Megbeszélés

• Szóval csak egy sámán van vele? – kérdezte Jocó.
• Nem tudom. Lehet, hogy az a pók a másik szellem, ahogy nálad Mic. – válaszolt Aiko.
• Hmm.. Akkor mi Miccel elintézzük a pókos srácot! – kacsintott mosolyogva Jocó.
• Jó.
• Én meg elintézem a kardos csajt. – jelentette ki Len.
• Ha akarod. – hagyta rá Aiko.
• És mi mit tegyünk? – kérdezte Ryu.
• Hogy mit? Már van is egy tervem! – mosolygott sejtelmesen Aiko amihez ravasz tekintet járult.
• Aha. Szerintem ez jó terv! – vigyorgott Yoh, 2 percel utána miután megbeszéltek mindent.
• Vedd komolyan Yoh! Itt két ember élete forog majd kockán! – szólt rá Amidamaru.
• Elég a fecsegésből! Induljunk! – adta ki a vezény szót Aiko. Öccsét otthon hagyta, mivel megmutatta neki azt a levelet amit a madár írt neki “…A te segítségeddel…”
• Fuh… - fújta ki a levegőt Aiko, és belépett a tűz fénykörébe.

• Hao! –szólította Aiko a földön heverésző fiút, aki meglepetésében felpattant. - Engedd el az anyámat!
• Hah.. Csak szeretnéd.. – mosolygott gonoszan az Asakura fiú.
• Akkor sajnos erőszakhoz kell fordulnom. – mondta komolyan a lány, és hírtelen két fehéren izzó szempár jelent meg mögötte a sötét fák között, majd amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan támadott: Faust. Ezzel egy időben Hao követői felpattantak de hamar el is estek, mert hátulról megtámadták őket Jocó és Len. A többiek mind Haoval foglalkoztak. Hogy védje magát, hirtelen tűzfal vette körül. Trey próbálta eloltani a tüzet Corival, de nem sikerült. Hao egy tűzgolyót lőtt ki felé és ha Aiko nem löki félre Treyt, majd maga is ugrott volna félre, biztos lett volna a halál.
• Ááh! Kösz! – intett Aiko felé Trey. De Aiko nem figyelt rá. A lángok között keresett valakit. “Nem látom! Hol van? Mindjárt körül vesz a tűz meg kell találnom!”
• Anya!!! – kiáltotta teljes erőből Aiko, hogy hanga túl hallatszódjon a fák ropogásánál amelyen most terjedt a tűz és amit Trey oltogatott.. Elkezdett rohanni, de a tűz szelleme útját állta. A szellem mögött észre vette az anyját, akit Jocó elkezdett kioldozni és elmenekült. Majd Jocó vissza szállt a harcba. Aiko annyira megkönnyebbült, hogy nem is vette észre, a felé nyúló Tűz szellemét. Elugrott ugyan a “keze” elől de az tovább próbálkozott, és végül elkapta. Mindenki megtorpant, nem akartak Haora támadni, mert akkor Aikonak vége is lehet.
• Hmm. Ügyes lány vagy. Nem tudom, hogy honnan tudtad, hogy hol vagyok és azt pedig végkép nem tudom, hogy honnét volt bátorságod a támadáshoz és azt sem értem, hogy hogyan lehetett olyan erőd, amivel először feléd nyúló tűz szellemét hárítottad el. Mien sámán az, akinek nincs őrszelleme hm? – nézett kérdően de komoran Hao a lányra. Yohék már-már azt hitték Hao megfogja ölni ezért a “pofátlanságért” de rosszul hitték.
• Hát úgy, hogy nem sámán vagyok! – feleselt Aiko.
• Ó nem? Hanem mi vagy? Miről nem tudok amiről kéne már 1500 éve? Mien erőt uralsz amiről én nem tudok és amivel te majdnem legyőztél? – Yohék már tudták mi lesz. Ha a lány elmondja, hogy boszorkány akkor Hao megöli és a lelkét oda adja a tűz szellemének aki megeszi így Hao megszerezheti a lány erejét.
• Bo… - akart válaszolni a lány de Yoh közbe szólt.
• Ereszd el őt Hao és akkor elmondjuk!
• Bo? – nézett értetlen arccal Hao majd minden megvilágosult előtte és elmosolyodott. – Aha. Szóval boszorkány vagy. – Yoh térdre ereszkedett szinte esedezett az Úrnak hogy, Hao ne ölje meg a lányt. Szemét le se vette a lányról, nem is pislogott csak azt figyelte mikor kell támadnia ahhoz, hogy, kiszabadítsa a lányt ha esetleg Hao megakarja ölni.
• És mond csak. Mien mágiával foglalkozol? – kérdezte Hao, akihez a tűz szelleme közelebb vitte markával a lányt így szinte szemtől szembe voltak alig pár méterre egymástól.
• Fehérrel. – mondta Aiko dacosan.
• Fehérrel. Hm. – mosolygott Hao - “Szóval olvasol a gondolataimban?” – kérdezte magában Hao a lánytól.
• Igen. – a többiek nem értették mire mondta ezt, de Hao következő kijelentése után megértették.
• Ó igen. A gondolat olvasás jó dolog, de nem szép ellenem fel használni. Yoh, meghívom a barátnődet párnapra hozzám. Ne aggódj elleszünk. – nézett gonoszan a lányra Hao.
• Azt már nem! Engedd el őt! Miért akarod bántani?! – üvöltött Yoh bár a kérdésére tudta a választ és talpra állt.

1; nem engedem el. 2; ki mondta, hogy én fogom bántani? És 3; azért mert megtámadott. – felelte nemes egyszerűséggel és egy hatalmas lángcsóva mögött eltűnt a lánnyal, követőivel és a tűz szellemével.