Egy ködös reggelen váratlan látogató érkezett Yohék Dobby Village melletti háza elé. Hosszú, földig érő kabátját a szél szaggatta, akárcsak a kapucni alól kilógó hosszú, vörös hajtincseit. A testére simuló kabáton kívül hosszú kendő volt a jövevény nyakán körbetekerve, ugyanúgy, ahogy Anna nyakán, csak a színe sötétzöld volt. Nem volt semmilyen poggyásza, csak egy kis dobozt tartott a kezében.

  - Megyek és megnézem, ki az!- mondta vidáman Yoh az ajtóban álló, szoborrá meredt Annának.

  - Mosogass el, aztán tíz km futás Rio és Faust társaságában!- hangzott a válasz, melyet a fiú nem tudott mire vélni, ezért nem reagált azonnal, de Anna türelmetlen megnyilvánulása meggyőzte arról, hogy jobb, ha elindul.- Még mindig itt vagy?!

Yoh és hű őrszelleme a konyha felé vette az irányt, de Anna még hallhatta Amidamaru hozzáfűzését: - Ebben az ítéletidőben futni?

  - Legyen inkább húsz km!!! A fürdőszoba után!- szólt keményen a lány.

A vörös kapucnis alak elindult az udvaron át az ajtó felé és a csuklya alól elővillant egy Annáéra kísértetiesen hasonlító, de sokkal vidámabb arc.

  - Jó téged újra látni, hugi!- köszöntötte őt a húszas éveit épp, hogy megkezdő lány.

  - Igen, rég találkoztunk. Gyere be! Látom, hoztál sütit.- tárta szélesre nővére előtt az ajtót.

  - Oh, igen, a kedvencedet készítettem. Hogy megnőttél! És Yoh is.

  - Volt rá időnk.- válaszolta hűvösen.

A konyha melletti folyosóra vezette a lányt, s ahogy elhaladtak a fiúk szobájának nyitott ajtaja előtt, Jocóék tekintete feléjük fordult. Len, Rin, Trey, Faust, Rio, Morty, Jocó, June és Tamara tanácstalanul összenéztek, majd folytatták a beszélgetést.

A két lány bezárkózott Anna szobájába. Nővére zavartan lehámozta magáról a kabátot, ami alól hosszú, barna szoknya és egy a hasát szabadon hagyó, vajszínű szűk top került elő megannyi karkötő és gyűrű társaságában. A bal füléből mintás, gyöngyökkel díszített fülbevaló lógott, melyet haja félig elrejtett, a  zöld kendő pedig a fejére került.

  - Neya, miért jöttél ide?

  - Én… sokáig féltem az erőmtől. De az utóbbi néhány év során rájöttem, hogy nem tagadhatom meg magam.- kezdte zavartan.- És bocsánatot szeretnék kérni, amiért cserbenhagytalak. Beszéltem Kinóval, azt mondta, hogy nagyon megerősödtél. Legyőzted Zik shikigamijait és nálad az ezernyolcvan gyöngy. Ez nagyon szép teljesítmény!

  - És mégis hol voltál az utóbbi kilenc év során, amikor szükségem lett volna rád?- kérdezte Anna könnyáztatta arccal.

  - Én úgy sajnálom, hogy nem lehettem veled, de nem térhettem vissza.- suttogta átölelve húgát, aki Neya nyakába csimpaszkodott.- De most már itt vagyok. Szeretném jóvátenni a hibáimat és bepótolni az elmulasztott nővér kötelességeimet.

  - De miért nem kerestél eddig? És mit csináltál amióta nem láttalak?

  - Csak nemrég tudtam meg, hogy te is itt vagy a sámánviadalon. Nos, ami azt illeti, nem olyan rég megtaláltam az utam. Először egy tibeti shaolin templomban voltam, ahol megtanították, hogy hogyan találjam meg az egyensúlyt test és lélek között, aztán sokáig visszavonultam éltem egy nagyon öreg és bölcs sámán házában, akitől sokat tanultam. Neela nagyon erős védőszellem lett.- bökött a mellette apró tündérként lebegő gyönyörű, barna hajú, zöld szemű amazonboszorkányra, akin barna, bőrből készült top, rövid bőrszoknya és hatalmas palást volt, a fején pedig egy bronzból készült diadém díszelgett, közepén egy fénylő zöld kristállyal, amilyen a kezében szorított bot tetején is csücsült. Anna jól emlékezett arra, hogy nővére hogyan szerezte meg a szellemet: mielőtt otthagyta volna a családját, Neya tehetséges médium volt. Aztán egy napsütéses tavaszi délutánon néhány rossz útra tért sámán megtámadott egy kisfiút, aki kicsúfolta az egyikük nevetséges cipőjét. Neya a fiú védelmére sietett, de a három férfi könnyedén elbánt vele, bezárták egy mágikus ketrecbe, s csupán azért hagyták életben, hogy végignézhesse, hogyan kínozzák halálra a kisfiút. Amikor a kisfiút többedszer megsebezték Neya valahogyan áttörte a szabadságát korlátozó rácsokat, odarohant a fiúhoz, felkapta és elrohant vele. Egy álló hétig ült a betegágya mellett, de nem tudott segíteni, a kisfiú belehalt a sérüléseibe. Viszont akkor kiderült, hogy a kisfiú is sámán volt, mert a mellészegődött őrszellem felajánlotta Neyának, hogy védőszelleme lesz. A nővére viszont nem tudott beletörődni a kudarcba és azt mondta, hogy hallani sem akar az egész sámán-hülyeségről és elment otthonról. Anna életében ez nagy fordulópont volt, mert imádta a testvérét és sokáig nem is tudott belenyugodni abba, hogy elhagyta az atyai házat. Anna látása kissé elhomályosult a kicsordulni készülő könnycseppek miatt, de még így is jól láthatta: Neela valóban boldognak tűnt, ahogy Neya is, bár a bal kézfején ott díszelgett Fijo, a kisfiú neve, hogy soha ne feledje a múltat.- Ian mester mutatta meg, hogy hogyan kell legyőznöm a félelmeimet.  Már nincs bennem kétség. Két másik sámánnal csapatban küzdünk a Sámánkoronáért. Holnap lesz az első mérkőzésünk, amióta Dobby Village-be ért a csapat. Ők most épp valami Silva fogadójában ülnek és mulatnak. Amúgy valami afrikai trióval kell megküzdenünk. Erősnek tűnnek. Eljöhetnél megnézni.

Anna csillogó szemmel hallgatta nővére szavait és megígérte, hogy ott lesz az összecsapáson.

  - Van itt egy csomó ember, akinek be kell mutassalak.- mondta elmosolyodva és bevezette Neyát a fiúk szobájába. 

Yohék épp előttük értek vissza az edzésről, így mindenki jelen volt - Len és Rin kivételével, akiknek fontos megvitatnivalójuk támadt. A többiek viszont úgy belemerültek annak kitárgyalásába, hogy melyiküknek van nagyobb ereje és ezáltal ki nyeri el a Sámánkoronát, hogy észre sem vették a belépő testvéreket.

  - Srácok! Ő itt a nővérem, Neya és a szelleme Neela.

Trey, Jocó, Faust, Rio, Pai Long, Tokagiro, Amidamaru és Morty megbabonázva bámulták a gyönyörű lányt és hasonló tulajdonságokkal bíró őrszellemét. June, Corey, Pilika és Tamara kedvesen integettek neki, még Eliza is küldött felé egy mosolyt, Yoh pedig régi barátként köszöntötte:

  - Szia Neya! Meg sem ismertelek abban a kabátban!

  - Hát emlékszel rám?

  - Persze! Hogy felejthetném el a leendő sógornőmet?- kérdezett vissza Anna elégedett pillantásával kísérve, amibe a lány egy kicsit bele is pirult.

  - Te tényleg ismered ezt a nagyszerű lányt, Yoh?- lelkesedett Rio.- Szólhatnál pár szót az érdekemben…

  - Felejtsd el Rio, odavan értem!- suttogta sajnálkozva barátja fülébe a minikék védelmezője kékhajú védelmezője.

  - Mondd csak Neya, hallottad már azt..- kezdett volna humorizálni Jocó, de Pai Long, Tokagiro, a shikigamik és Eliza újra előkerült sarlója megértették vele, hogy ennek most és itt nincs helye.

  - Szóval sorban: rögtön a jobb oldalon June, Len nővére; aztán Tamara, Yo-mei tanítványa; Pilika, Trey nővére; Trey és Corey, a minikéje; Rio, a hajkirály; Yoh, akit már ismersz és az őrszelleme, Amidamaru; Jocó, a vicces fiú körül Rio gyíkszelleme Tokagiro; a doshi Pai Long June-é; aztán pedig a rózsaszín ruhában Eliza; és kedvese, a temetőmágus Faust.

  - Sziasztok!- köszönt Neya mosolyogva.- Örülök, hogy megismerhetem a húgom barátait!

  - Hé, Rio! Ez a lány kedves… Nem lehet, hogy valami tévedés történt? Nem lehet Anna testvére!- fejtette ki Trey.

  - Ugyan már! Gondolj csak Yohra és Zikre! Bennük sincs túl sok közös belső vonás!- suttogta oda nekik Jocó.

  - Ne is figyelj rájuk!- szólította meg June.

  - Ja, mind agyalágyultak!- jegyezte meg epésen Anna, s a lányok összenevettek. Morty és Faust éppen az eperfagyi élettani hatásairól vitáztak, amikor belépett Rin és Len kéz a kézben, mögöttük pedig Wyn és Bason lebegett be.

  - Látom, már végeztetek!- szólt oda a párnak Neya húga, akit nővére követett a szólást illetően:

  - Sziasztok! Neya vagyok, Anna nővére, az én szellemem neve Neela.

  - Hello! Én Rin vagyok, s a szellemem Wyn.

  - Üdv! Len és Bason!

Wyn és Neela féltékenyen méregették egymást, amikor Neya újra megszólalt, Neela megsértődését eredményezve:

  - Wyn igazán gyönyörű!

  - Ugyan már!- válaszolta Rin, akinek Neya hirtelen nagyon szimpatikus lett.- Neela sokkal szebb!

Most Wynen volt a megsértődés sora, amit a kék szellem nagyon profi módon csinált.

  - Szerintem egyezzünk meg abban, hogy mindkettő csodaszép! Jobb a békesség!- ajánlotta Neya. A két szellem és két lány hamarosan elmélyülten beszélgetésbe kezdtek Annával, June-nal, Pilikával ás Tamarával. Ugyanígy tettek a fiúk is, addig amíg Neya be nem jelentette, hogy mennie kell.

  - Nagyon finom volt a süti!- mondta Trey.

  - Ki mondta, hogy ehetsz sütit?- förmedt rá Pilika ökölbe szorított kézzel.

  - Akkor megnézitek holnap a meccset? Reggel tízkor kezdődik!- kérdezte reménykedve a búcsúzó.

  - Persze! Ott leszünk mindannyian!- válaszolta magától értetődően és széles mosollyal Yoh.

  - Semmiképp se hagynánk ki!- erősítette meg Jocó.

  - Tízkor? Ez esetben még megtarthatom a reggeli edzést!- szólt unott, de elszánt hangon Anna, Faust, Yoh és Rio osztatlan ’’lelkesedésére’’.

  - Anna, úgy hallottam, új ajándéktárgyak érkeztek a szuvenírboltba, veszek neked minden színből egyet-egyet! Sőt, inkább megveszem a boltot!- fogta könyörgőre Faust, de Anna kiábrándította:

  - Már van elég kütyüm. Az edzés meg lesz tartva. Tripla adag erősítéssel.

  - Szegények!- szaladt ki Tamara száján, de Annának erre is volt már kész válasza:

  - Ne izgulj, te sem fogsz unatkozni.

  - A múltkor láttam azt az afrikai csapatot küzdeni. Eléggé erősek, jobb, ha vigyáztok!- mondta rémisztőnek szánt hangon Len.

  - Nem jelenthetnek gondot!- vágta rá Rin.- Ugye, Neya?

  - Mindent megteszünk majd!

  - Szurkolunk!- bíztatta két kezét összetéve June.

  - Köszi, akkor holnap!- köszönt el végleg, s a kabátos alakja eltűnt a kerítés mögött.

  - Ne kísérjelek haza, hogy betakargassalak?- nézett utána még egy percig Rio, aztán elindult a többiek után lefeküdni.