Új osztály társak

“Vége a sámán viadalnak. Zick meghalt, Yoh és Anna össze költöztek, nem mintha eddig nem lettek volna együtt, de most már “hivatalosan” (szokta mondani Anna) együtt laknak. Én is nagyon sokat vagyok együtt Yohval, akinek végre nem kell edzenie így többet lehetünk együtt. És persze a leckével. Ebben az évben csak a sulit utáltuk, mert hiányoltuk a viadalt. Nagyon élveztük kivéve a végét, mikor Zick megölte Yohot. Na mindegy.”

• Nos Morty? Tudod a választ vagy megint elkalandoztál? – az osztályból többen felkuncogtak.
• 1,65 század. – felelte unottan Morty.
• Helyes. Na szóval. Yoyoke szorozd meg…. – de Morty nem figyelt a továbbiakra, megint elkalandozott dolgaiban. Kicsöngettek.. Az osztály felpattant a székéről, és vigyázba állt a tanár tiszteletére. Miután a tanár kiment a teremből, Yoh és Trey oda mentek Mortyhoz kérdezősködni.
• Na mi az Morty? Majdnem lebuktál már megint miért bambultál annyira? – kérdezte Yoh.
• Áh csak nosztalgiáztam egy kicsit.
• Hát nem éppen az órán kéne haver mer a tanár kitekeri a nyakadat. Szerencse, hogy félig meddig a padba voltál, mer ha teljesen elkalandoztál volna tuti, hogy mehettél volna a vödrökért. – mondta monológját Trey. – Morty nem tudnál nekem segíteni ebben? Annyira nem értem! Lééééééciii! – könyörgött.
• Na jó. De akkor ma meghívsz egy ebédre.
• Okés haver! Akkor ezt meg beszéltük.
• Na mi van. Pletykáltok mint az öregasszonyok? – lépett be a beszélgetésbe Len halvány mosollyal a száján. A szokásos kedvenc ruhája volt rajta, amit szívesen hordott a viadalon is.
• Jah igen hihihi. – vigyorgott Yoh. De hamarosan a lélegzete is elállt amikor egy idegen lépett be a terembe. Helyesbítek. Két idegen lépett be az osztályba. Becsöngettek. A két idegen a tanári asztal mellé állt. Az egyik lány volt, 2tincse össze volt fonva, és hátul, összevolt fogva egy hajgumival. Kiengedett derékig érő haja gesztenye barna volt, de inkább fekete. Pont olyan, mint a szeme. A mellette álló fiú nem lehetett idősebb a lánynál úgy 13-14 évesek lehettek. A fiúnak barna rövid haja volt, hasonló Yohéhoz. A lánnyal egy magas volt, kezén fekete csukló védő volt, rajta egy piros sárkánnyal. Yoh csak most vette észre, hogy a lány nyakában egy szép nyaklánc lóg, ami vagy kristályból, vagy gyémántból volt. De a nagyságát illetően, Yoh a kristályra szavazott volna. Mivel a suliban sokan betegek lettek az egyenruháktól, ezért azt már nem kellet hordani. A lányon egy rövid fekete szoknya volt, rajta egy csillogó skorpió rajz. A felsője sárga volt, és csónak nyakú. Látszott, hogy igen kényelmetlenül érzi magát a ruhában. A fiún farmer gatya volt, ami itt ott ki volt szakadva, és egy Eminem-es póló. Mindez a megállapítás Yoh fejében kb 3mp alatt ment végbe és mire becsukta volna a száját Len megkérdezte aki szemben állt Yohhal.
• Mi van mit bámulsz hm? – és hátra nézett. A szája neki is leesett egy kicsit de ő rögtön vissza is csukta. És gúnyos mosollyal odavetette Yohnak:
• Neked Annád van.
• Nem is azért bámulom mer feleségül akarom venni! – vágott vissza kicsit haragosan, kicsit közömbösen Yoh. Ekkor megjelent mellette Amidamaru. És mint mindig Morty most is megijedt a hirtelen megjelenésétől.
• Igen feltűnő jelenség. – mondta szemöldökét ráncolva. Most már Trey sem állhatta tovább, hátra nézett. Majd gyorsan vissza, mivel a lány szeme feléjük siklott.
• Mi nem tetszik benne Amidamaru he? – kérdezte az északi.
• Szerintem nem átlagos. – válaszolt a szellem.
• Igen azt mi is látjuk. – mosolygott Morty mivel a vigyorgását próbálta eltüntetni.
• Mi van? Nem tetszik! Különben is elég öreg lennék hozzá nem gondolod?? – mérgesedett fel a szellem. Morty itt már nem tudta vissza fogni magát és elkezdett nevetni. Erre a többiek is elkezdtek hahotázni és a végén Amidamaru is, mert belegondolt, hogyhogy nézne ki a lánnyal. Ekkor belépett az igazgató.
• Mindenki maradjon csendben. A tanárotok beteg, így senki sincs aki most veletek tudna lenni. Vagyis lyukas órátok van. De csak addig amíg csendben maradtok! Megértettétek?
• Igen tanárnő. – harsogta az osztály és mindenki vigyorgott örömében. A legutálatosabb tanár és egyben óra maradt el: A tesi.

• Hello! – köszönt Yoh.
• Ti vagytok az új osztálytársak? – kérdezte Len
• Igen.
• Hogy hívnak benneteket? – érdeklődött Trey.
• Az én nevem Akihisa, és a nővérem pedig Aiko. Ikrek vagyunk.
• Sziasztok. – köszönt a lányt.
• Szép neved van. – mosolygott a lányra Trey – Az én nevem Trey. Ő Yoh, ő Morty, és végül de nem utolsó sorban Len. Vigyázzatok vele, mert hamar felbőszül. – vigyorgott Trey.
• Na várj csak ha elkaplak suli után! – kergette Len Treyt.
• Vicces barátaitok vannak. – kuncogott Aiko.
• Hát igen. Sokszor ezt szokták csinálni. Főleg akkor csinálják ha Jocó is itt van. Mindig poénkodik de a poénjai inkább fárasztóak mint viccesek. – magyarázkodott Yoh.
• Akkor ti nagyon jó, és összetartó csapat lehettek. – mondta véleményét Akihisa.

• Nem meg mondtam, hogy hagyd őt békén és tűnj el? Így is fenekestül felforgattad az életét.
• Te nem mondod meg nekem hogy mit tegyek!
• De igen, mivel én vagyok a bátya!
• Az öccse vagy!
• Csak egy perccel születtem később mint Ő!
• És az kit érdekel!
• Nálad is idősebb vagyok Hattori!!
• CSAK EGY ÉVVEL AKIHISA!
• HA AZT MONDOM TAKAROJD, AKKOR TÜNJ EL A SZEMEM ELÖL! – ordított a két fiú egymással.
• MEG MONDTUK ÉN IS ÉS AIKO IS, HOGY MÁR NEM SZERET TÉGED!
• NEM ÉRDEKEL! LÁTNI AKAROM!
• DE Ő NEM AKAR! – ezzel Akihisa elgáncsolta Hattorit. – Tünés… - mondta fenyegető, nyugodt hangon. Hattori elment Aiko viszont előjött szobájából és megölelte öccsét, aki elkezdte ringatni.
• Mit akart?
• A szokásosat.
• Soha nem fogja magának bevallani, hogy velem nem fogja megtenni.
• Nem. Most csak megcsókolni akart.
• Miért tetted?
• Ha nem teszem meg, rád mászott volna.
• Tudok magamra vigyázni! – mondta kicsit mérges hangon Aiko. – És tudod, hogy csak vészhelyzetben használhatjuk ezt!
• A testvérem vagy! Megkell, hogy védjelek! Különben is! Egyszer rendesen megfenyegetett! Nem hagyhatom, hogy az, amit leírt megtörténjen!
• Jól van, jól van! De most menj lefeküdni. 10 óra! Én még készítek egy teát.
• Rendben. Jó éjt.
• Jóéjt.

• Mi az Amidamaru. Olyan szótlan voltál egésznap.
• Csak az új osztálytársaidon gondolkodtam.
• Miért mi van velük?
• Nem átlagosak. És nem külsőleg értem. Ilyet még nem éreztem egy ember közelségében sem! Érzem, hogy nem ember, de nem is sámán!
• Ezt hogy érted? Akkor mik?
• Talán Anna tudja.
• Jaj nee.. Nem akarom megint Annánál kihúzni a gyufát! Tudod jól, hogy Ő már alszik, és ha most felébresztem, vagy úgy tesz mintha aludna és “felkeltem” akkor megint futhatok 20 km-ert a 3 utca körül, mint tegnap!
• Igen, megértelek. De holnap is ráér.
• Ez igaz.
• Késő van Yoh! Menj aludni!
• És te? Te mit csinálsz?
• Nem tudom. Gondolkodom, hogy mik lehetnek az osztálytársaid.
• Rendben. Jóéjt Amidamaru.
• Neked is Yoh, neked is.

• De mér kellet ilyen korán bejönni Anna? Még egy óra van a tanításig.
• Azt mondtad beszélni szeretnél velem! Hát tessék mondjad!
• Van 2 új osztálytársam, és Amidamaru szerint ők is valami különleges erejű valakik, de nem tudja, hogy mik! Arra gondoltam, hogy te talán megtudod mondani!
• Ahhoz beszélnem kéne Velük.
• Már is beszélhetsz velük. Odass. – bökött fejével Amidamaru az ajtó felé, ahol a testvér pár megtorpant. Majd el sötétült a tekintetük.
• Igazad volt. Nem közönségesek. – súgta a nővére fülébe Akihisa. Majd hátra arcot csinált, és kivonult a teremből. A nővére követni akarta de Yoh megszólalt.
• Hé várj! Mit akar ez jelenteni?
• És az ott? – mutatott Aiko Amidamarura.
• Ő nem mi, hanem ki! És különben is! Hogyhogy látod őket? Hümm? –kérdezte Yoh mérgesen.
• Tisztánlátók vagyunk a testvéremmel! Tudhattuk volna, hogy te sámán vagy, ezért van ilyen kisugárzásod! De csak,hogy tudd mi nem vagyunk puszipajtások a szellemekkel!
• És mégis miért? És mi az a tisztánlátó?
• A tisztánlátók fehér boszorkányok, illetve varázslók, fehér mágiával foglalkoznak. Mi tisztánlátók úgy gondoljuk, hogy a szellemek azon a földön rekedt emberek lelkei, akik testet keresnek maguknak!
• Hihi! Az hiszed, hogy Amidamaru meg akar téged szállni? De ő nem tenne ilyet! Hiszen már több alkalom is lett volna rá, mégsem tette meg nem igaz? – nevetett Yoh. Látszott, hogy Aiko vívódik, és hogy elbizonytalanodott aztán végül is megszólalt:
• Mit gondolsz mi tisztánlátók félnénk, ha nem történt volna meg?
• Hmm… Ez elgondolkodtató de akkor is csak egyszer történt meg, egy gonosz szellemmel, aki már biztos az ördögnél ücsörög! De felhívom a figyelmedet, hogy akikkel én barátkozom – itt Amidamarura mutatott – csak jók lehetnek, mivel én is az vagyok, és magam is harcoltam a gonosz ellen! És ha nem kedveled a szellemeket a te dolgod de szeretném ha velünk akkor is barátkoznál! Légyszives.
• Hát… De ez nem csak az én döntésem. Hanem az öcsémé is!
• Mindenszót hallottam. – lépett a terembe az öccse. – Mégis miért bízzunk benned hm? Tartanunk kell magunkat anyánk kéréséhez, mert ha nem akkor nem fog többet tanítani minket. Pedig kéne.
• Akkor ne áruljátok el neki.
• Minden tisztánlátó tud gondolat olvasni. Mi is. És nem hazudhatunk egymásnak.
• Akkor ha anyukád rákérdez válaszolj furfangosan, de igazat mondj.
• És azt hogy? – szólt közbe Anna.
• Erre nem gondoltam…… - vigyorgott Yoh.
• Eh…
• Na jó! Akkor ne kerülgessétek a forró kását, mondjátok el neki ezt a beszélgetést ami itt köztünk történt, aztán majd ő is rájön hogy a feleslegesen aggódik és barátkozhattok velünk. Nos?
• Na jó. De hányan vagytok sámánok? – kérdezősködött Akihisa.
• A haverok közül? Szinte mindenki. Csak Anna és Tamara nem. Anna tisztánlátó, Tamara pedig jós.
• És hány tagú a csapatotok?
• Hát én, az 1 Len 2 Trey 3 Jocó 4 Ryu 5 Faust 6 Lyserg 7 ööö kihagytam valakit?
• Morty is az bár neki nincs védőszelleme. Emlékszel amikor megmentette Amidamarut Mosukével? A szellem vadászok elöl akik minden szellemet gonosznak hittek?
• Kérlek Anna ne emlékeztess erre! – vágott szomorú képet Amidamaru.
• Bocs. Majd észben tartom.

• Anya! Megjöttünk! Anya!
• Anya! Hol vagy? Akihisa anya mondta neked, hogy nem lesz itthon?
• Nem! És neked? Nem emlékszel semmi ilyesmire?
• Nem. Nézd meg a kávézó asztalt. Egy boríték van rajta. Lehet, hogy anya üzent nekünk. – vette le a cipőjét Aiko. – Én addig felviszem a suli cuccokat.
• Ok. “Akihisa és Aiko” – olvasott magában a fiú majd kibontotta a borítékot és elkezdte olvasni a levelet:”Kedves Aihara gyerekek. Ha valaha is látni akarjátok anyátokat, jobb ha segítetek engem. Vagy porig ég minden rokonotok háza. Gondolom már rájöttetek ki is vagyok. Hamarosan találkozunk és megbeszéljük a dolgokat. Addig is viszlát:

• Jaj ne. – mondta a fiú.
• Mi az bratyó?
• Olvasd el. – átadta a lánynak a levelet, mivel tudta, a lány elött semmi sem maradhat titok. A szemében könny gyűlt, majd mérgesen magára rántotta a cipőjét, és kirontott a házból. A testvére nem tudta hogy hova ment, de nem is akart most nővérével menni. A földön heverő papír lapot nézte, amin dőlt betűk vöröslöttek mintha csak vérrel írták volna. A fiú ökölbe szorította a kezét és leült a kanapéra.

Kopogtattak.

• Mit bámulsz nyisd ki az ajtót! – mondta mérgesen Anna Mortynak.
• Jó, jó megyek! Oh szia Aiko. Mi szél hozott? – de a lány mérgesen kisírt szemmel nézett le a fiúra akinek rögtön elkerekedtek a szemei. A lány meg se várta amíg behívták kicsapta az ajtót, ami nagy hanggal majdnem elrepedt. Mindenki rögtön kijött abból a szobából ahol volt, hogy megnézze mi ez a ricsaj. Morty meg se tudott szólalni és csak értetlen fejjel bámult a ránéző Ryura. A lány rögtön a szobából kikukucskáló Yoh felé vette az irányt, és most az sem érdekelte hogy több szellem is körülveszi és nézi őt. Amikor oda ért Yoh elé akkora pofon adott neki, hogy az elszédült és hátra esett a fenekére.
• ÁÁ! Ezt most mér kaptam? – simogatta Yoh az arcát és fájdalmas fejjel nézett fel a lányra akit most igazán nagy meglepődéssel néztek a többiek.
• HOGY MIÉRT TE SZEMÉT?! GYERE CSAK EL HOZZÁNK AZTÁN MEG TUDOD! A TE TESTVÉRED HAO NEM?? HISZEN AZ VOLT A LEVÉLRE ÍRVA, HOGY ASAKURA! ENGED EL AZ ANYÁMAT VAGY MEGKESERÜLÖD!!
• Mi van?? Nincs itt az anyukád, és Hao meghalt! Magam pusztítottam el! Ezt Amidamaru és mindenki más is elmondhatja neked, csak kérdezz meg itt mindenkit! – válaszolt Yoh. A lány nem tudta mit tegyen, olvasott a fiú gondolataiban, és látta ahogy Yoh vissza emlékezik, ahogy megölte Haot. Szemében megint könnyek gyűltek de most nem tartotta vissza sírását mint a testvére előtt. Ha a mellette álló Trey meg nem fogja a lányt akkor az biztosan össze esett volna, mivel annyira gyenge volt, a sok vissza tartott sírástól. Aiko átölelte Trey nyakát, és vállán sírt tovább, míg a fiú zavartan nézett a többiekre, akik csak ugyanúgy néztek rá kivéve Ryut aki irigykedett most egy picit Treyre. 1 óra múlva a lány már sokkal jobban volt. Meg hívta Yohékat hozzájuk éjszakára, mivel ha most látni akarják a levelet, amit állítólag Hao írt, akkor átkellet hozzájuk menni. Csak hogy 9 óra után, már nagyon hideg volt, és sok rossz ember garázdálkodott az utcákon. Ráadásul a lány sem akart egyedül maradni
• Akihisa! Akihisa! – szólongatta a lány testvérét. Amikor a nappaliba ért, észre vette, hogy testvére a kanapén alszik. Elmosolyodott egy pillanatra majd oda szólt a többieknek:
• Menjetek a konyhába. Az asztalon van süti, ha a macska nem ette meg. De nem hiszem, mert a macskák nem szeretik, de ez mindent megesz. És nyugi nem kell félni tőle. – mondta majd hozzá tette értetlen tekintetüket látva:- A macskák ugyanúgy látják a szellemeket mint mi. És fújnak rájuk. – kiment az előszobából, hozott egy paplant a testvérének, betakarta őt, megkereste a földön hagyott levelet, majd csatlakozott a kisseb csapathoz.
• Tessék. Itt van. – mondta és oda dobta Yoh elé a levelet miközben leült egy üresen maradt székre. Yoh végig futotta a levelet de nem tudott mit mondani.
• Nem tudom. Mi úgy tudjuk, hogy Hao csak 500 évente reinkarnálódik újra, a sámán viadalra, hogy részt vegyen ott. De Hao-val nem sok ember viccelődne, mert a tanács tuti valami különleges és nagyon rossz büntetést róna rá.
• Egyetértek Yoh mesterrel. – szólt Ryu. – De nézd a betűket. Mitől ilyen vörösek? Itt meg barna. Elfogyott a tollából a tinta?
• Nem Ryu. Ez vér. – mondta Anna megszemlélve a levelet. Mindenki Aikora kapta a tekintetét, hogy mi lesz a reakciója az új infó hallatán.
• Ezt már én is észre vettem csak a bátyám nem. – mondta miközben az asztallapon lévő kis piszkot nézte, majd elkezdte kapirgálni, hogy legyen mit csinálni és hogy legyen olyan nagy a feszültség. A házuk nagy volt, 4 vendég szoba, mindenhol francia ággyal. Mindenkinek jutott hely, kettesével aludtak a szobákban Aiko felébresztette testvérét, mindenki össze barátkozott mindenkivel, majd elmentek aludni. Aiko nem tudott aludni, még a sok sírás után sem. És elkezdett csengő hangon énekelni. A többiek nem értették a szövegét, mert Ír származású dal volt, de csodálatosnak tartották. Morty úgy gondolta ilyen szép éneket csak az angyalok és tündérek tudnak énekelni. Majd észre sem vehetően egy hárfa is bekapcsolódott a dalba. Aiko zenélt, egy altató dalt. Bason és Tokageroh, a lány ajtajánál találkoztak és mind a ketten érdeklődve pillantottak be a lány szobájába. Aikón fehér hálóing volt, ami leért egészen a bokájáig, hosszúujja vége tölcsér formájú volt, és kicsit hullámos a vége. Haja ki volt engedve, amely most gyönyörűen csillogott a nyitva hagyott ablakon beáradó hold fényében. A szellemek Addig lesem tudták venni róla a tekintetüket amíg valaki a hátuk mögül nem szólalt meg.
• Mindig elénekeli ha szomorú. Anya ebből jön rá, hogy valami baja van. A szárnyaló fecskéről szól. Kicsit szomorú a dal, de még is altató dalnak nevezik. Szerintem nem az. – Akihisa volt Aiko bátya. Amidamaru a tetőn volt, mint ahogy Yohéknál is sokszor, ott feküdt és gondolataiba mélyedt, de ezekből egy egerész öjv zökkentette ki, aki mellé repült. Furcsa volt, mert a madarat, fehér energia áramlás vette körül. Amidamaru mire magához tért, megtudta állapítani, hogy ez a madár is egy szellem. A madár megnézte Amidamarut, majd lerepült, a lány ablak párkányára és hallgatta ahogyan zenélt. A dalnak 1 perc után vége volt, és a madár, a lány íróasztalára repült. A lány oda szaladt a madárhoz, tudta, hogy valamit mondani szeretne, hiszen az ilyen csak a mesékben történhet. A madár az asztalon lévő tollhoz repült majd a lány kezéhez érintette. Aiko nem tudta, honnan, de értette mit akar a madár, és kinyitotta a tollat, hogy avval lehessen írni. A madár vissza vette a tollat és elkezdett írni: “Akit keresel az erdőben van. Az, aki fogva tartja, maga a gonosz és csak a barátaid tudnak rajta segíteni, a te segítségeddel. Holnap éjszaka menjetek az erdőbe, és keress egy fényforrást, egy tűzrakást. De vigyázz, ne lépj a tűz fénykörébe, egyikőtök se, különben lebuktok. Egyszerre támadjatok, meglepetés szerűen. A fiú aki fogva tartja anyádat, erős és holnap utánra tervezi érkezését a lakásotokra. Találjatok ki egy stratégiát és lesből támadjatok meglepetés szerűen támadjátok meg őt! De vigyázz ha egyszer is melléfogtok, mindannyitoknak vége.” A madár befejezte az írást és kirepült az ablakon. Majdnem beleütközött Amidamaruba, aki nézte, hogy mit csinál a madárka.

• Áu! Nézz a lábad elé te flúgos! – suttogta mérgesen hátra Treynek Len, mivel rálépett a sarkára.
• Kösz de én nem látok olyan jól a sötétben mint Jocó, ha egyesül Miccel!
• Maradjatok ott hátul csendben mert ha miattatok ölik meg az anyámat ellopom Yoh kardját, és még Hao előtt végzek veletek!
• Hihi! – nevetett Yoh.
• Bocs! – mondták a srácok. Aiko megtorpant. Yoh beleütközött, Jocó kikerülte, aki látott most a sötétben, így Yohba Ryu ütközött bele, de a többiek elkerülték az ütközést, mert látták, hogy előttük mindenki megáll.
• Maradjatok itt és maradjatok csendben. – suttogta mindenki számára hallhatóan Aiko az utolsó szót erősen megnyomva. Majd nesztelen léptekkel elindult egy fény felé. Meglátta a tűzrakást. Nem merészkedett túl közel, éppen csak annyira, hogy ne csillogjon a szeme a tűztől és hogy ő lásson. A tűz szelleme nem volt sehol, Hao a földön feküdt, Aiko nem tudta megállapítani hogy alszik-e vagy sem, mert nem látta. Haon kívül még 2 ember ült a tűzkörül. 2sámán volt. Az egyiknek az oldalán egy lány ült, iskola ruhában. De kedves kinézetét, a véres kard torzította, amit éppen törölgetett és élesített. A másik alak aki a lány mellet ült, biztos a lány sámánja volt. Nő volt, alacsonyt, haja rövid volt, fején nap-szemüveg, sötét rózsaszín szeme volt és olvasott valamiféle könyvet. A másik sámán egy fiú gyerek volt, égővörös hajjal megáldva akinek a kezén, egy tarantula mászkált fel alá.

“Pfúj.. Ezek nem normálisak!” – undorodott az alakoktól Aiko, majd ahogyan jött úgy ment halk, nesztelen léptekkel. Amikor a csapathoz ért, látta hogy mindenki a földön ül, és suttogva beszélgetnek. Ám amikor észre vették, hogy Aiko jön vissza mindenki elnémult és várták a folytatást.