• Sziasztok. – nézett be a sátorba Cirké. Minden férfi fejet hajtott előtte, mivel ismerték azt a legendád, hogy csak miatta él még a népük. Anatol említette nekik, hogy befog minden bizonnyal ugrani, és elmondta hogy néz ki, nehogy valaki megsértse őt – Nem kell hajlongani, nem vagyok császár. Szeretném, ha tanítanánk valamit ezeknek a srácoknak. Főleg a lövést. Aztán kéne csinálnunk nekik egy akadály pályát. De nehezet, mivel erős kis krapekok. – itt meg búbolta Trey, akinek ettől össze kócolódott a haja.
• Na! Ne már! – suttogta, és megcsinálta frizuját.
• Azt akarod, képezzük ki őket? – szólalt meg a legidősebb. A férfi tündéreken, olyasmi gatya lehetett mint Lené csak rangtól függően mindenkinek más-más színű volt. Felső testükön csak egy fehér selyem ingvolt, rajta parafa pajzs. Arcuk csíkozva volt, mintha állatoknak festették volna ki magukat. Hajuk meg volt növesztve és be volt fonva hátul. A nőkön selyem ruha volt. Ez szintén rang szerint váltotta színét, de mindig csak nagyon világos színben voltak, szinte fehérek voltak a ruhák. Fejükön virág koszorúk voltak, amin csodaszép lepkék ültek meg. Arcukon szintén festés. Egy lányén például gazella volt, nyílván az ő csoportjában ő volt a legszebb nő. Ezen a férfin sötét sárga de nem narancs szín nadrág volt, arca úgy volt fekete csíkozva és pöttyözve, mint egy gepárdnak. Nyílván ő volt a leggyorsabb a többiek közül. De volt olyan is, akinek jaguár foltok voltak arcán, ami az ügyességre utalt, hiszen a jaguárok jól másznak fára.
• Ők már eléggé képzettek. Ez legyen egy egyszerű tréning. De lőni még nem tudnak. Egyik se.
• Rendben. Jöjjenek hát a lövészekhez. Ők majd megtanítják őket lőni, addig mi megcsináljuk a pályát.
• Rendben de ne legyen kegyelem. – mosolygott Cirké a férfira miközben kiment, és ez felebbtén bosszantotta Basont. Nem sokára a csapat odaért az erdő egy ritkásabb részéhez. Öt darab fán, öt darab céltábla. Cirké elvett egy íjat, nyilat és megszólalt.
• Na skacok. Ez itt az íj. Gondolom ezt mind tudjátok. – és felmutatta az íves botot, aminek a két végét lófarok kötötte össze. – és ez itt a nyíl. Így fogjátok meg az íjat, és így helyezzétek rá az ujjatokra a nyilat. Tarsd biztosabban Trey, ne lötyögjön a kezed. Az-az. Előre szólok, hogy nem könnyű hátra húzni. – magyarázott a szellem, majd szembe fordult az egyik céltáblával. Mindenki őt nézte, még a tündérek is, akik itt voltak mikor jöttek és ez nagyon zavarta a lányt. Meghúzta íját, célzott, de utána leeresztette és megcsóválta a fejét.
• Túl könnyű. – mondta, és hátrébb lépett 2 lépést. – Na most már jobb lesz. – mondta mosolyogva, ismét felvette a pózt, hátra húzta íját, és elengedte nyilát. A nyíl sebesen repült, és olyan erővel csapódott a céltábla leges legközepébe, hogy a fele kisem látszott a célból.
• Az anyjaaa… - tátotta el száját Lyserg.
• Most te jössz. – mondta Cirké és oda dobta Amidamarunak az íjat.
• M..Mi? Hogy Én? – kérdezte miközben saját magára mutogatott.
• Igen. Tanultál ilyet a szamuráj iskolába nem? Én úgy tudom, hogy ott elég fontos tantárgy.
• De milyen régen lőttem én? Van az több mint 600 éve!
• Amit az ember megtanul, azt nem felejti el. Na gyerünk ne kéresd magad.
• Igen Amidamaru én kíváncsi vagyok! – szólalt meg Yoh.
• Na jó. De csak a ti kedvetekért. – mondta, majd vett egy nyilat, és egy másik céltábla elé állt. Célzott és lőtt. Nem mm-re pontosan, de a közepébe talált.
• Nahát látod? És te itt rinyáltál! – nevetett Cirké. – Gyerünk fiúk, vegyetek íjakat és nyilakat!

Stratégia

Egy hatalmas útvesztő elött álltak.

• Ugye nem akarod, hogy ide bemenjünk?! – kérdezte riadtan Trey és Yoh.
• De bizony. Csak itt tanulhattok meg, összedolgozni, és csapatként működni. – válaszolt egyszerűen Cirké.
• Na de mi van ha elveszünk idebent?? – kérdezte Jocó, akinek már a lába is remegett.
• Ha együtt dolgoztok, és kitaláltok egy stratégiát, akkor kijuttok az út vesztőből. De! Hiába is próbáljátok, nem lehet a növény falat áttörni, mert olyan, mint a tömör szikla és acél keveréke. Még a legnagyobb támadás, a legtöbb furiyokuval sem tudja ezt a növény falat eltüntetni. És most befelé. Ja és még valami. Repülni sem lehet, csak bizonyos magasságig.
• Nahát ez remek… - dörmögte az orra alatt Trey.
• Ne aggódjatok, mi is megyünk. – mondta bíztatóan Natasha és rámosolygott Treyre, aki elpirult. – Indulás! – kiáltotta lelkesen Natasha és szellemével együtt beléptek az útvesztőbe. A többiek is követték őket.
• Azt hiszem, itt Lyserg tudna segíteni nekünk. – nézett volt tanoncára Ryu.
• Ez igaz. – bólintott a megszólított, és elővette kristály ingáját. – Na Cloe? – mosolygott szellemére kedvesen a fiú, és elkezdett nyomozni.
• Szállj fel Cirké. Nézzük meg, meddig van repülési zóna. – nézett szellemére Natasha, majd a lány bólintott. Kicsi rózsaszín szárnyai körül elkezdet bíbor csillám esni a föld felé aztán Cirké szárnyai annyira nagyra megnőttek, ami elbírta őt. Szárnyait kinyújtóztatta.
• Jaj de jó. Régen repültem már. – mondta, majd nagy csattanások, és szél közepette elkezdett szárnyaival csapkodni, és szépen lassan felemelkedett. Emelkedett és emelkedett, majd mintha a feje egy falba ütközött volna hirtelen megállt, és megfogta fejét, ami az ütéstől, kicsit megfájdult de rögtön abba is maradt. Úgy 10 méter volt a repülési határ. Cirké zuhanó repülésbe kezdett, ami kicsit megijesztette a többieket, de a földtől egy méterre elkezdett lebegni nagy szárny csapásokkal.
• Kb úgy 10-11 métert lehet fölfelé repülni. De nem ajánlom a gyors megközelítést, így is bevertem a fejemet. – mondta miközben fejét simogatva, szépen lassan földet ért. Szárnyai a bíbor csillogásban újra kicsik lettek.
• Beverted a fejedet? Na de mibe? – vigyorgott Yoh.
• Ne vigyorogj, különben felviszlek és megmutatom, hogy hogyan vertem be a fejemet. – mondta mérgesen a tündér, és hátat fordított a fiúnak, de ekkor Basonnel találta magát szembe.
• Ne haragudj Yohra. – mondta mosolyogva a pironkodó lánynak, miközben kezeit a vállára tette.
• Jó. Bocsi Yoh, de mi tündérek ilyen érzékenyek vagyunk, és nagyon sajnálom, hogy ilyen a természetem, de nem tehetek róla. Bocsánat.
• Semmi baj! Nem haragszom hihi. – vigyorgott Yoh, miközben kezeit tarkója mögé tette.
• Azt hiszem arra kellene elindulnunk. – mutatott az egyik irányba Lyserg.
• Rendben. Induljunk. – veregette meg zöldhajú barátját Yoh, majd elindultak abba az irányba.

• VÉGREE!!! ITT A KIJÁRAT!!! – kiáltozott Trey.
• Még van egy akadály. Ami a logikátokat élesíti. – jelentette ki Cirké a nagy örvendezés közepedte.
• Komolyan mondom haver, ez rosszabb mint a Tartarus alagút. – nézett szellemére Yoh.
• Elég a hülyéskedésből. Már is ellenfelet kaptunk. – mondta Len, miközben guan-daoját egy óriási pókra szegezte, ami pontosan a kijárat elött állt őrt.
• Pfúj! Én utálom a pókokat. – nézett fintorogva Ryu az óriás szörny szülöttre.
• Akkor most örülhetsz, mivel földbe kell döngölnünk. – mosolygott Trey a pókot bámulva. Majd támadtak mindenki egyszerre. Natasháék nem támadtak, mivel ez a fiúk tréningje volt. A fiúk felvették az óriás szellem kontrollt, majd támadtak. De a pók minden támadást kivédett. Hiába próbálták félbe vágni, vagy szét vagdalni jégesővel. A fiúk elfáradtak, mert a pók támadásai erősek voltak.
• Gyerünk fiúk! Megtudjátok csinálni! Csak gondolkozzatok! Lessétek ki a gyenge pontjait! – kiáltott oda hozzájuk Cirké.
• De ennek egyáltalán nincs gyenge pontja! Minden támadás fajtát bevetettünk de ennek meg se kottyant! Már alig van furiyokunk! – válaszolt vissza Len. Guan-daojára támaszkodott.
• Hát ennyire vakok vagytok? Hiszen ti csak az erőtöket használjátok a fejeteket nem! Bason, adj tanácsot nekik! Minden szellem beszállhat a gondolkodásba, hiszen ha nem ölitek meg a pókot végetek! – füstölgött Cirké
• Yoh. Nem hiszem, hogy az óriás lélekkel sokra megyünk. – nézett sámánjára Amidamaru.
• Akkor milyen alakot vegyünk fel? Dupla médiumot?
• Ahhoz kevés a furiyokunk. De a sima szellem kontrollhoz nem kell túl sok.
• Igaz! – bólintott Yoh. – Amidamaru egyesüljünk! – mindenki úgy tett mint Yoh, és csak simán egyesült szellemével.
• Szállj Cloe! – kiáltotta Lyserg és a kristály máris száguldott a pók felé, de az elugrott előle.
• Amidamaru! Mennyei csapás! – a pók védekezett, hátát az energia hullámnak lökve védte ki a támadást. És Yoh elött minden megvilágosult.
• Lyserg. Ha támadok, és megint ezt csinálja, akkor kötözd meg a lábát! Len! Miután meg lett kötözve, támadj az aranykaró viharral! – adta ki a parancsokat Yoh. A pók eddig mindent a hátával védett ki. Valószínűleg a hasa a gyenge pontja.
• Amidamaru! Mennyei csapás! – támadott újra Yoh. A pók megint a hátával védte a támadást, de ezt meg is bánta, mivel erős drót kötél feszült a lábán. Ettől elesett, és hiába vergődött, nem tudott felállni.
• Bason! Aranykaró vihar! – kiáltotta Len. Mikor Yohék támadtak, ő lecserélte guan-daoját a viharkardjára. Len a földbe szúrta a kardot, mire a földből, egy vonalban kések, dárdák, és mindenféle éles fegyver kezdett gyors iramban kiállni a földből. A támadás hatott, a pók visított egyet dühében, majd elporladt. A fiúk örvendezve szaladtak ki az útvesztőből, és nyomban a földre dőltek, hogy kipihenjék magukat. A mögöttük lévő erdőből néhány tündér lépett elő, és fel segítették a fiúkat majd bekísérték őket a faluba, hogy ott elfoglalhassanak egy sátrat és ott maradjanak éjszakára.

A falu megtámadása

Másnap délután a fiúk megint a lövést gyakorolták, és nagyon ügyesek lettek benne.

• Figyelem! Mutatok valamit. Ha megvakulnék, akkor is tudnék lőni! – szaladt hozzájuk Natasha, egy íjjal és nyíllal a kezében. – Trey! Oda adnád a fejpántodat?
• Bocs de én soha nem veszem le, mert nevetségesen nézek ki.
• Nem érdekel! Add már ide léci!
• Nem.
• Akkor pukkadj meg!
• Tessék kendő is jó? - kérdezte Jocó, és oda adott neki egy kendőt.
• Tökéletes. Kösz! – Natasha a cél elé állt, bekötötte a szemét, felhúzta íját és várt.
• Jobbra. – vezényelt Cirké Natasha egy ujjnyival jobbra fordította az íját. – 2 felfelé. – mondta az újabb utasítást a szellem. – Rendben. Mehet. – Natasha kilőtte a nyilat, ami a céltábla közepébe talált. Gyorsan lekapta fejéről a kendőt, és ujjongva lóbálta a feje fölött.
• Sikerült! Srácok! Végre egyszer sikerült! – mondta, majd Cirké mosolyogva odaszólt Natashának aki éppen Len nyakába ugrott az örömtől:
• Ügyes vagy!
• Hát igen! És még ügyesebb leszek, ha bemegyek majd! – de ekkor a szellem arcáról lehervadt a mosoly és végtelen szomorúság vette át a helyét. Arrébb sétált, egy félreeső helyre és nekitámaszkodott egy fának.
• Mi a baja Cirkének? – kérdezte mellette álló barátjától, Basontől Amidamaru.
• Nem tudom. Megkérdezem tőle. – mondta a harcos és oda lebegett a szellem lány mellé. – Mi a baj?
• Semmi. – válaszolt elcsukló hangon a tündérszellem.
• Akkor nem viselkednél így. Na! Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek, ha titok. De hidd el sokkal könnyebb lesz a szíved, ha elmondod. Velem is volt ilyen. – mondta Bason, miközben kereste a fejét lehajtó lány tekintetét. Az ennek hallatán felemelte fejét, szomorúan belenézett Bason szemeibe majd elkezdett pityeregni és hozzábújt a harcoshoz.
• Natasha beakar menni a Tartarus alagútba. – mondta sírását vissza fojtva, ami az utolsó szó után kitört belőle.
• Mi? De hiszen az kész életveszély!
• Tudom! Meg is mondtam neki, de ő nem hallgat rám! – Amidamaru látta, hogy Cirké nincs valami fényesen, ezért oda lebegett melléjük.
• Valami baj van? – kérdezte.

Natasha a tartarus alagútba akar menni. – adta meg a választ a lány helyett Bason.