Rejtélyes levél

Trey egy padon ült. A tegnapi 2000 fekvőtámasz és + még a 100 km megtette a hatását. Most is éppen az edzést fejezte be és az izomláztól rogyott le a padra. Maga mellé nézett és meglátott egy címkét.

-“Trey”? – olvasta. – “Gyere a kerék utcai sikátorba este 11-kor. Egyedül gyere, és ne késs. Ha kell, szökj meg!” Honnan olyan ismerősek ezek a betűk? – kérdezte magától. Felállt zsebébe süllyesztette a levelet és haza ballagott. 11-ig még volt egy csomó ideje.

- Szia Trey! Mizu? – köszöntötte Jocó Treyt az ebédlőben.

- Anna?

- A tv-t nézi.

- Kösz.

- Mit akarhat Annától? – nézett Micre Jocó.

- Tessék. – szólt ki Anna. Trey benyitott a szobába. – Mit akarsz? Szerencséd, hogy reklám van.

- Tudtam, hogy az van, mert kivártam.

- Aha. És mit akarsz?

- El akarok, kéredzkedni. 11-kor találkozóm van.

- Mien találkozó?

- Személyes jellegű. Az illető azt akarja, hogy négyszemközt beszélgessünk.

- Rendben de maximum 12:30 kor itt vagy, mert ha nem, akkor kapsz!

- Oké! Köszi Anna! – vigyorgott Trey, és kirohant a szobából. Bement a saját szobájába átvenni fekete pólóját a szokásos fehér-kék ruhájára. 10:55-kor már a sikátor közelében kóricált, amikor valaki megdobta őt egy kővel. Hátra fordult, de sehol senki. Amikor visszafordult, lebegő kavicsok voltak elötte, egy nyílt ábrázolva, ami jobbra mutatott. Trey elképedt és arra futott, amerre a nyíl mutatott. Hamarosan elért egy fasort. Szétnézett és egy fa mögött látott eltűnni egy fehér szoknyát. Rögtön oda lépkedett.

- Ki az? – kérdezte.

- Trey? Egyedül vagy? – kérdezte egy női hang.

- Aiko? Egyedül vagyok de…

- Pszt! Gyere utánam. – lépett ki a fa mögül a lány és elindult a járdán Treyyel maga mögött. Barna haja kicsit kócos volt, látszott, hogy futott. Fehér kardigán volt rajta és fehér szoknya és valami féle jel volt a jobb válla alatt. Egy intézet jele lehetett. Hamarosan elérték a játszóteret.

- Hol voltál? - kérdezte szemrehányóan Trey.

- A kereszt apámnál! Hiába kérleltem, nem engedett el sehova. Így meg kellett várnom, a 14. életévemet, hogy elmehessek valahová. De ami rosszabb, hírt kaptam egy szellemtől.

- Mit?

- Valaki a fejemre pályázik. – mondta Aiko kezét tördelve, miközben szétnézett, nem látja-e őket valaki.

- Mi? Meg akarnak ölni téged? De ki?

- Ne tudom! Csak azt, hogy már a városban van, és sehol nem vagyok biztonságban! Trey mit tegyek? Éjfélkor már megint az ágyamban kell lennem! 5 napja nem aludtam egy percet se!

- Mi lenne, ha visszajönnél a hozzám és a többiekhez? Mi tudnánk biztonságot nyújtani.

- A kereszt szüleim sehova se engednek. Főleg napokra nem. Szerintem megviselte az agyukat anyám és a testvérem halála.

- Nem kell megtudniuk, hogy nálunk leszel!

- De rendőrséggel fognak kerestetni!

- Nem fognak megtalálni ígérem! Sem a rokonaid, sem az, aki meg akar ölni. – nyugtatta meg Trey a lányt és átölelte. Aiko visszatartotta könnyeit.

- Rendben, menjünk.

- Van ruhád?

- Nincs.

- Akkor majd megkérem Lent, hogy szóljon Junnak. Biztos segíteni fog. Egyébként bővült a csapat. Lennek is van barátnője.

- Nem mondod. – tátotta el a száját Aiko.

- De igen. Én sem hiszem el. Menjünk, mert meg fázol. Kicsit vékonynak néz ki ez a ruha.

* * *

Trey benyitott. Alig múlt pár perccel féltizenkettő. Anna szobájában még égett a villany.

- Jobb, ha szólok Annának, hogy itt vagy. Tudod milyen.

- Jó. Én az étkezőben leszek.

- Sietek. – szólt vissza Trey, és bekopogott Annához.

- Gyere. – szólt ki egy unott hang.

- Hello. Szerintem, gyere ki. Meg kell beszélnünk valamit. – húzta félre az ajtót és benézett.

- Miért mi van? – nézett fel könyvéből Anna.

- Probléma. – Anna felállt.

- Ajánlom, hogy fontos legyen. – ment el Trey mellett.

- Gyere az étkezőbe. – Anna, amikor belépett az étkezőbe, hátra hőkölt a meglepetéstől.

- Szia Anna. – köszönt Aiko.

- Te meg, hogyhogy itt vagy? – Anna felvette megint morcos arcát.

- Vadásznak rá. – adott magyarázatott Trey, mire Anna erre elképedt.

- Ki?

- Nem tudom.

- És honnét tudod, hogy tényleg veszélyben vagy?

- Elő érzet és füles.

- Füles? – Anna leült Aiko előtti székre. – Hallgatlak.

* * *

- Trey? – kérdezte Lyserg. Ma ő csinált reggelit.

- A vendégünkkel tanácskozik. – adott infót Anna.

- Vendég? Mi történt addig, míg mi aludtunk? – kérdezte Jocó.

- Idővel mindent meg tudtok. Most egyetek. Aztán reggeli edzés és végül találkozhattok a vendéggel.

- Ugye hölgy? – kérdezte Ryu reménykedve.

- Igen.

- És csinos?

- Foglalt.

- Ne már! – esett össze Ryu.

- Nem kellene minden nős ügybe beleélned magad. Különben is! Mi lesz Kittyvel?- mondta Yoh miközben reggeliét turkálta.

- Tényleg! Kitty! Hol laknak? – kérdezte Ryu Yohtól és rögtön észrevette, hogy mestere nem eszik. – Nem ízlik a reggeli Yoh mester?

- Nem az, csak nagyon rossz előérzetem van.

- Nem te vagy az egyetlen Yoh. – jelent meg Amidamaru.

- Érdekes én nem érzek semmit. – nézett fel a rántotta sütésből Lyserg.

- Mert neked semmihez sincs érzéked Lyserg. Hehe értitek! Nincs érzéke. – vigyorgott Jocó. És máris a falba állt a feje mellet egy guan-dao. Len most lépett be az étkezőbe.

- Pont jókor Len. – vigyorgott Yoh.

- Mint mindig. – jegyezte meg Jocó és lecsúszott az asztal alá a rémülettől.

- Te csak fogd be és örülj annak, hogy Natasha nem volt itt. – szólt Len Jocóhoz.

- Igen. Ezért hálát adok az Istennek! – nyöszörögte cérna vékony hangon Jocó.

- Miért? – lépett be Natasha.

- Hát ööö – dadogott Jocó.

- Jocó. – mondta egyszerűen Len és leült.

- Már értem. – bólintott Natasha. De ami furcsa volt, nem mosolygott, nem volt semmi az arcán.

- Valami baj van? – kérdezte Faust.

- Kitalálom. Rossz elő érzeted van. – szólalt meg ismét Yoh.

- Talált. De ki ez a lány? – kérdezte a táraságtól Natasha.

- Nana! Nem lelőni a poént. – szólalt meg Anna.

- Ezt hogy érted? – érdeklődött Len.

- Natasha találkozhatott vele egy köszönésre, mert ő nem ismeri. – mondta Anna fel sem nézve reggeliéből.

- Mi az, neked is rossz elő érzeted van? – kérdezte Yoh.

- Igen de én tudom mitől.

- És mitől? – fordult hátra Lyserg.

- Majd meg tudjátok.

- Jaj ne legyél ilyen titokzatos! Nem mind1, hogy most tudjuk meg, vagy később? – kelt fel Jocó a földről.

- De igen Jocó, ezért te kétszer annyit futsz a pimaszságodért, és később tudod meg ki a vendég. – mondta nyugodtan Anna, mire Jocó vissze esett a földre.

* * *

- Vége az edzésnek, és megtudjuk a ki a vendég. Végre. Már nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság. – szólt Ryuhoz Yoh. Amikor beléptek, akkor mindketten meglepődtek a látványtól.

- Aiko?? – kiáltott Ryu.

- Sziasztok. – mosolygott a lány.

- Te meg, hogy kerültél ide? Hol voltál ennyi ideig? Mikor jöttél? És neked is rossz előérzeted van?? – tette fel sorban a kérdéseit Yoh. Amikor Yoh a rossz előérzetet említette Aiko arcáról lehervadt a mosoly.

- Valami baj van? – nézett kérdőn Ryu.

- Anna elfogja, mondani.

- Te is túl rejtélyes vagy. – érkezett meg Lyserg.

- Mindig is az, voltam. – válaszolt Aiko. Kezében éppen egy tál süti volt.

- Hú kaphatok? – kérdezte nyál csorgatva Yoh és már nyúlt is, egy darab süti felé, de Aiko rácsapott a kezére.

- Nem, nem! Majd a teához! – szólt rá a lány somolyogva.

- Ne már. – siránkozott Yoh, miközben kezét simogatta.

- Majd kapsz. Ha viszont most eszel, akkor Annától kapsz.

- Akkor inkább majd később. – vigyorgott Yoh.

- De miért van mindenkinek rossz elő érzete? – kérdezte Jocó.

- Nem mindenkinek van. Morty fél sámán és még sincs rossz, előérzete. – sóhajtott Aiko.

- Úgy látom veled lehet kapcsolatos a dolog. – jelent meg Amidamaru, mire Aikonak elkerekedett a szeme. Egy szót nem szólva elindult a nappali felé leszegett fejjel.

- Süllyedt. – szólalt meg Trey mögöttük.

- Te mindenről tudsz ugye? – nézett hátra Jocó.

- Ha meg jön Ryu ti is mindent tudni fogtok. – válaszolt szintén leszegett fejjel.

- Egyébként holnap lesz a ti éjszakátok. – nézett Amidamarura Yoh.

- Igen? – nézett értetlenül a szellem.

- Persze! Hiszen Haloween lesz!

- Azt hallottam, hogy ilyenkor minden szellem a temetőn túl mehet! Kísérteties lesz! De Mic majd meg véd! – mosolygott Jocó.

* * *

- Örülök, hogy most már mindenki tudja, hogy Aiko a vendég. De ami fontosabb, valaki meg akarja ölni őt. Szóval mindenre legyetek felkészülve és valaki mindig legyen mellette. Ha valaki egy percre is szemelöl veszti, annak személyesen én szedem le a fejét. – mondta Anna a nappaliban. Teát iszogattak. Egy perc csönd után Yoh megszólalt.

- Fincsi a süti. – mondta feszültség oldásként.

- Akkor jó, mert én készítettem. – mosolygott Aiko. Pár perc múlva a fiúk ismét mehettek edzeni. Natasha boltba ment, Anna a szobájában olvasott. Elkezdett csengeni a telefon.

- Haló? – szólt bele Aiko.

- Fekete póló, sötétkék fejpánt, világoskék haj. Ismerősek ezek a jellemzők? – szólt bele egy hang a telefonba.

- Trey. – suttogta félelemtől kerekszemmel Aiko. A telefonkagylót még mindig a fülénél tartotta, viszont most lecsúszott a faltövébe.

- Épp most szaladt el előttem a fő utcában. Mit gondolsz. Időben ideérnél, ha esetleg… Történne valami?

- Kérem, ne bántsa, kérlek, ne bántsa, könyörgöm istenem, hagyja békén Treyt! – nyöszörögte elhalkuló hangon a lány.

- Nem bántom, ha…

- Ha? – kérdezte Aiko gondolkodás nélkül. – Mit kell tennem?

- Csak gyere ide. Hadd végezzem el a dolgom.

- Meg akar ölni?

- Szerintem ne kerülgessük a forrókását. Igen. Meg kell, hogy öljelek.

- Ki bérelte fel?

- Ohó miért kéne neked azt tudnod? Hm. – kuncogott bele a telefonba a hang.

- Kérem. Ha már meghalok, legalább azt tudjam, kit kell majd kísértenem.

- Meg tudod, ha ide érsz a fő utcába. Menj majd be a telefonfülkébe, onnan további utasításokat kapsz. – mondta komolyan és letette a telefont. Aiko elejtette a telefonkagylót és halk sírásba kezdett miközben arcát kezébe, temette.

* * *

Aiko bement a telefonfülkébe. Hirtelen megcsörrent a telefon és ettől összerezzent. Felvette.

- Remek. Most nézz ki balra előre. – szóltak bele. Aiko kinézett. Egy integető férfit vett észre, aki ezután a mögötte lévő fára mutatott. Aiko oda nézett és egy világoskék foltot látott. Azt hitte rá, hogy Trey haja.

- Hagyja békén Treyt! Eressze el! – kiáltott bele a telefonba Aiko.

- Különben? Olvastam a te fajtádról a könyvtárban. Azt írta, stresszes helyzetben alig tudja az erejét használni. Te pedig nagyon stresszes helyzetben vagy babám! Hehehe. Nos amit most tenned kell. Idejössz hozzám, és elmegyünk a ligetbe.

- A… Ligetbe?

- Igen. Ott senki sem hallja meg, ha segítségért kiáltasz..

- De ott szellemek járnak!

- Tudom!

- De… Nem baj! Majd megkérem, hogy segítsenek!

- Azt hiszed, hogy segíteni fognak? Nekem fognak, hisz te leszel az ünnepi áldozat!

- Ünnepi…. Áldozat? – képedt el a lány.

- Jól hallottad. Ne futamodj meg! Ha nem te halsz meg, akkor a barátod. – itt a férfi a kék folt felé mutatott.

- Rendben! – mondta Aiko és lecsapta a kagylót. A férfi eltette mobilját és vad öröm gyúlt arcán. Elindult a lány felé. Aiko átszaladt az úton, de a férfi elkapta kezét. Aiko éppen láthatta hogy az, amit látott, csak egy kék kendő.

- Gyere. – a férfi fekete öltönyben, volt fekete nadrággal és napszemüveggel. Úgy szorította Aiko karját, hogy az majdnem bele fájdult.

- Eresszen el! Az nem is Trey! Hagyjon!

- Ha tovább kiáltozol, akkor meggondolom magam, és a következő erre felé jövő kocsi elé löklek! – Aiko nem tudta miért, de engedelmeskedett. Tudta, hogyha ráncigálja a karját, avval nem megy semmire. Megpróbált egy kavicsra koncentrálni, de nem sikerült. 10 perc után megérkeztek az erdő széléhez.

* * *

- Aiko. – nézett be Anna az étkezőbe. – Aiko. – Anna most a fürdőbe, nézettbe. – Aiko! – Anna már mérges volt. Elhúzta a nappali ajtaját. Szétnézett és megakadt a szeme a telefonon. A telefonkagyló ott lógott és búgott. – Natasha! – kiáltott és beszaladt a konyhába.

- Igen?

- Aiko eltűnt! – Natasha egy pillanatra ledermedt.

- Cirké! – szólt Natasha, miközben a pultra dobta a kést, amivel a paradicsomot szeletelte és kifutott a konyhából, aztán a házból. Az egyik szablyájába küldte Cirkét és felvette az óriás szellemformát.

- Találd meg valahogy! Én addig megkeresem a fiúkat!

- Rendben, siess! – kiáltott le a tündér szellem válláról a lány. – Repüljünk a város fölé.

Anna elkezdett rohanni. A főutca felé küldte a fiúkat. Már az utca elején volt, amikor meg látta Yoh alakját eltűnni a sarkon.

- YOH! – kiáltott utána Anna. Yoh megállt.

- Várjatok! – kiáltott a többiek után, akik szintén megálltak és hátra nézet a fiúra. Anna most fordult be a sarkon és épphogy nem ütközött bel Yohba.

- Yoh! Aiko eltűnt. Már a keresésére küldtem Natashát, de Tokyo nagy, város! – Trey oda futott Annához. – Indulj! – szólt hozzá Anna, mielőtt Trey bármit is mondatott volna. A fiú felugrott deszkájára, és elindult.

* * *

- Gyere. Ülj le. – utasította a férfi Aikot, akinek az arca már vizes volt a könnyektől. A férfi összekötözte kezét, majd a kötelet a fatörzshöz is oda kötötte. A fák közül, megjelent pár sárgán világító szemű farkaskutya. – Bemutatlak a vérfarkasoknak. Ők arról híresek a gonoszok körében, hogy olyanok, mint a vámpírok. A véreddel együtt az erődet is kiszívják. Én sima ember vagyok, aki jól ki van képezve. Így én nem lennék valami finom nekik, hisz én nem vagyok se sámán, se tündér, se boszorkány. Mindenki azt hiszi, hogy ha egy embert megharap egy ilyen lény, az lesz vérfarkas. Hát ez tulajdonképpen csak átalakított változat. Ők minden évben csak egy napon táplálkoznak. Talán te is tudod, mire gondolok.

- Haloween… - nézett a férfire Aiko.

- Igen. Holnap kínok közt fogsz meghalni. Sajnálom.

- Gyerek vagyok! Még csak meg sem esik a szíve rajtam? Mindenkiben vagy egy kis emberség!

- Az én szememben te csak egy szörnyszülött ember vagy, különleges képességekkel. – erre a lány már nem tudott mit mondani. Riadt szemekkel imádkozott magában, hogy kitudjon, szabadulni.

* * *

Yoh házában síri csend volt. Trey még mindig nem érte haza, pedig már sötét volt.

- Az egész várost átkutattuk. – szólalt meg révedten Ryu.

- Az erdő még hátra van.

- Ilyenkor már nem érdemes elindulni. Semmit se látnánk. Ráadásul kutass át egy nap alatt egy több hektáros területet! – morgott Len. Natasha nem tudott mit mondani, nem ismerte annyira Aikot, így nem fűzték hozzá olyan erős szálak, mint a többiekhez. Most mégis megszólalt.

- És mi lesz Treyyel? – nézett Lenre.

- Fogalmam sincs. – nézett Natashára Len és átkarolta vállát.

- Len csak nem szomorú vagy?! – hökkent meg Yoh, Len arc kifejezését látva. Len rákapta a tekintetét, mire Yoh kicsit hátrább húzódott. Natasha felállt.

- Cirké. – a szellem megjelent a lány hívására. Natasha kinyújtotta tenyerét. – Add ide. – a szellem elővette fuvoláját, és oda adta Natashának aki, kiment a szobából.

- Nem mondod, hogy Natasha is tud fuvolázni?! – hüledezett Jocó.

- Az még nem gond, az inkább, hogy nem mondta el nekem. – és megszólalt a fuvola édes hangja. Len felállt, és kiment a szobából.

- Én ismerem valahonnan ezt a dallamot. – fogta állát Yoh és a padlóra meredt.

- Mert mondjuk Bryan Adams I’m Ready című számából van? – adott magyarázatott Cirké.

- Tényleg! – csapott a homlokára a fiú.

- Ismerem. Sajnos nem túl hosszú a szám. – szólalt meg Faust. Len belépett a szobába. Natasha az ablaknál állt.

- Valami baj van?

- Evvel kapcsolatban volt mindenkinek rossz elő érzete.

- Most már tudjuk. De legalább elmúlt.

- Nem. Nem múlt el! Nekem csak erősebb lett! – fordult felé Natasha. Len meglepődött. Akkor tényleg nagybaj lehet. Ráadásul alig akadt egy-egy olyan emberre, akinek jobb a hatodik érzéke, mint neki. – Holnapra felhős időt mondanak, de ha esik az eső, akkor is elmegyünk az erdőbe. Ugye?

- Igen. De Trey még éjszaka is oda menne.

- Hasonlít rád.

- Mi??

- Te is mindent meg tennél értem. Vagy mégsem?

- Hogy mondhatsz ilyet? A saját életemet is oda adnám, ha veszélyben lennél.

- Ó tényleg? – mosolygott a lány.

- Igen. – Len oda lépett hozzá és egy csókot nyomott a homlokára és átölelte.

* * *

Másnap Aiko felébredt. Sötét volt, a felhők miatt de némi fény mégis beszűrődött a felhők közül. Aikot 20 sárga villogó szemű vérfarkasok vették körül, és most mind rávetették magukat a lányra, aki a vállában és lábában lévő fájdalommal kiáltott segítségért.

Jocó meg torpant.

- Álljatok meg! – szólt a többieknek, és beleszagolt a levegőbe.

- Mi az Jocó? – nézett a fiúra Yoh.

- Vér. Aiko vérét érzem a levegőben. – Jocó Treyre kapta a tekintetét, aki szintén őt nézte.

- Mutasd az utat! – kiáltott rá parancsolóan az északi fiú. Jocó elkezdett futni a liget felé, amit hamarosan el is értek. Meglátták a lányt, akit a tolakodó, és veszekedő farkasok vesznek körül. Trey rögtön szétcsapott közöttük. Len elvágta a kötelet, a többiek pedig mind a farkasokkal voltak elfoglalva, akik most rájuk támadtak. Egyre több és több farkas jelent meg az erdőből. Anna shikigamijai 5-5 farkast terítettek le, de Annát se kímélték az állatok. Aztán a farkasok nem támadtak tovább, de nem mentek el. Trey rögtön Aiko mellé térdelt, és megfogta hideg kezét. A lány nem lélegzett.

- Faust! – nézett Trey az orvosra.

- A sebeit ki tudom tisztítani, össze tudom varrni, de vért nem tudok teremteni. – hajtotta le fejét a férfi. Trey visszakapta fejét a lány felé.

- Ki rabolt el? – kérdezte halkan a fehér csukott szemektől.

- Mi voltunk. – szólalt meg egy hörgő mély hang. Az egyik farkas szólalt meg.

- Mi? Ti beszéltek? – mindenkinek elakadt a lélegzete.

- Igen.

- És mégis miért tettétek? – állt fel dühösen Trey.

- Mi, varázslények vérével táplálkozunk, évente egyszer, haloweenkor. Régen kiszemeltük ezt a boszorkányt. Elfogtunk egy tündért és egy embert. A tündér tolmácsolta az embernek követeléseinket, aki teljesítette azokat. Persze a tündér nem élhetett tovább, az túlságosan is szép lett volna tőlünk. Mi vérfarkasok a sámánok, tündérek, boszorkányok vérével együtt az erejüket is kiszívjuk, így maradunk életbe, és így leszünk egyre többen.

- Na szép! – háborodott fel Ryu.

- De neked, nem kellet, volna ide jönnöd. – fordult a farkas Natashához.

- Ugyan miért? - Natasha is dühös volt, hogy nem értek ide időben, és ez hallatszott hangján.

- Mert Kyoto a vezérünk, a tündér vért szereti nagyon.

- Cirké már halott. Nem tudja megölni.

- Hm. Akkor lehet tévedtem. Viszont most találkozhattok vele. – lépett hátra a farkas. Egy vörös szempár jelent meg a fák között. Egy átlagosnál kétszer nagyobb farkas jelent meg. Ezzel a farkassal ellentétben, ennek a farkasnak vörös volt a szeme sárga helyett. A vezér megállt középen, és szemét végig járatta a kis csapaton és közben meg nyalta orrát.

- Támadás. – szólt suttogó, fenyegető hangon a farkas, mire mögüle minden állat támadásba lendült. Egy percig némán nézte a harcot, majd rátámadt Lenre. Elkapta a fegyvert és elkezdte rángatni.

- Azt már nem! – kiáltott Natasha és beleszúrt az állat hátába. Amikor kihúzta a fegyvert, akkor megdermedt a döbbenettől. Koromfekete vér csöpögött a földre. A farkas nyüszítve húzódott hátrébb.

- Azt is megbánod, hogy meg születtél! – fordult a lány felé a farkas. Bundájából fekete füst kezdett felszállni, és amikor félkör alakban, körülvette a lányt és a farkast, hirtelen meg szilárdult. Belül semmit sem lehetett látni. Majdnem olyan volt, mint a Tartarus alagút de itt csak fény nem volt. Natasha felsikított a meglepődéstől. Erre mindenki felkapta a fejét, és a fekete burokra kapták a fejüket. Natasha nagyon félt. Semmit se hallott, és nem látott. Hátrált pár lépést és háta neki ütközött a burok falának. Próbálta vissza fogni a zihálását, ami félig sikerül. Aztán azt érzete, hogy a fal kezd eltűnni a háta mögül, de még mindig sötét van. Hátra nézett, de amikor visszafordult, arcához nagyon közel két lebegő vörös szempárba pillantott. A lány felsikított, és hátra ugrott.

- Natasha! – kiáltott Len, és elkezdte támadni a fekete kupola falát. Néhány farkas oda szalad, és a ruhájánál fogva a földre rántotta a fiút. Yoh segíteni akart neki, de amikor egy lépést tett felé, két vicsorgó farkas állta útját. A szempár megint eltűnt. Natasha oda hátrált a falhoz, és amennyire tudott, a falhoz húzódott és maga elé tartotta szablyáját.

- Cirké. – suttogta a csendbe Natasha.

- Sajnálom, én sem látok semmit. – szólalt meg a szellem. Natasha morgást hallott. Zihált és szemei elkerekedtek. Aztán megjelent a vörös szempár elötte pár méterrel, majd megint eltűnt. Hirtelen nyomást érzett a mellkasán, és fájdalmat a vállában. Felkiáltott és hátra esett, mert a fal megint eltűnt a háta mögül. Natasha, belevágott a farkas vállába, mire az állat vissza vonult, és megint síri csend telepedett a burokra. Csak Natasha zihálása és nyögése, visszhagzott. Kint Len, halva a kiáltást, megint meg próbált bejutni, de amikor a farkasok megint felé indultak, hogy megállítsák, a fiú rájuk támadott. Natasha felállt, és egy szűk kört írt le szablyájával a fölbe, amiből indák nőttek ki, és fonódtak egymásba, mintha csak egy kosarat csinálna magából. Így Natasha ketrecbe zárta magát. A növény mellet hirtelen megjelent a szempár és a farkas egy nagyobb lyukon bedugta pofáját, és ordítva, vicsorogva próbálta elérni a lányt, aki segítségért kiáltva húzódott a maga készítette kupola másik oldalához. A farkas feladta a harapdálást, és most mancsát dugta be a lyukon. Éppenhogy, de elérte Natashát és megkarmolta arcát. Az állat egy idő után feladta a próbálkozást és keze után kapott, amit elért és rendesen megharapott. Natasha sírva borult a földre, amikor a farkas elengedte.

- No. Nem kell sírni. Ha levonod ezt a növényrácsot, rövid leszek.

- Legalább negyed órája itt kínzol…

- Akkor nem fog fájni.

- Nézz rá a kezemre!

- Ó hát én azt hittem, hogy te élvezed a játékot. – vihogott a farkas.

- Nem csak egy bűzlő dög vagy, hanem egy idióta hiéna is!

- Ne merj sértegetni! – ugatott.

- Egyezzünk meg valamiben. Teszek, egy utolsó, mindent eldöntő támadást. Ha túléled, talán megkaphatsz.

- Mi?? Natasha miket beszélsz? – Cirkének, bár a sötétben nem látszott, elkerekedtek szemei.

- Hogy értetted, hogy talán?

- Ha kiszabadulok, akkor a barátaim, biztos a segítségemre sietnek, mivel én védtelen leszek.

- “Gyenge. Nagyon gyenge. Veszélyt nem jelenthet.” – a farkas jól meggondolta magában. – Rendben. Támadj, ennyi becsületesség van bennem.

- Cirké.

- Natasha mire készülsz?

- Cirké, a dupla szablyába! Furyoku hullám! – a lány felemlte fegyverét, ami a szokásos módon kezdett forogni. A növény fal leporladt, és egy lila hullám hagyta el, a fénylő szablyát. Kyoto lebukott a földre, érezte az erőt ebben a támadásban. Az első csík megrengette a földet, amikor elérte a fekete burkot. Kint a harc abba maradt, és mindannyian, még a farkasok is a kupolát kezdték fürkészni. A második és a harmadik szintén csak a földet rengette meg. A negyediknél és az ötödiknél megrepedt, és amikor a hatodik lila hullám a falhoz ért, minden elcsendesedett, hatalmas, vakító fehérség, majd kitisztult a kép és egy hatalmas robbanás. Natasha kiszabadult, a robbanástól pedig mindenki hátra esett. Kyoto elvesztette bal szemét, és a hátsó lábára se tudott rendesen ráállni. A kis csapat szemében szinte lassított felvételként zajlottak az események: Natasha keze lehanyatlik, a szablya a földre esik, majd ő is eldől.

A farkas vezér, lassan oda bicegett a félájult lány mellé, akinek résnyire nyitva volt a szeme. Kyoto végig nézett rajta, majd a füléhez hajolt.

- Nyertem. – súgta bele és a vállába kapott a lánynak, akinek kinyíltak szemei és a fájdalomtól még kiáltani se tudott. Len felpattant amilyen gyorsan csak tudott. Pár farkas útját próbálta állni, de egynek se sikerült, végül a fiú elérte a farkast, aki későn vette észre és len guan-daojának éle a farkas fejébe állt, és nem mozdult többet. Letérdelt melléjük, leszedte az állat álkapcsát Natasha válláról, majd szinte arrébb dobta Kyoto mozdulatlan testét. Most a lányhoz fordult, és végig nézett a lány sebes kezén, vállán, majd az arcán. Natasha szeme csukva volt, most már nem érezhetett fájdalmat. Len szemébe könnyek gyűltek. A farkasok elmenekültek, de ez nem vigasztalta meg őt. Magához ölelte a lányt, és pár könnycsepp hagyta el szemét, amikor behunyta azt. Elkezdett sírni, Yohék, annyira meghökkentek, hogy szólni sem bírtak.

- Len. Sír? – Ryu nem hitt se a szemének, se a fülének. Len már zokogott, és ölelve ringatta a halott lányt.

- Nem lehetetlen. Ő is érző lány, mint bárki más.