Márciusi nap

(Egy év telt el azóta, mióta barátaink hatalmas kalandba keveredtek Zick miatt.) Pirkadt és hideg is volt egy kicsit. Éjszaka esett az eső, így most a fákon, bokrokon és a füvön lévő vízcseppek meg törték a rózsaszínes, sárgás színáradatot. Szóval gyönyörű márciusi nap volt. Az egyemeletes ház falán szivárványszínek táncoltak fel, s alá. Ezek a drága, gyönyörű fények bevilágítottak az ablakon ahol két alvó emberre vetődtek. Az egyik megmoccant és felkelt. Sárgás barna rövid haja kicsit össze volt kócolódva. Mellette a széken kikészítve kedvenc fekete ruhája volt, nyakláncával, karkötőivel és legkedveltebb ruhadarabjával: a piros kendőjével.

Lassan kiszállt az ágyból, hogy ne ébressze fel a mellette szunyókáló fiút, aki szokása szerint megint valami ennivaló féléről álmodhatott, mert álmában nyammogott egyet-egyet. Anna elmosolyodott. Felállt és átöltözött rózsaszín fehér virágos köntöséből, a kedvenc ruhájába. Kendőjét a nyakába kötötte és elindult a konyha felé, hogy készítsen magának egy finom teát. Elhaladt egy szoba elött ahol szintén két fiatal aludt. Natasha meg hallotta a lépteket. Az ajtó felé fordult, de amikor látta Anna alakját elmenni az ajtó elött, akkor megkönnyebbült. Felült az ágyban. A mellette szendergő kékes liláshajú fiú erre elkezdett fészkelődni de nem ébredt fel. Megfordult az ágyban így Natasha láthatta kisfiús, mégis komoly arcát. Ő már fel volt öltözködve, régen fent volt. Ha esett az eső nem igen tudott aludni de Len kedvéért bebújt az ágyba és megpróbált elaludni. Sokáig nem jött álom a szemére de úgy 11 óra körül ő is elaludt és hozzábújt az édesen szuszogó fiúhoz. Hajnalban már felkelt, hogy megnézze a napfelkeltét, amit most aligha láthatott a fák lombja miatt. Oda ment az ablakhoz és kinézett azon. Behunyta szemét és élvezte, ahogy a napsugarak melegítik arcát. Aztán megszólalt egy hang mögötte.

- Miért nem alszol?

- Nem tudok. Nem tudom miért, de ilyenkor vonz a szép táj.

- Hm. Este is alig akartál valamit aludni. – lépett mellé Len. – Mióta vagy fent? Ahogy elnézlek biztos nem most keltél. – mondta és rámosolygott a lányra.

- Mióta a nap fent van. Szép nem?

- De. Nem vagy fáradt? Sápadtabbnak tűnsz, mint általában.

- Egy kicsit. – ránézett Lenre de ő elővette az “Aha… persze…” nézését és erre elvigyorodott. – Jól van, na! Nem kicsit vagyok fáradt. De nem is nagyon. Olyan átlagos szinten.

- Gyere, feküdjünk vissza. Messze van még a reggel. – mondta a fiú, és kézen fogta a lányt. Natasha engedelmeskedett és visszafeküdt a még melegágyba. Úgy érezte, hogy most végre el tud majd aludni. Nem érdekelte, hogy köznapi ruhában van. Betakarózott és közelebb húzódott a fiúhoz, aki felé fordult és átölelte. Natasha érezte arcán a fiú meleg leheletét, megnyugtatta a közelsége és hamarosan ő is elaludt.

* * *

- ÉBRESZTŐŐ!! – kiáltott be a szobába 9 órakor Trey. De amikor meglátta, ahogy Len és Natasha milyen szorosan vannak elvörösödött próbálta visszatartani vigyorgását, de nem igazán sikerült. Ezért inkább kirobogott a szobából, hogy a többieket (Yohot, Mortyt, Ryut és Jocót) keltse fel.

- Szadista barom…. – morogta maga elé még mindig csukott szemmel Len, mire Natasha felkacagott. És egy sóhajtás után visszaaludtak.

- Len? – kérdezte Ryu Treytől miközben a reggelinek való tojásrántottát csinálta.

- Összemelegedett Natashával, háhá! – vigyorgott Trey.

- Csak irigy vagy, mert nincs itt Aiko. – mondta nyugodtan Anna, de annál élesebben, mire Treynek vigyorgása alább hagyott és el is pirult egy kicsit. Hiányzott neki a lány, de ezt nem mondta el senkinek. Aikot régóta nem látták és eddig a lány sem kereste fel őket.

- Na most megfogtak! – mosolygott Treyre Morty. Aztán meg szólalt egy csengő.

- Nyisd ki az ajtót Morty. – szólt oda parancsolóan Anna. Morty csak morgott egyet, hogy “Máris kisasszony!” De amikor kinyitotta az ajtót nem volt senki ott. De a csengő még mindig szólt.

- Nincs az ajtóban senki. – tájékoztatta Morty a csapatot. Ekkor belépett Len szélesen mosolyogva kezében a jós csengőjével. Az csipogott. Len megszólalt.

- A bajnokság újra elkezdődött. Első ellenfelünk a Shadow csapat. Csata a mozi elött 15:45-kor. – mondta, és Trey elé dobta a sárga jóscsengőjét. Trey ránézett és felkiáltott.

- Ilyen nincs!! ÉLJEEEEEN!!! – mondta és belebokszolt a levegőbe. Lassan a többiek is feleszméltek kábulatukból és ők is együtt örvendeztek.

- Remek. Akkor máris kezdhetitek az edzést. – szólalt meg Anna, mire mindenki az asztalra borult és sírva fakadt.

- Könyörgök Amidamaru ments meg brühühű! – nézett szellemére Yoh aki megértő arccal megcsóválta a fejét.

- Sajnálom, nem tudok mit tenni.

- Ha tovább nyafogtok 50 km-helyett 100 fogtok futni! – szólalt meg Anna, mire mindenki csendbe lett és elkezdték fogyasztani reggelijüket. Pár perc múlva Natasa is lejött reggelizni és elvállalta a mosogatást.

Átlagos nap volt. Yohék elkezdtek edzeni. Ráadásul Morty meg tudott valamit.

- Hamarosan Mortyt is el kell kezdenem edzeni. Mosukevel nagyon jó csapat. Mondjuk holnap után bejelentem neki, hogy kezdhet ő is edzeni Yohhal… – gondolkodott hangosan Anna miközben kedvenc sorozatát (Szerelem az operában) nézte a tv-ben. Morty megtorpant az ajtó elött és elöntötte a víz. Gyorsan meg fordult és kirohant a házból.

Morty addig futott, míg el nem fáradt és leült egy padra. Megjelent mellette Mosuke.

- Ugye hallottad mit akar velem tenni Anna?? – kérdezte letörve Morty a szellemet.

- Sajnos. Részvétem….

- Oh…Kösz… - mondta lihegve Morty.

- De nézd a jó oldalát. Meg tudod majd védeni magadat, aztán Yohhal lehetsz.

- Mosuke te megőrültél?? Neked könnyű te már nem élsz! Nem neked kell Anna edzésterveit végig csinálni! Anna egy kínzó gép!!!! – nézett hüledezve barátjára Morty.

- Igen… Láttam hogy mit csinál Yohhal.

- Remek….. És én is mehetek majd vele edzeni… Wáááá… Inkább a takarítás.

- Tulajdonképpen miért rohantál el?

- Meg akarom keresni Yohot.

- Segítsek?

- Jó lenne.

- Hm… Két utcával délre.

- Akkor mögöttünk vannak. Gyerünk! – mondta aztán tovább szaladtak.

- Yoh! Hé Yoh! YOH! – kiáltozott Morty. Éppen barátja felé futott. Yoh megállt és hátra nézett.

- Hé szia Morty! Mizujs? – kérdezte vidáman Yoh.

- Nem fogsz vigyorogni, ha meg tudod, mit akar velem tenni Anna. – kezdett bele Morty miközben térdére támaszkodva fújta ki magát.

- Kitalálom. Lábtörlőt akar belőled csináltatni?

- Rosszabb. Sámánt akar belőlem csinálni!!

- De az jó!

- Még hogy jó?? Te is meg hülyültél? Anna edzésre fog kényszeríteni! Én inkább világgá megyek!

- Anna edzésre akar fogni? Honnét tudod?

- Onnét hogy amikor elmentem a nagyszoba elött, akkor hallottam, ahogy magában beszélt. Holnap után akarta velem közölni ezt, de én meg hallottam és rohantam utánad. Ne mond el senkinek, hogy elmondtam, mert nekem se kéne tudnom róla jó?

- Persze hogy nem mondom el senkinek. És ugye ti sem lesztek pletykások? – nézett hátra a két csevegő szellemre Yoh.

- Persze, hogy nem. Ilyennek ismersz? – kérdezte Amidamaru.

- Nem dehogy!

- Jaj nekem, most mi lesz velem jajajajajajaaaaaaaaaj!!! – fogta fejét Morty és kétségbe esetten rohangált körbe Yoh körül.

- Hé! Állj már le Morty!! – mondta Yoh, és megpróbálta megfogni Mortyt. Hát nem sikerült. Aztán megelégelte magát és elgáncsolta barátját, aki belefejelt a földbe és nem mozdult. Yoh a hátára fordította Mortyt, aki elterült a földön és kilógott a nyelve is.

- Jól vagy?

- Jól nem vagyok, de jobban igen….. Kösz….. – mondta kicsit rekedten Morty. Mosuke elkezdett kuncogni Amidamaruval, de amikor Yoh rájuk nézett abbahagyták és elkezdték az eget fürkészni.

- Na várjatok csak. Mi lesz, ha egy jó madár belesúgja az itt történeteket Anna fülébe? Vajon mit kaptok? – kérdezte gonoszmosollyal a száján Yoh, mire a két szellem megütközve nézett Yohra.

- Csak azt ne! Kérlek Yoh! Nem lehetsz ilyen szívtelen… - mondta kókadtan Amidamaru.

- Bocsánat Morty nem akartunk megbántani. – fordult leendő sámánjához Mosuke.

- Semmi baj srácok. De felsegítene valaki? – kérlelte barátai Morty.

- Höh na de Anna! Nem lehetne csak 1perc szünetet tartani?? – kérlelte Yoh Annát. Yoh már vagy 10 perce ülőbikába volt.

- Úgy ismersz te engem, mint aki megengedi a pihenést az edzés kellős közepén???

- Nem… Dehogy…. Vá segítség…

- Rendben még 10 perc.

- Ne már!

- Még 10!

- Jól van, befogom a szám!

- Azért.

- “Szegény Yoh. Most 30 percig ülőbikában kell lennie. És velem is ez lesz.” – gondolkodott Morty, miközben az ablakból figyelte barátját. - Jhaj.. esküszöm, hogy öngyi leszek seppuku-val… - mondta maga elé Morty.

- Annak nem örülnék. – mondta Mosuke és megjelent Morty mellett.

- hm? Ezt hogy érted?

- Mostanra már te is olyan vagy nekem, mint Yohnak Amidamaru.

- Úgy érted a fogadott testvérednek tekintesz?

- Talán baj? Ha igen akkor..

- Nem-nem dehogy! Csak meg lepett. Az a furcsa, hogy mi nem beszélgetünk olyan sokat, mint Yoh és Amidamaru és még is mien jó barátok vagyunk. – mosolygott a szellemre Morty. - Éhes vagyok! Lejössz velem? – kérdezte Morty.

- Persze!

* * *

- Nos. Amíg Trey, Len és Jocó küzdenek a Shadow csapattal, addig ti megküzdötök egymással. Aztán bejelenthetitek, hogy ki győzött. Ó és Yoh drágám. Ajánlom, hogy te legyél az. – fordult vissza Yohhoz Anna, miközben elindult Natashával és a Len csapattal a mozi elé.

- Na ne… Már megint…. Srácok, legyetek kedvesek! Nem akarok még több edzést! – fordult oda Lyserghöz, Ryuhoz és Fausthoz Yoh.

- Sajnálom Yoh mester, de ha mi veszítünk, akkor nekünk kell többet edzeni. – mondta Ryu.

- Igen. És az pedig nekünk nem jó. – csatlakozott Lyserg.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de elkéne kezdenünk. – szólt közbe Faust.

- Rendben ti kezdtek. – mutatott Ryu Lysergre és Yohra.

- Na ne! Azt már nem! – mondta egyszerre Yoh és Lyserg. – Majd ti!

- Mi lenne, ha kisorsolnánk? – kérdezte Faust. Mindenki bólintott. – Két rövid van. Akik kihúzzák a rövideket, azok küzdenek meg. – magyarázott Faust és közben felemelte kezébe a pálcikákat. Yoh húzott először.

- Fuh. Ez hosszú. – mondta. Most Ryu következett.

- NEEEE!!! – kiáltott. Rövidet húzott. Aztán jött Lyserg és ő húzta a másik rövidebbet.

- Gyerünk Bason! Ne hátrálj! – kiáltott szelleme válláról Len. Éppen, egy óriási fekete párduc próbálta fogát belevájni Bason karjába. A párducnak ezüst sisakja volt, ami védte a fejét, egy fém buzogány volt a farka végén és a hátán két sorban tüskék álltak ki. Fején egy nő állt, a Shadow csapat főnöke. Haja fekete, kezein fekete könyökig felhúzható kesztyű, fekete nadrágja volt és pólója, és egy bakancs volt még rajta. Kezében buzogánnyal irányította párducát.

- Gyerünk Réka, rejtőzködés! – mondta a 20 év körüli nő és eltűnt a párduccal együtt.

- Nyisd ki a szemed Bason! Minden gyanús neszre figyelnünk kell.

- Gyerünk Mic vadásszuk le! – kiáltott Jocó. Ő egy fekete kolibrivel harcolt. Szárnyának toll végei vasból voltak és tüskék álltak ki belőle. Csőrére rögzítve volt valami, amit senki sem tudott megállapítani, hogy mi. Minden esetre, ha a madár összezárta csőrét olyan éles lett, mint egy kard. Mic a madár felé ugrott, és elkapta a szárnyát. A kolibri eltűnt és Jocó mögött, a mozi épületének árnyékából repült ki és csőrével beleszúrt Mic hátába. Mic felordított és megfordulva belekapott a madár szemébe. Annak rögtön meg tört a szellem kontrollja és a férfi, aki eddig a madár hátán volt leugrott a földre.

- Ügyes! – kiáltott fel Jocónak mosolyogva.

- Kösz! – válaszolt vissza Jocó felmutatva hüvelyk ujját.

- Unikornis lángja! – kiáltott a másik férfi egy hatalmas ló hátáról. A lónak a patkója gyémántból volt, fején, mint a lovagok lovainak ezüst fejvédő, szarva és minden porcikája fekete. Gazdája szavára az állat szarva segítségével egy kört írt le Trey elött mire egy fekete tűz gyűrű jelent meg lebegve Kori óriás szellem formája körül.

- Kori, jégrengés! – utasította Trey szellemét mire végig jég tüskék, kezdtek elindulni a ló felé. Ám amikor a támadás a gyűrű vonalába ért megállt. Egy pillanatig néma csendvolt majd elkezdett remegni a föld, és a támadás visszafordult a jéghegyek Trey felé indultak.

- Á! – Treynek megtört a szellem kontrollja. – Fenébe! Anna meg fog ölni! – Trey a földön ült, és mint egy csecsemő úgy ütötte a földet.

- Bason! Nagy zuhatagtámadás! – kiáltott Len és a mozi árnyékába irányította támadását. A párduc kiugrott az árnyékból így kivédve a támadást.

- Ügyes húzás! – dicsérte Lent a nő.

- Tudok én jobbat is! – mondta vigyorogva. – Bason Szuper gyors tempó!

- Ne bízd el magad! Réka vasmancsok! – kiáltotta a nő mire a párduc két lábra állt, és mancsát elfedte az a vas, ami a karmaitól nőt ki. Maga elé emelte mancsait így védve ki Len támadását. – Ugorj szellemem! – Réka elrugaszkodott és leterítette Basont.

- A játéknak vége! Döntetlen! – kiáltott az egyik tanácstag, aki most a bíró szerepét játszotta. Mindenki, aki még szelleme vállán volt, leszállt arról.

- Gratulálok. – mondta a nő miközben kezét Len felé nyújtotta, hogy kezet foghasson vele. Szelleme mini alak helyett, egy fekete kölyök macska alakot vett fel és gazdája vállán feküdt, miközben a hajának tincseivel játszott. – A nevem Kitty Barhmauer.

- Az enyém Len Tao. És én is gratulálok. De ö... – ránézett Rékára aki vidáman most már Miccel játszott.

- Neki ez a mini alakja. – mosolygott. – És a többiek az unokatestvéreim: Joseph és Jack.

- Ő Jocó, és Trey. – Len hátra nézett. Natasha rámosolygott. Anna pedig lábával topogott, hogy indulni akar már nagyon. Len amint meglátta Annát, eszébe jutottak Yohék.

- A barátnőid?

- Csak az egyik. A másik Yoh barátnője. Helyesbítek. Jegyese. – fordult vissza gúnyos mosollyal Len.

- Az a fekete hajú elég csinos. – szólalt meg a Josephnek nevezett férfi.

- Ne is álmodozz róla! – szólt rá Len.

- Jah. Ő Len barátnője és nem adja egy könnyen! Wehehehe! – nevetett Trey de Len csak vetett rá egy nagyon-nagyonszúrós pillantást és ettől Trey hátrált egy lépést.

- Akkor a barátnődnek szerencséje van, hogy egy ilyen fiú van mellette, aki megvédi. – fordult Lenhez Kitty.

- Meg tudja ő magát védeni, ha akarja. Ő is sámán de nem játszik a bajnokságban. – szólalt meg Jocó. Nem említette még senkinek, de amikor Natasha mosogatott Jocó elsütött neki egy dupla rosszaságú poént és ettől akkor pofont kapott hogy neki repült a falnak és mellé még egy nyilat a hajába. Vagyis Jocót oda szögezték a falhoz. Végülis Mic húzta ki a csávából.

- Meghívhatlak titeket egy teára? – kérdezte Kitty.

- INDULJUNK MÁR!! – kiáltott oda Anna. – Menj oda Lenhez és mond meg neki, hogy ha nem jön ide 15 másodpercen belül a többiekkel, akkor tripla edzést kap! – mondta lángoló szemmel Anna Natashának.

- Rendben. Te szerintem nyugodtan elindulhatsz. Ne aggódj, majd én segítek, hogy szedjék a lábukat. – Anna bólintott és elindult. Natasha oda futott a többiekhez.

- Ha nem indulunk nagyon gyorsan, akkor Anna bepöccen. – nézett Lenre. – Hello. – intett Kittynek és a két fiúnak azok biccentettek egyet. De amit Len rögtön kiszúrt, az-az, hogy Jack végig mérte a lányt. Ő alig lehetett több 18-nál. Joseph is. Len meg köszörülte a torkát tudatva Jackkel hogy látta. Az vigyorogva nézett fel.

- Jocó. Szerintem Mic megengedi, hogy a hátán utazzunk ugye? – nézett a fiúra a Natasha, de eszébe még mindig a ma délelőtti eset járt. És úgy látszik, kiült szemére is, mert Jocó behúzta nyakát és gyorsan bólogatott.

- Remek. Sajnálom, de indulnunk kell. Remélem, még találkozunk és többet beszélgethetünk! – mondta Natasha, miközben elkezdte tolni Lent, aki kérdő tekintettel nézett rá.

- Bocs de ha nem megyünk, akkor Anna tripla edzést szab ki rátok. És azt én is szívnám nem? – nézett a fiúra. Az csak bólintott és felszállt Mic hátára, aki ismét felvette óriás szellem alakját.

- Szeretnék megismerni benneteket. Azt hiszik rólunk, hogy gonoszak vagyunk, mert irányítani tudjuk az árnyékokat. – szólalt meg Kitty könyörgő tekintettel.

- Szerintem jöhetnek. – nézett Lenre Natasha aki szintén bólintott. Trey meg most verte fejbe Jocót egy gázos viccéért amit Jacknek és Josephnek szánt. Így szólt: Volt nekem egy kis cicám és a füle kétszer nagyobb volt, mint a feje ezért tökre úgy nézett ki, mint Yoda mester a star warsból! Hehe! Értitek? Yoda!

- Sokáig repülünk még? – kérdezte Joseph kolibrije hátáról.

- Látjátok azt az egyemeletes házat? Oda megyünk. Szóval kb még egy perc! – tájékoztatta Trey a fiút.

- Rendben!

Egy perc múlva oda is értek, pont Annával egy időben. Az óriás kolibri leszállt szárnya végét a földhöz érintette, így akik a hátán voltak simán lecsúszdázhattak.

- Imádok leszállni róla. – szólalt meg Kitty.

- A csúszást imádod rajta? – kérdezte Jack.

- Nem. A talajt a lábam alatt.

- Ők meg mit keresnek itt? – nézett kérdőn Anna a Len csapatra.

- Barátkozunk. Ki győzött? – nézett be a kapun Natasha. Amit látott: Yoh szétterülve a földön liheg, mellette Amidamaru lebeg. Lyserg a kerítésnek dőlve nézegette kezében ülő Cloet. Ryut nem látta sehol, pont úgy, ahogy Faustot sem.

- Természetesen Yoh. – válaszolt Anna, miközben Natasha mellélépve ránézett jegyesére.

- És kiket győzött le? – kíváncsiskodott tovább a lány.

- Mindenkit. – válaszolt egyszerűen Anna.

- Büszke lehetsz a sámánodra! – szólt oda Amidamarunak, aki mosolyogva bólintott, majd tovább beszélgetett Yohhal. – Gyertek. Készítek nektek egy teát! – szólt hátra a vendégeknek Natasha, akik most a házat és a kertet vették szemügyre. Hirtelen Ryu robogott el Natasha mellett.

- Meg tudhatnám becses nevét? – kérdezte Ryu kezet csókolva Kittynek. Kitty fülig pirult és másik kezével arcához kapott és mosolyogva válaszolt.

- Kitty vagyok.

- Az én nevem Ryu. Bekísérhetem? – kérdezte Ryu, miközben maga elött vezette Kittyt be a házba. A többiek döbbenten bámultak utánuk.

- Hé! Ez a srác alig idősebb nálunk! – mutatott magára Joseph.

- Ryu most 18 éves. És minden nőbe szerelmes lesz, akit meglát. – adott magyarázatot Yoh.

- Mi már megszoktuk.

- Én erről az oldaláról még nem ismerem. – szólt Natasha.

- Csak próbálja meg. – mosolygott Len. Hamarosan mindenki az ebédlőben volt és iszogatták teájukat és beszélgettek.

- Ti szeretitek a vicceket? – kérdezte Jocó vidáman, erre mindenki, aki már épp eléggé ismerte Jocót felpattant székéből és rá kiáltott:

- Meg ne próbáld!!!

- Jó-jó! – mondta Jocó és már kezdett az asztal alá süllyedni.

- Ennyire rosszak a viccei? – kérdezte Jack.

- Még én is jobban fuvoláznék, pedig nem tudok… - morogta maga elé Trey.

- Nem hiszem, hogy lenne valaki is, aki oda adná a hangszerét, ha tudja, hogy nem tudsz játszani. Legalábbis nekem általánosban nem adták oda a gitárt. – jegyezte meg fásultan Joseph.

- Mert az a valaki biztos irigy volt. Cirké nem az. Ugye Cirké? – szólt Natasha és megjelenő szelleméhez fordult, aki pironkodva bólintott.

- Váó! Te tudsz fuvolázni?? – hitetlenkedett Jack. Erre Cirké még vörösebb lett.

- Hagyjad már. Nem látod, hogy zavarban van? – bökte oldalba Jacket Kitty. Erre Cirké Natasha mögé bújt.

- Ne legyél már ilyen gyerekes! – mondta nevetve szellemének Natasha és megfogta kezét és maga mellé húzta.

- Nagyon meg köszönnénk ha játszanál nekünk valamit.

- Sajnálom, de én csak éjszaka játszom. – mondta Cirké és megrázta fejét.

- Bunkóság… - morogta maga elé Joseph, mire Kitty fejbe vágta.

- Nem ő az egyetlen bunkó. Itt nem Cirkére célzok. – mondta Anna és ránézett Lenre.

- Te csak ne szólj semmit. Nem én parancsolom Yohot fél órán át ülőbikába.

- Ha a bunkóság fájna Len akkor, te ordítanál! – mondta Anna és hallatszott, hogy kezdi elveszíteni türelmét.

- Mond csak Anna. Ki edzi halálra a csapatot?

- Nem tudom, hogy ki akarta megölni Yohot!

- Az régen volt és ha már Yohnál tartunk, akkor mond már el nekem, hogy Yoh is akarja a ti házasságotokat, vagy ráerőszakolod magad?! – kérdezte Len. Már akkor felpattant a székéről amikor Anna Yoh megölését hozta fel. Most pedig Anna pattant fel.

- Ez a pofátlanság teteje! – kiáltott Lenre.

- Nem is tudom, hogy ki kezdte! – kiáltott vissza a fiú. Erre Natasha is felpattant.

- ELÉG!!! – kiáltott és úgy rácsapott az asztalra, hogy a bögrék két centit pattogtak arrébb. – Jobb, ha ti most elmentek. Majd még találkozunk. – nézett a vendégekre akik bólintottak és felálltak. Intettek a többieknek és szó nélkül kimentek a házból. – Ti pedig – fordult Annához, és Lenhez Natasha – bejöttök velem a nagyszobába. Indulás. – utasította őket, ellent mondást nem tűrő hangon. Hihetetlen de engedelmeskedtek neki. –Ti itt maradtok és ha bárki is hallgatózni mer, az úgy jár mint délelőtt Jocó! Amidamaru! Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljanak! Számítok rád! – mondta dühösen Natasha és Annáék után indult.

- Mi történt délelőtt Jocó? – kérdezte Yoh.

- Csak mondtam neki egy viccet, olyan pofont kaptam, hogy neki estem a falnak és még fel is szögezett a falra.

- Fel szögezett?? – nézett nagyot Yoh és Trey.

- Jah. Egy nyilat lőtt a hajamba.

- Haver és hogy szabadultál ki? Meg néztelek volna. – nevetett Trey a többiekkel, miközben a könnyeit törölgette.

- Mic segített.

- Mi van ma veletek?? Anna! Te bocsánatot kérsz Lentől, mert piszkáltad, és te Len, bocsánatot kérsz Annától mert folytattad! – nézett rájuk szikrázó szemmel Natasha.

- Bocsánat. – mondta karba tett kézzel Len miközben a földet pásztázta szemével.

- Bocs… - mondta Anna ugyanúgy.

- Remek. És most kaptok 10 percet, hogy meg beszéljétek a dolgokat és kibéküljetek rendesen veszekedés, ordibálás, és verekedés nélkül! – jelentette ki szigorúan Natasha az utolsó szót megnyomva. - Te is gyere Bason. Hagyjad, hadd beszéljék meg a dolgokat. - mondta majd ki ment a szobából. Bement az étkezőbe ahol még mindig ott nevetett Yoh, Trey és Ryu Jocó szerencsétlenségén.

- Ha valaki is hallgatózni mer, Annáék után annak velem gyűlik meg a baja! – mondta Natasha és szobájába ment.

- Nincs valami jó kedve. – nézett bele teájába Yoh.

- Azt látom. De én nem félek tőle. – somolygott Trey.

- Hát Trey én akkor is meggondolnám, hogy mit tennék a helyedben. Ha mérges még Annánál is rosszabb. – tájékoztatta Jocó Treyt.

- Ugyan! Olyan rossz nem lehet! – vigyorgott Trey miközben még egy csésze teát öntött magának.

- Szerintem sem kéne oda menned Trey. – mondta Amidamaru. – Ha tényleg rosszabb Annánál, nem vállalok felelőséget érted. – mondta és karba fonta kezét. Öt perccel utána Trey letette csészéjét és kisurrant az étkezőből.

- Ennek nem lesz jó vége. – mondta riadt szemekkel Jocó. Két perc múlva Natasha haladt el az ajtó elött.

- Ugye meg mondtam?? – mondta Jocó és Natasha után ment a többiekkel, hogy lássák mi történik. Natasha a fülénél fogva húzta maga után Treyt.

- Ááá! Ne! Ez fáj! – kiáltozott Trey.

- Választások és következmények barátom. – mondta nyugodtan és élesen Natasha. Ki mentek a kertbe.

- 2000 fekvőtámasz, most! – mutatott a földre a lány.

- MI?? – nézett nagyot Trey.

- Hallottad!! Gyerünk!!! És nincs pihenés!!!! – kiabált Natasha. Anna és Len kinéztek az ablakon. Pont láthatták, ahogy Trey a fekvőtámaszokat csinálta, és ahogy Natasha mellette áll mint egy őr a többiek pedig az ajtóból nézik őket.

- Ó és Trey! Ha már itt tartunk, futhatsz utána 100km-t is! – kiáltott ki az ablakon Anna.

- NEE!!! – kiáltott Trey és összeesett.

- NEM MONDTAM, HOGY PIHENHETSZ! – kiáltott rá Natasha, mire Trey gyorsan feltápászkodott és tovább csinálta, dolgát.

- Választások és következmények haver. Én meg mondtam! – szólt oda Treynek Jocó.

- Te csak fogd be! – morogta Trey.

- 100! Tovább! – szólt rá Natasha és tovább számolt.