyünk.

- Szent hely.

- Hát ez gyönyörű – vágott közbe Lenny.

- Ez egy nagyon szép dolog. Kiiiii....ki mondta ezt heeee?!

- Én voltam, és most tünés – felelte bátyám nyugodtan.

- Figyelj ide kisnadrág, ez itt a Hullarablók helye. Szerintem egyszerűen csak csapjuk le, mint egy bogarat – fenyegetőztek az ijesztő figurák, de próbáltam megőrizni a hidegvérem.

- Hogy tudnátok, hiszen ti csak kilencen vagytok – mondta nyugodtan Len.

- Úgy tűnik, fájdalmas példát kell mutatnunk ennek a kisnadrágnak – fenyegetőzött most már a banda vezére is.

- Ez az utolsó lehetőségetek, tűnjetek el – emelte fel most már a hangát.

- ELÉG VOLT! A HULLARABLÓK LECSAPNAK!

Len könnyedén elbánt velük, én meg nyugodtan álltam mögötte. Ekkor az egyik nekem ugrott.

- Na, gyere ide cica, játszunk egyet.

- Ó csak szeretnéd – vigyorogtam és egy határozott mozdulattal a lába közé térdeltem. A férfi összerogyott, én pedig előkaptam a guandaom és láttam, hogy drága Tao testvérem is, aki készült lecsapni a bandavezérre. Láttam a szemében, hogy tényleg végezni akar vele, de nekem ilyen szándékom nem volt. Csak meglendítettem a fegyverem az ellenfelem felé, aki riadtan futott el. Eközben Len le akart súlytani, de az utolsó pillanatban Yoh elkapta a guandaot.

- Látom elkaptad Ryot.

- Hmmmm, örülök, hogy itt vagy.

- Ryo, megbocsájtanál egy pillanatra? Jé, Mia, te mit keresel itt? – eléggé meglepődött, mikor meglátott.

- A bátyám hívott meg ebbe a kis buliba.

- A bátyád? – szeme még jobban elkerekedett.

- Így van, Mia a kishúgom – vágott közbe Len.

- Hasonlít rád. Szóval mikor is kezdődik a buli?

Még szép hogy hasonlítunk, mivel mindketten Kínából származunk, de nem vagyunk vérszerinti tesók. Persze ezt nem tudtam megmondani, mivel Lenny válaszolt neki.

- Mivel már itt vagy, azt mondom, épp most kezdődik. Már hallottam rólad Yoh és a legendás sámán híred megelőzött téged. A nagyapád és az ő apja is legendás volt, de nem értem, hogy ez a sámángeneráció, hogy tudott téged létrehozni. Te és Amidamaru csak silány utánzatai vagytok a híres elődeiteknek.

- Úgy tűnik már mindent kitaláltál. Igaz, hogy a nagyapám legendás volt, ami engem és Amidamarut illet, itt az ideje, hogy kiderüljön igazad van-e.

- Bason, - szólt a bátyám a szellemének, Asakura pedig elkérte a nagyhajú fakardját. Mintha sokra menne vele.

- Első lecke, egy szellem soha nem barát.

- Neked egy se akar a barátod lenni – vágott vissza, de Len csak még mérgesebb lett.

- CSEND LEGYEN MÁR. BASON, SZELLEMEK, EGYESÜLJÜNK.

Mindketten egyesültek a saját szellemeikkel, én pedig odébb álltam, hogy ne legyek útban. Ekkor vettem észre magam mellett Mortyt, aki kicsit aggódva nézte a barátját.

- Most mi fog történni? – kérdezte riadtan.

- Egyszerű, Lenny kivégzi és többet nem jelent fenyegetést – nevettem gonoszan.

Morty még ijedtebben nézett rám, de én már a csatát figyeltem. Mindketten jól küzdöttek, de azért látni lehetett, hogy Len mennyivel képzettebb és Yohnak még nem volt igazi csatája. Aztán a bátyám mindig egyre keményebben támadta. Az egyik támadást Yoh sikeresen kivédte és így a motor szeletelődött ketté. Ekkor megláttam Len szemében az ölés vágyát és ezt ő is kijelentette:
- Itt az ideje, hogy befejezzük. És most 100%-os erővel – nekirontott, Yoh pedig esetlenül esett át egy sírkövön.

- Hogy tudta ezt megcsinálni? – értetlenkedett az Asakura áldozat.

- Egyszerű. A szellemem teljesen az irányításom alatt áll. BASON! Végső csata.

A támadás célt talált, Yoh vállából pedig vér tört elő, majd összeesett. Ekkor hirtelen az egész banda a motorra ugrott és Lennynek hajtottak, a vezér elkapta Yoh kezét és mind elmentek. Én csak döbbenten néztem, hirtelen haragú bátyám pedig mérgesen. Persze nem rám volt mérges, de ahogy azt utóbbi időben megváltozott, az biztos, hogy rajtam fogja a dühét levezetni.

- NA MI LESZ? JÖSSZ MÁR? – kiáltott felém idegesen. Éljen, már megint kezdi. Szó nélkül utána mentem, de hirtelen megállt és megszólalt:

- Bason, keresd meg Asakurát! Lehet, hogy most megúszta, de az estét akkor sem éli túl. – majd felment a temetőben lévő domb tetejére, leült és elkezdte nézni a csillagokat. Szóval ez a szokása megmaradt. Helyet foglaltam mellette, de nem tudtam mit mondjak így csak bámultam magam elé. Egy 10 perccel később Bason visszatért.

- Na megtaláltad?

- Igen Len mester.

- Remek, vezess oda. Gyere Mia, egyszer s mindenkorra lerendezzük ezt az ügyet.

Bason a kórházig vezetett minket, majd a kapuban megálltunk. Felnéztem az egyik ablakra, ahol égett a lámpa és megpillantottam Yoht, aki magabiztosan elmosolyodott. Bementünk a kórház udvarára, majd Yoh is megjelent a kezében egy vasrúddal, mögötte Mortyval. Len nevetve megszólalt:

- Huh, azt kell mondanom meg vagyok lepve, hogy még nem léptetek le az első vonattal.

- És elhibázod? – kérdezett vissza Yoh.

- Így van, vicces fiú vagy te, lássuk ezt is viccesnek találod-e. Ha végeztem veled elviszem Amidamarut és neki adom a nagybátyám sushi éttermét, az ő kardjával nagyon jól jön majd a konyhán. BASON!

- AMIDAMARU!

- SZELLEMEK! EGYESÜLJÜNK! – kiáltották egyszerre és eggyé váltak a szellemeikkel. Majd Len egyből neki is esett Yohnak. Én csak ránéztem Ayahimére, majd felültem egy fára és onnan néztem a küzdelmet. Lenny kettévágta a vasrudat, ezt követően pedig Yoh kezdett támadásba, de látszott, hogy Lennek nem esett nehezére a védekezés, aztán mikor Yoh hibázott a guandao végével hasba szúrta és megszólalt:

- Tovább tart, mint gondoltam. De még mindig van időm végezni veled, aztán megyek biliárdozni.

Hééééé, azt ígérte, hogy velem fog edzeni. Közben Len lecsapott, de Yoh el tudott ugrani és a fák közé menekült, Len pedig utána, így nem hallottam sok mindent, és látni is csak a guandao pengéjén megcsillanó holdfényt láttam.

- Véged van – hallottam meg Len hangját pár perccel később. – Ellened harcolni olyan, mint a húgommal kacsintgatni, csak sokkal viccesebb.

-HÉÉÉÉ, ÉN NEM VAGYOK ILYEN GYENGE – ordítottam oda neki.

- Ja bocs, Miának igaza van. Ő fél óráig bírja lendülettel, anélkül, hogy megkarcolnám, téged meg 5 perc után kiütöttelek. És most Yoh, megmutatom milyen egy igazi sámán harcos. Készülj Bason. Itt az ideje, hogy sárba tiporjuk és kivégezzük.

Majd hallottam egy csattanást és Yoh a fák közül repült ki. Leesett a földre, majd Amidamaru megjelent mellette.

- Jól vagyok.

- Biztos? Kétséges, hogy jól vagy. Túlélted, de ami késik nem múlik – jött ki a fák közül Len.

- És most? – nézett tanácstalanul Yoh, közben a saját vállát fogta, biztos a múltkori seb fáj neki.

- Nem tudom, nem látom a gyenge pontjait – felelte neki a szamuráj.

- Te egy nagy harcos vagy Amidamaru, az a baj, hogy én nem vagyok elég jó. Menned kellene és megkeresni a barátodat Mosukét. Higgy nekem, kérlek, ez a legjobb, amit tehetsz. Még mindig a védőszellemem vagy Amidamaru, Lenny nem vihet el, amíg itt vagyok, megpróbálom addig feltartani amíg eltűnsz innen, én sajnos veszítettem, talán önként feladtam, de tudnod kell, megtiszteltetés volt veled harcolni, viszlát Amidamaru.

- Maradj ahol vagy, előbb végzek veled, aztán lecsapok rá és nektek végetek – indult meg Len Yoh felé, de a szelleme elé állt, amitől Len megtorpant.

- Eltűnnél végre Amidamaru?

- Nem, nem hagylak egyedül egy olyan ellenféllel, akit nem tudsz legyőzni, együtt kezdtük együtt fogjuk befejezni, mindegy, hogy nyerünk vagy veszítünk, én melletted leszek. Próbáljuk meg újra, hagyjuk, hogy energiáink eggyé váljanak és egy emberként harcoljunk.

- Oké, csináljuk!

- Oh, milyen megható, és talán még sírva is fakadok Yoh…. ha éppen nem azon lennék, hogy elpusztítsalak – most már határozottan idegesnek tűnt Len, majd lecsapott Yohra, de a fiú könnyedén visszaverte a támadást.

- Intézzük el, Bason, 100%-os erő – Yoh megint hárította a támadást. Azt hiszem elkél a segítség Lennynek.

- AYAHIME – szólítottam a szellemem – SZELLEMEK, EGYESÜLJÜNK!

Amint eggyé váltunk megjelentek a macskafüleim, majd a szoknyám alól előbukkant a cicafarkam is. Mikor felnéztem megláttam Lent a levegőben:

- BASON, ADD ÁT NEKEM A TELJES ÉS EGÉSZ ERŐDET NEKEM!

Lenny lecsapott, de Yoh eltörte a guandaoját, majd mindkét srác elterült a földön.

- Jaj ne, Len – egy határozott mozdulattal leugrottam a fáról és a bátyám mellett termettem -  Len, jól vagy?

- Intézd el, MOST! – parancsolt rám. Én pedig felálltam és odamentem Yohhoz. Bár Morty ott volt, egy cseppet sem törődtem vele. Felemeltem a saját guandaom és épp le akartam sújtani, mikor Ayahime megszólalt a fejemben:

- Mia, jön két nő a kórházból.

Felnéztem és valóban két nővér futott felénk. Erről ennyit. Odasiettem Lenhez, bal kezét átvetettem a nyakamon, jobb kezemmel pedig átfogtam a derekát.

- Gyere bátyus, menjünk, közelednek a nővérek, nem lenne jó, ha itt tartanának és kifaggatnának.

Mivel még nem váltam szét a cicaszellememmel ezért több erő volt bennem, így könnyebben elbírtam Lennyt. Egy határozott mozdulattal megindultam. Még hallottam, hogy a nővérek utánunk kiabálnak, de már nem tehettek semmit. Elindultunk hazafelé.