B�r az emberek �lete nem egyforma, nincs k�t emberi l�ny, aki ugyanazt az �letutat k�vetn�, egy valami m�gis biztos. Az, hogy minden ember j�v�je instabil, folyamatosan v�ltoz�, kisz�m�thatatlan titok. Persze, sokan szeretnek el�re tervezni, �s mindent a saj�t kedv�k szerint alak�tani, de el�g n�h�ny v�letlen, �s m�ris felborul a k�vetkezetes terv. Hiszen mi egy ember a vil�gegyetemhez k�pest. Semmi. Valami�rt m�gis az emberek olyan nagyon ragaszkodnak az �lethez, b�rmeddig k�pesek elmenni, hogy megv�dj�k a fajukat, ha a pusztul�s sz�l�n �llnak.


2013. j�lius 27.
Valahol a F�ld�n

Blaine Rylee kapit�ny egy romos �p�tm�ny egyik kid�lt pill�r�n �ld�g�lve lapozgatott valamit. Az a valami egy rongyosra olvasott, m�ra szakadtt� �s f�st�ss� v�lt apr�cska k�nyv volt. A f�rfi koncentr�lt a koromt�l �s a piszokt�l els�t�t�lt bet�kre, v�lem�nye szerint ez egy olyan irom�ny volt, amit kisgyerekeknek olvashattak fel. A szakadt lapok r�gi id�kr�l reg�ltek, s�rk�nyokr�l, bajba jutott kir�lykisasszonyokr�l �s a h�s hercegr�l, aki b�tors�g�val bizony�totta a szerelm�t. A sz�ja f�lmosolyra h�z�dott, amikor a k�vetkez� oldalon egy rajz is illusztr�lta a mes�t. A kir�lykisasszony hossz� haja leomlott eg�szen a derek�ig, f�ldig �r� d�szes ruha volt rajta �s �br�ndos tekintettel v�rta megment�j�t. Elk�pzelni sem tudta, honnan vette a k�nyv szerz�je, hogy �gy n�znek ki a n�k…

A sz�l felt�madt; er�sen belet�rt mind a k�nyv lapjai, mind Blaine hosszabb tincsei k�z�, a f�rfit ez r�zta ki a gondolatmenet�b�l. K�nnyed mozdulattal �llt fel a pill�r tetej�re, hogy jobban sz�tn�zzen. K�zben a most szerzett k�nyvet h�tul, az �v�be rejtette, majd maga el� vonta fekete k�peny�t. A sz�l moh�n kapott bele az anyagba, er�sebben v�gigs�v�tve a t�jon. Blaine v�gign�zett a sivatagon, a homokd�n�ken �s az imitt-amott kikandik�l� romdarabokon. A f�rfi h�ta m�g�tt az �sszed�lt piramisok �s szfinxek darabjai hevertek szanasz�t. �ppens�ggel egy szfinx f�lig kil�tsz�d� feje n�zett fel r� jobb oldalr�l. A hatalmass�ga idej�t m�lt, csup�n eml�k, �s mintha ezt � is tudn�, a s�t�t homok �gy folyt v�gig a szfinx bal szem�n, ak�rha k�nnycseppet hullajtott volna.

- Ez van, cimbora. Az apokalipszis k�nos dolog – mondta f�lv�llr�l, majd felh�zta az orra f�l� pil�taszem�veg�t. Egy �gyes ugr�ssal �rt f�ldet, k�zvetlen�l a fogatja mellett. A f�rfi feh�r, b�vebb fazon� nadr�gj�ba is er�sebben kapott bele a sz�l, tal�n kicsit is meg is ingott a l�k�s erej�t�l. Felemelte jobb karj�t, megmozgatta a fekete b�rkeszty�be b�jtatott ujjait, majd kiss� �sszevonta a szem�ld�k�t. V�g�l felpattant a k�tsz�rny� j�rg�ny�ra, amit energianyal�b hajtott, �s a f�msz�rnyakon k�v�l majdnem olyan volt, mint egy motor. A kerekek hely�n viszont nagy energi�j� nyal�bok p�r�gtek, �s magasra felkapt�k a homokot, mik�zben Blaine v�gighajtott az �ton, amit m�r olyan j�l ismert…

***

1878. j�lius 27.
Sk�cia

A Laurence-Scott birtok jobban ny�zsg�tt az �lett�l, mint �ltal�ban. Mintha a term�szet is �nnepl�sre k�sz�lne, �gy szikr�zott a nap, �gy daloltak az �nekesmadarak, mintha k�zh�rr� akart�k volna tenni a neves esem�nyt. Csak egyvalami t�rte meg a t�k�letes idillt.
- LILIAN! – kiab�lt a gr�fn�, mik�zben a homlok�t massz�rozva s�t�lt le a d�szes sz�nyeggel bor�tott l�pcs�n. - Oh, istenem, ez a l�ny! Hova a csud�ba ment, h�t nem tudja, hogy milyen nap van ma? – forgatta a fej�t, l�that�an az �jul�s ker�lgette.
A meg�zvegy�lt gr�fn� h�rom �ven �t mindent megtett, hogy egyetlen l�ny�t gazdag �s el�kel� f�rjhez adja. Miut�n a f�rje meghalt, a vagyonuk kitartott egy ideig, de azt�n fokozatosan lejjebb kellett adniuk az �letsz�nvonalat. Ez igaz�n stresszes volt egy elit t�rsas�gban mozg� d�m�nak, amit most hangos panaszkod�ssal igyekezett feloldani. A csal�d dadusa �s egy csel�dl�ny seg�tett�k a n�t a kis el�szobai asztalhoz, hogy lepihenhessen.
- Nyugodjon meg, Mrs. Laurence, a kish�lgy bizony�ra nemsok�ra haza�r! – A dadus nyugtat�, kellemes hangja m�r sok �ve j� szolg�latot tett, amit egy kurta mosollyal pr�b�lt meger�s�teni.
- Dadus, te is tudod, hogy nem vagyunk m�r fiatalok! El�g ide egy er�s g�rcs a sz�vn�l �s PUFF, nek�nk annyi! – n�zett fel r� a gr�fn�, akinek, mint mindig, most is eleg�ns kontyba volt fogva m�r igencsak �sz�l� haja.
- Az�rt ne t�lozzon, asszonyom, maga m�g most is t�nd�k�l! – Hossz� �vek tapasztalatai sor�n a legmegnyugtat�bb szavak m�gis a dics�ret volt Mrs. Laurence sz�m�ra, aki l�that�an m�ris jobb kedvre der�lt. Kecsesen legyintett a jobb kez�vel, mik�zben kuncogott.
- Ne besz�lj szam�rs�gokat, Maggie… - de a k�vetkez� pillanatban az asztalra t�maszkodva pattant fel -, nincs erreid�nk, azonnal meg kell keresn�nk a l�nyomat! Hamar, minden csel�d �s szolg�l�! – osztotta ki a parancsokat hevesen, a kez�vel gesztikul�lva k�zben. - N�zz�tek meg a cs�rben, az ist�ll�n�l, a t�n�l, oh, az isten�rt, Afrik�ban is, ha kell!

A szolg�l�k nem gy�zt�k kapkodni a fej�ket �s ser�nyen b�logatni.
- Kit kell keresni? Seg�tsek? – hallatsz�dott Lilian hangja m�g�l�k a konyhaajt�b�l. A l�ny csak mosolygott. Megmosolyogtatta a l�tv�ny, ahogy az �desanyja bar�tn�k�nt tekint a dadus�ra, ahogy az itt dolgoz�k m�g csak nem is akarnak neki ellentmondani, �s � j� tudta, hogy mindez a szeretet �s a tisztelet miatt van, nem f�lelemb�l.
- A j� �g �ldjon meg, kisl�nyom! – emelte fel a magasba mindk�t kez�t az anyja, majd siet�s l�ptekkel indult fel�. - H�t t�ged, ki m�st?
- Engem? – pislogott a l�ny kiss� megszeppenve, majd vid�man mosolygott �jra. - Akkor �n nyertem, megvagyok!
Az �desanyja cs�p�re tett k�zzel �llt el�tte, nem osztozott Lilian j�kedv�ben, f�leg, miut�n v�gign�zett a ruh�zat�n �s a haja �llapot�n. T�ny, hogy nem a legszebb ruhak�ltem�ny�t vette fel ma reggel, de az�rt nem ilyen v�lem�nyre v�rt a tulajdon �desanyj�t�l.
- Mi ez a tekintet, anya? Ilyen cs�nya vagyok?
- Ez nem holmi vicc, Lilian, alig h�rom �ra �s meg�rkezik a herceg a fi�val! �gy akart�l el�j�k �llni?
- Tudom, anya, nyugodj meg, de az m�g rengeteg id�! Gondoltam, hogy addig elmegyek az erd�be, a t�hoz, �s szedek friss szedret �s m�ln�t, hogy Maggie csod�s pit�j�ve…- De a l�ny nem tudta befejezni a lelkes szavakat, mert Mrs. Laurence elkapta a kez�t, �s a l�pcs� fel� h�zta.


- Mi ez a badars�g? Szeder meg pite? Mi a legjobb min�s�g� r�kfalatokkal �s kavi�rral v�rjuk a herceget! – Majd egy pillanatig meg�llt a l�pcs� k�zep�n, hogy len�zzen Maggie-re, a dadusra.
- Ne vedd s�rt�snek, Mags! Tudod, hogy �rtettem – int�zte el egy legyint�ssel, mik�zben a dadus karba font karokkal n�zte �ket.
- De igenis vedd s�rt�snek, dadus! Hidd el, hogy nincs semmilyen tengeri herkenty�, ami p�toln� a s�tem�nyedet! – folytatta Lilian, mik�zben az anyja tov�bb h�zta a l�pcs�n, � pedig m�r csak nevetni tudott �desanyja elt�k�lts�g�n. Becsuk�dott m�g�tt�k a l�ny h�l�szob�j�nak ajtaja, aki az anyja kedv��rt pr�b�lt komolys�got er�ltetni mag�ra.
- Kavi�r meg r�k? De anyu, minek? �k mindennap ilyet esznek – igyekezett tov�bb �rvelni, mik�zben engedelmesen az �gyra �lt, am�g az anyja kiv�lasztotta a ruh�j�t. � pedig hagyta, hiszen mostan�ban Mrs. Laurence rengeteget betegeskedett, �s ebben olyan �r�m�t lelte, hogy �lt�ztethette az egyetlen kisl�ny�t.
- Pontosan ez�rt. Nem falusi �telekhez szoktak hozz�, mit gondoln�nak r�lunk?
- Mi�rt, ha itt olyat eszik a herceg fia, ami nem �zlik neki, akkor m�r meg sem k�ri a kezemet? – mosolygott Lilian a nevets�ges �tletre, hiszen m�r h�rom teljes �ve �g�ri neki, hogy eljegyzi, hogy ezen a napon elj�n �rte.
� pedig nem k�telkedett Daniel szavaiban, b�r a f�rfi nem v�laszolt minden level�re, mivel h�bor�ban �llt, ez�rt nem is v�rta el ezt t�le. Az a kev�s lev�l azonban, amit �rt neki, tele volt csod�latos szavakkal, �g�retekkel, amiken szinte m�r csod�lkozott is, hogy egy h�bor�ban edzett f�rfi hogyan k�pes ilyen gy�ny�r�en �rni. �gy kifejezni az �rz�seit, mintha mindig ezt tanulta volna. Halkan s�hajtva n�zett ki az ablakon, ahogy erre gondolt, �s pr�b�lta maga el� id�zni Daniel arc�t. Egy b�lon l�tta utolj�ra m�g tizenn�gy �vesen, amikor az �desapja is �lt m�g, �s igen j� bar�ts�got �polt a herceggel.

- Lilian, figyelsz te r�m egy�ltal�n?
A l�ny h�travetette a fej�t, �s �jra elmosolyodott.
- Igen, igen… csak azon j�rt az eszem, hogy mi van, ha nem is fogok tetszeni Danielnek –n�zett most maga el�. - Ha minden kedves sz�t, b�kot csak k�teless�gb�l �rt le?
Mrs. Laurence oda�lt a l�nya mell�, �s gyeng�den a kezeibe fogta a l�ny jobb kez�t.
- �desem, hidd el, egy csinos arc �s kivillan� boka m�r �pp el�g elnyerni egy f�rfi… szimp�ti�j�t.
Lilian nagyot pislogott, szinte elk�pedt.
- Ez igaz�n vigasztal�, k�sz�n�m. Sz�val anyai tan�csodk�nt azt mondod, hogy csavarjam el a fej�t r�kokkal meg a b�jaimmal?
- Ez egy nagyon r�gim�di tr�kk. B�rki b�rmit is mond, val�j�ban a f�rfiakat a hasukon kereszt�l lehet megfogni – kuncogott a n�.
- De… nem csak ez zavar – kezdett bele nagy nehezen a l�ny. - Miel�tt r�b�lintan�tok az esk�v�re, lehet nekem is v�lem�nyem Danielr�l? �gy �rtem… - s�hajtott fel -, mi lesz, ha goromba, vagy… rideg lesz? Hiszen v�gigharcolt egy �vekig tart� h�bor�t…
Mrs. Laurence �rtette l�nya f�lelm�t, a l�ny�t�l igen t�vol �llt az er�szak, ink�bb a gyeng�ds�g jellemezte. Belegondolni is rossz volt, hogy mi lesz vele, ha a herceg fia val�ban egy er�szakos gyilkoss� edz�d�tt odakint, a harcmez�k�n.
- Akkor majd k�rp�tol az a t�ny, hogy hercegn� leszel! – mondta v�g�l, �s a most a n� szavai csengtek olyan ridegen. Lilian v�laszra nyitotta az ajkait, de az �desanyja m�r vissza is fordult a gardr�bszekr�ny fel�. Oh, nem, �t nem k�rp�tolta a tudat, hogy egy kast�lyban fog �lni, ha a f�rje majd durva lesz hozz�. De hi�ba, ez a korszak nem a szerelem beteljes�l�s�r�l volt h�res.

***

2013. j�lius 27.
Valahol a F�d�n
A t�l�l�k b�zisa

Az er�s sz�l m�g az ac�lajt�t is majdnem kir�ntotta a hely�r�l, amikor Blaine beh�zta azt maga m�g�tt. R�ford�totta a zsilipet, majd egy ismer�s hangra lett figyelmes.
- Ez�ttal olyan messzire ment�l, hogy majdnem nem �rt�l vissza. – A hang egy majdhogynem tizenegy �ves kisl�nyhoz tartozott. Mollyn kiss� m�g l�g� katonai kab�t volt �s egy katonai karim�s sapka, amit f�loldalasan kellett viselnie, hogy ne takarja el az eg�sz arc�t. A f�mfolyos� fal�nak d�lve v�rakozott t�relemmel.
- �s ennek sem volt �rtelme – s�t�lt el mellette nyugodtan a f�rfi.
- H�, legal�bb ne hagyj m�r itt! – r�zta meg a kis �kl�t Molly, majd durc�san keresztbe v�gta a karjait, �gy k�vette a f�rfit, aki mint mindig, most sem volt t�l b�besz�d�. - M�k�d�tt a jelad�? Ugye, hogy m�k�d�tt? Az�rt nem t�vedt�l el m�g egy ilyen nagy viharban sem! – nevetett lelkesed�s�ben a kisl�ny.
Blaine tudta, hogy a jelad�t �s a radart is Molly rakta �ssze kacatokb�l, amiket � vagy m�s felder�t� tal�lt odakint. Molly �s az-az �r�lt tud�s, Mr. Hawking. � volt az agy, Molly pedig az � izg�-mozg� seg�dje.
- Igen, j�l m�k�d�tt – v�laszolta meger�s�t�s gyan�nt, de ahogy lepillantott a kisl�ny arc�ra, �gy l�tszott, � t�bb lelkesed�sre sz�m�tott.
- Csak j�l? – k�rdezte csal�dottan. - Sz�val f�l�sleges volt, a n�lk�l is idetal�lt�l volna, igaz, kapit�ny?
A f�rfi haj�ban m�g volt n�mi homok, ahogy az arc�n is, amire most ki�lt egy lass�, gyeng�d mosoly. Meg�llt, majd a kisl�ny fel� fordulva f�l t�rdre ereszkedett.
- Te nagyon okos gyerek vagy, ugye tudod? Sz�ks�g�nk van az eszedre, Molly k�zleg�ny, ezt ne feledd.
A kisl�ny szeme m�r k�nnyes volt, felemelte a jobb kez�t �s azt a szem�t t�r�lgette, amit nem takart el a sapka. Sz�ke haja kik�sz�lt al�la, k�cos volt, mint mindig. Halkan szipogott.
- Tu… dom – szipp -, de mi lesz, ha egyszer nem tal�lsz vissza? – Szipp.
Blaine erre nem tudott felelni, f�leg �gy nem, hogy a kisl�ny �gy elkezdett pityeregni. P�r pillanattal k�s�bb h�trany�lt az �v�hez, majd odany�jtotta Mollynak a k�nyvet.
- Ez volt az egyetlen, amit ma tal�ltam. Tartsd meg.
A kisl�ny szeme elkerekedett, majd mindk�t kez�vel a k�nyv�rt ny�lt, amit v�g�l mag�hoz �lelt. Nagyot szipogott, majd b�lintott, �s olyan h�l�s tekintettel n�zett fel Blaine megviselt arc�ra, hogy a f�rfi csaknem zavarba j�tt. R� nem szoktak ilyen kedvesen n�zni, de h�t Molly m�g gyerek volt. N�la ez term�szetes.
A f�rfi elford�totta a fej�t, felt�p�szkodott, majd egy sz� n�lk�l indult el �jra. Molly egy mozdulattal megt�r�lte a jobb szem�t, majd mosolyogva sietett Blaine ut�n. Azonban p�r l�p�s ut�n hirtelen megbotlott, �s mivel a kez�ben m�g mindig a rongyos bor�t�j� k�nyvet szorongatta, alaposan be is �t�tte az arc�t, ami �leset koppant. A sapka a f�ld�n landolt, �s ahogy felemelte a fej�t, l�tsz�dott fej�nek bal r�sze. A bal szeme v�r�s volt, g�piesen mozgott. A szeme k�r�l l�tsz�dtak az �ramk�r�k, a b�re hely�n robotalkatr�szek voltak, amik a hal�nt�k�ig is h�trany�ltak.
- Hehe. Nem is gondoltam volna, hogy a kis cyborg a m�sik szem�re k�pes s�rni. Megnyugtat�. – Egy m�sik folyos� keresztbej�rat�ban egy magas, v�kony f�rfi �llt. A szemei metsz�en �lesek voltak, a b�re s�padt, a tekintete pedig sz�rakozott volt. Fekete haja m�r a v�ll�ig is le�rt.

- Castiel… - motyogta maga el� a kisl�ny d�h�sen, mik�zben felt�p�szkodott. El�sz�r a k�nyv�rt, majd a sapk�j��rt ny�lt. �gy t�nt, nem vette nagyon a sz�v�re a f�rfi szavait, de a sapk�t az�rt ugyan�gy rakta vissza a fej�re. Takar�sban.
Blaine csak egy pillant�st vetett Mollyra, majd a k�vetkez�, amit l�tott a kisl�ny, hogy a f�rfi a falnak pr�selte Castielt. M�ghozz� a jobb karj�val, mik�zben Castiel nyak�t szor�totta.
- F���, j�, hogy haza�rt�l, Blaine – vigyorgott tov�bb a sarokba szor�tott f�rfi, akinek m�r igen nehez�re esett leveg�t venni, m�gis f�l�nyesen mosolygott. - B�r amennyi f�m van benned, t�ged azt�n… - k�h�g�tt p�rat -… nem k�nny� csak �gy elf�jni.
Molly tekintete megint kikerekedett. P�r percig el is felejtette, hogy a f�rfi eg�sz jobb karja, v�lla �s majdnem a f�l mellkasa is f�mb�l volt. B�r Blaine eset�ben m�s volt. Az � alkatr�szeit lefedt�k m�g anno b�rfel�lettel, �gy szinte felt�n�smentes volt. Szinte.
Mert aki nem tudta ezt, �s olyasmit l�tott, hogy a f�rfi egy k�zzel a leveg�be emelt egy m�sikat, az bizony okkal gyanakodhatott arra, hogy Blaine nem evil�gi szerzet, vagy legal�bbis eladta a lelk�t a s�t�nnak.
- Ez az, adj neki, kapit�ny! – b�ztatta a kisl�ny, �s fel-al� ugr�lt mell�. K�zben a t�bbi ny�lt folyos�r�l megjelent m�g p�r katona, akik viszont nem n�ztek j� szemmel Blaine-re. Ami�ta az esz�t tudta, kirekesztett volt, a fekete b�r�ny, akinek nem is volt kedve ezen v�ltoztatni. Abban a hitben �lt, hogy j� volt neki �gy. Ennek k�vetkezt�ben, amikor valaki bajba keveredett a t�bbi itt lak�val, sosem sz�nt id�t a magyar�zkod�sra.
- Nah, mi van, zavar a k�z�ns�g? – vigyorgott tov�bb pof�tlanul Castiel. Hossz� tincsei m�r a szem�be l�gtak, alig l�tott ki m�g�l�k, a hal�nt�k�n�l pedig v�rcs�k jelent meg, de val�j�ban meg sem pr�b�lt ellenkezni.
Blaine tekintete, fagyos k�k szemei a szok�sosn�l is ridegebbek voltak. Ha nem lett volna jelen a kisl�ny, tal�n…
- Mr. Rylee! – hallott�k az id�s feltal�l� reszel�s hangj�t. - Ha befejezte, v�rom a laboromban.
A f�rfi fej�b�l pillanatok alatt elsz�lltak a s�t�t gondolatok, �s esz�be jutott, hogy b�rmilyen f�reg is ker�lt a kezei k�z�, m�gis egy bajt�rs�r�l volt sz�. Volt id�, amikor sokkal kev�sb� tudta megf�kezni az indulatait…
V�g�l h�tr�bb l�pet a falt�l, engedett az er�s robotujjak szor�t�s�b�l, mire Castiel fell�legzett, de nem maradt t�l sok ideje �r�lni. Blaine egy laza mozdulattal haj�totta neki a szemk�zti falnak.
- Takar�ts�tok fel a szemetet – b�k�tt m�g a fej�vel Castiel fel�, aki azzal k�szk�d�tt, hogy fel tudjon t�p�szkodni a f�ldr�l.
Molly kiny�jtotta a nyelv�t a t�bbi katona fel�, majd sietve szaladt Blaine �s a professzor ut�n.
Mindh�rman a liftben �lltak, sz�tlanul. Molly n�ha-n�ha felpillantott Blaine arc�ra, de a f�rfi nem viszonozta a pillant�sokat. A kisl�ny ebb�l arra k�vetkeztetett, hogy ez�ttal jobb, ha csendben marad.
Blaine tekintete t�volinak t�nt, mik�zben mag�ban elgondolkozott Castiel szemein. Nem is olyan r�gen m�g egy�tt harcoltak az �szaki szirtekn�l, hogy egy kis v�zhez juttass�k a t�l�l�k maroknyi csapat�t. De az �l�halott j�rk�l�kb�l t�l sok lett. M�r t�l k�s� volt, hogy megments�k Juli�t, a f�rfi szerelm�t. Amikor Blaine egy�tt l�tta �ket, furcsa �rz�sek kavarogtak benne. Tal�n irigy volt r�juk. Vagy ink�bb Castielre, ami�rt az a n�, Julia olyan m�ly szeretettel n�zett r�. De ma m�r nem �rzi az irigys�get, tal�n sz�nja is a f�rfit, ami�rt csapd�ba esett a saj�t �rz�seiben. B�r Castielt nem harapt�k meg az �l�halottak, most m�gis olyan volt, mintha egy lenne k�z�l�k. Ez lenne h�t a szerelem? Blaine nem tudta elk�pzelni, hogy lehet egy �rz�s ennyire er�s, hogy k�pes a saj�t lelk�nket elragadni, megsemmis�teni…

- Te t�nyleg egy mesek�nyvet adt�l nekem? – szak�totta ki gondolatmenet�b�l Molly felh�borodott hangja, �s len�zett a kisl�nyra, ahogy �pp’ fintorogva lapozgatja a k�nyvet. - H�ny �vesnek n�zel, �t?
- Mutasd csak, pic�r – igaz�totta meg szem�veg�t a professzor, mik�zben Molly fel� fordulva vetett n�h�ny pillant�st az eml�tett k�nyvre. Hosszan h�mm�g�tt, majd �jra el�refordult. Az egykor h�feh�r k�peny�t korom �s v�rfoltok rond�tott�k el. Hi�ba, nincs ezen a vil�gon m�r olyan szappan, ami el tudn� t�ntetni ezeket a jeleket.
- Nagyon �rdekes – kuncogott halkan. – Mondhatni, ironikus.
Sem Blaine, sem a kisl�ny nem �rtett�k a professzor szavait. Akkor m�g.
 

***

1878. j�lius 27.
Sk�cia

Lilian a nappali egyik f�ldig �r� ablak�n�l �lldog�lt. Jobb kez�vel a k�nny� anyag�, kr�msz�n� csipkef�gg�nyt szorongatta, mik�zben az udvar fel� leselkedett. Mindk�t karja finom, feh�r sz�n� keszty�be volt burkolva, eg�szen a k�ny�k�ig. Az �desanyj�val n�h�ny kem�ny menet ut�n siker�lt kompromisszumot k�tnie. Nem kellett a legkih�v�bb, legszem�rmetlenebb ruh�j�t felvennie, de cser�be hagynia kellett, hogy egy �r�n �t k�sz�tse a szerinte t�k�letes f�rjfog� frizur�t. A hull�mos tincseib�l t�k�letes g�nd�r f�rt�ket var�zsolt, amiket azt�n sz�pen felt�z�tt a feje tetej�re. Csak alul hagyott n�h�ny k�sza tincset, de a nyaka �ve nem maradt �szrev�tlen. Val�j�ban � sokkal jobban szerette kiengedve hordani a haj�t vagy befonva, esetleg kiss� k�cos kontyk�nt viselni, ha �ppen t�l er�sen s�t�tt a nap. De most �gy n�zett ki, mint aki egy b�lba lenne hivatalos. Eltekintve persze a ruh�t, amit � v�laszthatott ki. A ruha mint�ja gazdagon volt d�sz�tve apr� vir�gokkal, el�l, a feh�r bet�t sz�lei romantikusan csipk�zve voltak. A f�z� egy egyszer� vil�gosbarna darab volt, ami remek�l ment a ruha vil�gosk�k alapsz�n�hez. Nem volt kifejezetten m�ly dekolt�zsa, mint annak a darabnak, amit az �desanyja el�sz�r kin�zett, csup�n kell�en kiemelte azt, amit ki kellett. Mert azt � sem tudta letagadni, hogy szeretn� elnyerni Daniel sz�v�t, csak kev�sb� zavarba ejt� m�dszerekkel.
- Izgulok, dadus. Mi lesz, ha nem is j�nnek? �s ha ide�rnek �s esetleg… tudod… kettesben maradok Daniellel, akkor mit k�ne majd neki mondanom? – fordult id�k�zben Maggie fel�, aki a ter�t�ket rendezgette, olyan pontosan, mintha vonalz� is lenne a kez�ben.
- �des kincsem, ez majd j�nni fog mag�t�l – kuncogott a l�ny �rtatlans�g�n. - Egy�bk�nt is, a f�rfiak jobban szeretik maguk ir�ny�tani a dolgokat – kacsintott Lilian fel�.
A l�ny az arc�hoz kapta a kez�t, mik�zben elpirult.
- Jaj, ne, m�r te is kezded ezeket a k�t�rtelm� megjegyz�seket?
A hosszan elh�z�d� h�bor� miatt alig maradt olyan f�rfi a v�rosban, aki merte volna csapni a szelet Lady Lilian Laurence-Scottnak. Hiszen ny�lt titok volt az eljegyz�s, ami h�rom �ve k�ttetett a k�t apa k�z�tt. M�gis ki lett volna olyan b�tor, aki lemerte volna csapni a kir�ly legh�s�gesebb h�b�rese kez�r�l a l�nyt, ak�rmilyen b�jos is volt. �gy b�r Lilian holnap t�lti be a tizennyolcadik sz�linapj�t, ilyen t�ren igencsak le volt maradva a hasonl� kor� h�lgyekhez k�pest.


- Na, gyere ide sz�pen, Lily, kicsi szentem – �lt le a kanap�ra, majd megpaskolta maga mellett a k�nyelmes, kr�msz�n� anyagot.
Lilian sz�les mosollyal nyugt�zta a dadus kedves bec�z�s�t. Hi�ba im�dja az �desanyj�t minden h�bortja ellen�re, Maggie volt az, akire mindig sz�m�thatott, aki mindig meg�rt� volt hozz�, aki nem �ll�totta k�sz t�nyek el�. Engedelmesen �lt le mell�, �s hagyta, hogy az id�s�d� n� a kezeibe vegye a saj�tj�t. Ez a dolgos k�z m�r annyiszor ny�jtott neki vigaszt az �lete sor�n.
- Meg�rtem, hogy f�lsz, minden n� �gy van ezzel a h�zass�g el�tt. De te �pp eleget v�rt�l erre a napra, mintsem hogy elrontsd olyan badars�gokkal, mint a f�lelem.
A l�ny figyelmesen hallgatta v�gig dadusa minden b�lcs szav�t.
- M�r csak te maradt�l �desany�d sz�m�ra, term�szetes, hogy minden �ron a legjobbat akarja neked.
- Tudom… - s�t�tte le most szemeit a l�ny, aki nagyon is tiszt�ban volt a csal�djuk jelenlegi helyzet�vel. Az �desapja �s a b�tyja is h�bor�ban vesztett�k �let�ket. Nincs senki, aki tov�bb vigye a nevet, egyed�l ez az � felel�ss�ge. Itt a lehet�s�g, hogy hercegn�i c�met kapjon �s megadhassa csal�dj�nak azt a tiszteletet, ami j�r nekik.
- Lilian, ugye eml�kszel m�g a m�ltkori besz�lget�s�nkre… amiben arr�l volt sz�, hogy egy f�rfi �s egy n� hogyan…
A l�ny gyorsan f�lbeszak�totta a dadust, mik�zben ism�t er�s p�r jelent meg az arc�n.
- Igen! Nem kell, hogy �jra elmondd!
Maggie megint kuncogott, majd, felemelve karj�t, megsimogatta Lilian fej�t, csak amolyan egyszer�en, szeretetteljesen. Majd kiss� oldalra ford�totta a fej�t.
- Milyen feket�k ma a szempill�id… - csod�lkozott.
- Ne is k�rdezd… - r�zta meg a fej�t a l�ny, ahogy �jra esz�be jutott a sz�rny� eml�k, amit az �desanyja csak kozmetik�z�snak h�vott. A fest�k felvitele nem volt �ppen egyszer�, �s t�bb ment a szem�be, mint a szempill�ira, de amikor v�gre elk�sz�lt, Mrs. Laurence arc�n b�szkes�get �s �r�met l�tott. Ez pedig minden�rt k�rp�tolta.
- MEGJ�TTEK! ITT VANNAK! – szaladt be a nappaliba az �desanyja, majd miut�n kif�jta mag�t, �jra kiegyenesedett, �s m�r sokkal nyugodtabb hangon, komoly arccal folytatta. - Lilian, sim�tsd el a ruh�d r�ncait, �s f�radj ki velem a fogad�sukra.
A l�ny szemei elkerekedtek, �s hirtelen nem tudta eld�nteni, hogy az �desanyja izgatottabb vagy �. Szerencs�re Mrs. Laurence-nek m�r k�nnyen ment az �rzelmek pal�stol�sa, ha olyan t�rsas�gban kellett mozognia, amiben elengedhetetlen volt, hogy minden percben nyugodtnak �s kiegyens�lyozottnak l�tsz�djon. � viszont m�g kezd� volt a sz�nj�tsz�sban.
Kiegyenesedett, majd �gy tett, ahogy azt az �desanyja k�rte. M�g Maggie-re mosolygott.
- K�v�nj szerencs�t, hogy ne rontsam el – k�rte, de a dadus csak felnevetett rajta, majd megszor�totta a l�ny kez�t.
- Vigy�zz, hogy a pukedlin�l ne akadjon �ssze a l�bad!
Lilian elk�pedve n�zett vissza r� a nyitott sz�rny� ajt�b�l.
- Az csak egyszer fordult el�!
- Komolys�got, l�nyom, komolys�got – ragadta meg v�llait az �desanyja, majd az el�szob�ban m�g egyszer v�gign�zett rajta. Lilian kezdte mag�t egyre fesz�ltebben �rezni. Megfogta a napellenz�j�t, aminek a sz�l�n szint�n csipked�sz�t�s volt, majd az �desanyj�ba karolva s�t�ltak ki a verand�ra.
- Fogj er�sen, anya, azt �lmodtam, hogy pont ekkor leestem a l�pcs�r�l – s�gta a l�ny, mik�zben a m�sik kez�ben a m�r nyitott napellenz�j�t tartotta.
- Nem a l�pcs�t�l kell �sszecsuklania a t�rdeidnek, hanem a herceg fi�t�l – v�laszolta Mrs. Laurence, mik�zben a szem�t le sem vette a k�zeled� hint�r�l.
- K�nny� azt mondani, anyu… – s�gta m�g vissza Lilian, aki m�g mindig szkeptikus volt Daniellel illet�en. V�g�l mindketten meg�lltak a sz�les f�ld�ton, ami a h�zuk fel� vitte az odat�ved�ket. A sz�les �t egyfajta elv�laszt� r�sze volt a hatalmas kertnek, aminek mindenf�le gy�ny�r� n�v�ny volt az �kess�ge. Gy�ny�r�en gondozott vir�goskertek, a f� z�ldj�nek sz�ne m�g Lilian szeme sz�n�vel is vetekedett. Pedig a l�nynak p�ratlanul sz�p z�ld szemei voltak. A birtok viszont nem �llt meg a kertn�l, eg�szen elh�z�dott a k�zeli t�ig, ahol hal�szcs�nak pihengetett �s kacs�k f�r�dtek a h�s v�zben. A leveg�ben sz�ll� vir�gillat Lilian orr�ba sz�llt, �s a nyugtalans�ga pillanatok alatt elm�lt.
A fekete hint� oldal�n feh�r sz�n� kis f�gg�ny illegett-billegett, hogy eltakarja a befel� s�t� nap meleg�t. K�t f�radtnak l�tsz� l� h�zta a hint�t, ami mellett csup�n k�t lovag �rk�d�tt. Mindk�t lovag sisakja szorosan r�simult a fej�kre, �s a l�ny csod�lkozott, hogyan tudj�k �gy �lvezni a csodasz�p t�j l�tv�ny�t.
Amikor v�gre meg�llt a hint�, a k�t l� felnyer�tett, majd a nagyobb, feltehet�en a m�n, odahajolt a kanc�hoz, fej�t az �v�nek sim�tva. Ez pedig nem ker�lte el Lilian figyelm�t, amit most a hirtelen kiny�l� hint�ajt� k�t�tt le. A napellenz�t kicsit h�tr�bb tolta, hogy tiszt�n l�sson mindent �s mindenkit, aki kij�tt abb�l a hint�b�l.
Els�nek egy k�pc�s, testes f�rfi l�pett le a hint� l�pcs�fok�ra, majd a f�ldre l�pve megigaz�totta s�t�tk�k zak�j�t. A haj�b�l t�bb n�t oldalra, mint a feje tetej�re, de parancsol� tekintete volt. Szigor� tekintet�t v�gighordozta a kerten, majd meg�llapodott a birtok tulajdonosain.
- A kopaszod�s �r�kl�tt, ugye? – k�rdezte suttogva Lilian, amire az �desanyja v�laszul csak oldalba b�kte a k�ny�k�vel.
A herceg v�g�l f�lmosolyra h�zta az ajkait, majd kit�rt karokkal indult meg Mrs. Laurence fel�. Ezzel csak az volt a gond, hogy kitakarta a kil�t�st Lilian el�l. � elengedte az anyja karj�t, �s oldalra l�pett, hogy ki tudjon kukucsk�lni a hint� fel�. K�zben Mrs. Laurence nem gy�zte �rin�k�nt fogadni a herceget, �s csak visszafogottan les�p�rni mag�r�l a f�rfi �lel� kezeit.
- �h, Gy�rgy herceg, �r�l�nk, hogy �ps�gben meg�rkeztek szer�ny birtokunkra!
- Madline, dr�g�m, ezer �ve nem l�ttalak, de te semmit sem v�ltozt�l! – halmozta el a walesi herceg a kedvenc b�kjaival Mrs. Laurence-et.
Lilian azonban nem tudott r�juk figyelni. A jobb keze m�r g�rcs�s�n szor�totta a napellenz�t, a sz�ve pedig tork�ban dobogott a v�rakoz�st�l. Kis id� m�lva k�vette apj�t a fia is.
Daniel lel�pett az egyik l�b�val a padk�ra, majd a napt�l hunyorogva n�zett k�rbe. Az apj�val ellent�tben, Lilian legnagyobb �r�m�re, neki s�r�, s�t�tbarna haja volt. Divatosan megny�rt, hull�mos f�rt�k, amit f�loldalt elv�lasztva hordott, �s amibe a l�gy szell� olyan siet�sen kapott bele. Lilian a m�sik kez�t �k�lbe szor�tva emelte a sz�j�hoz csod�lkoz�sa k�zepette. Daniel kifejezetten j�k�p� volt, sokkal j�k�p�bb, mint ahogy azt elk�pzelte, mint ahogy azt el tudta k�pzelni. A f�rfinak egyenes tart�sa, sz�les v�lla �s eleg�ns megjelen�se mind arr�l �rulkodott, hogy nemesi sarj. Rajta fekete zak� volt, amit nem gombolt be, �gy l�that�v� v�lt a s�t�tsz�rke mell�ny �s a h�feh�r, finomanyag� ing is, aminek apr�nak nevezhet� gall�rja volt. Daniel lel�pett a f�ldre, Lilian pedig tett fel� egy l�p�st, majd megtorpant. A f�rfi oldalra fordult, majd kiny�jtotta a karj�t a hint� fel�, amit r�gt�n el is fogadott egy v�kony, n�i k�z. A k�zhez tartoz� kecses kar, sz�pen �velt nyak �s csinos arc is felbukkant a hint� m�g�l, Lilian pedig �rtetlen�l n�zte �ket. Az ismeretlen h�lgy kac�r mosollyal h�l�lta meg az �riember figyelmess�g�t. A m�sik kez�vel a halv�nypiros, tereb�lyes ruha szoknyar�sz�t emelte f�l, majd a f�ldre �rkezve kif�jta mag�t.
- R�mes, mennyire el van dugva ez az apr�cska birtok – bukkant el� a jobb kez�ben legyez�je, amit s�r�n haszn�lni is kezdett. Ak�rcsak Danielnek, neki is s�t�tbarna tincsei voltak. Hossz� haj�t egy t�ll�s, v�r�s sz�n� kalappal tette m�g �kesebb�. Lilian eln�zte a n�t, �jabb hasonl�s�gokat keresve k�zte �s Daniel k�z�tt, h�tha csak rokonok, �s nincs oka aggodalomra.
- Ezek szerint m�gis csak unalmas volt a t�rsas�gom, Marion? – vigyorgott j�kedv�en Daniel, �s l�tva a t�k�letes feh�r fogsort, Liliannek az-az �rz�se t�madt, hogy ez a f�rfi t�l t�k�letes.
Ak�rhogy is, k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, mik�zben a f�rfi m�g egy perc figyelmet sem szentelt neki. Nem, ez hat�rozottan nem �gy alakul, ahogy rem�lte. De nem is �gy, ahogy az �desanyja eltervezte.
- Daniel �rfi, ki ez a b�jos teremt�s, aki magukkal utazott? – csod�lkozott Mrs. Laurence, b�r ezt a csod�lkoz�st egy vend�gszeret� mosollyal leplezte.
A f�rfi hagyta, hogy Marion a jobb karj�ba karoljon, �gy ment k�zelebb �s fordult Mrs. Laurence fel�.
- �dv�zl�m Sk�cia legszebb �zvegyasszony�t, �s sz�ves eln�z�st k�rem a k�s�s�rt – mondta hat�rozottan, egy �jabb, sz�vmelenget� mosollyal, majd tekintet�t v�gre Lilian fel� ford�totta. A l�ny nem tudta, hogy �r�lj�n-e a barna szemek vizsg�lgat�s�nak. - Ahogyan az �n bocs�nat��rt is esedezem, Lady Lilian – hajtotta meg a fej�t, hogy a bocs�natk�r�st �gy nyomat�kos�tsa. A f�rfi hangja k�nnyed volt, tal�n t�l k�nnyed, b�r igaz�n �gyesen forgatta a szavakat. A f�rfi v�g�l kiegyenesedett, de Lilian most sem sz�lt semmit. A csendet a madarak csicserg�se t�rte meg, majd Mrs. Laurence apr� k�hint�se.
- �h, igen – fogta meg a szokny�ja sz�l�t, hogy illend�en meghajoljon a hercegi c�m v�rom�nyosa el�tt. - Nem kell szabadkoznia, mi csak… �r�l�nk a viszontl�t�snak – hajtotta le a fej�t a l�ny is, majd a herceg fel� fordulva szint�n meghajolt.
- Micsoda sz�ps�g lett bel�led, ebb�l is l�tszik, hogy �desany�d l�nya vagy! – nevetett Gy�rgy herceg. Lilian egy kedves mosollyal v�laszolt a b�kra.
- K�sz�n�m, �n is igaz�n j�l n�z ki.
Ezen Daniel is felnevetett, majd az �desapj�ra sand�tott.
- A v�g�n m�g f�lt�keny leszek, maradj t�vol a jegyesemt�l, apa – mondta tettetett szigor�s�ggal.
- Sz�val visszat�rve Marion kisasszonyra… - sz�lt k�zbe t�relmetlen�l Mrs. Laurence, ami n�mileg meglepet�st is okozott Liliannek.
- A nevem Marion DePr�, York hercegn�je. Igaz�n �rvendek a tal�lkoz�snak. M�r sokat hallottam a Laurence csal�dr�l – mondta n�iesen m�ly hangj�n, majd t�k�letesen szab�lyosan hajb�kolt.
- Marion a m�sod unokatestv�rem, �s mivel York �tba esett, gondoltuk, hogy bet�r�nk a r�g nem l�tott rokonokhoz – tette m�g hozz� Daniel, majd aranybarna szemeit �jra Lilian fel� ford�totta. - Ha siker�l �sszebar�tkoznotok, Marion lehetne a t�rsalkod�n�d Walesben. �gyis im�dja azt a kast�lyt.
- Minden vil�gos! – mosolygott v�gre sokkal term�szetesebben Mrs. Laurence, majd beljebb tess�kelte a hercegi vend�geket. - Biztosan kimer�ltek, engedj�k meg, hogy a szolg�l�k h�s�t� itallal k�n�lj�k �n�ket.
Lilian azonban egy�ltal�n nem nyugodott meg. Az m�r vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy Daniel m�g mindig feles�g�l akarja venni, de arra sz�m�tott, hogy egy kis ideig m�g udvarolni fog neki. Hogy igyekszik meggy�zni arr�l, hogy mellette nyugodtan le�lheti az eg�sz �let�t. De m�g csak nem is sietett hozz�, volt ideje meg�llni egy kit�r�re, hogy egy m�sik n� t�rsas�g�t �lvezhesse az �t sor�n. Mik�zben �gy elgondolkozott, �szre sem vette, hogy Daniel milyen k�zel l�pett hozz�. A f�rfi szinte f�l� magasodott, neki pedig h�tra kellett emelnie a fej�t, hogy r�n�zhessen.
- Karolj bel�m, kedves – tartotta neki a karj�t, Lilian pedig �vatosan, de elfogadta azt. V�kony ujjaival igyekezett gyeng�den tapintani a f�rfi karj�t. El�tt�k Marion s�t�lt fel a l�pcs�n, legel�l pedig a herceg sz�rakoztatta el az �desanyj�t.
- A lovak �s a lovagok… - n�zett h�tra a v�lla felett a l�ny -, nekik is sz�ks�g�k lenne h�s�t� italra.

Daniel tekintete k�z�mb�s maradt, ahogy � is h�trapillantott, majd len�zett j�vend�belije arc�ra, �s mosolyra h�zta ajkait.
- Igazad van, milyen figyelmetlen voltam – kip�ck�lt a mell�ny�b�l egy ez�stp�nzt, majd a l�pcs� mellett v�rakoz� ist�ll�fi�nak p�ccintette. - Itasd �s etesd meg a lovakat meg az embereimet is.
A fi� elkapta a p�nz�rm�t, majd csod�lkoz�, t�g szemekkel n�zett fel Danielre.
- De szapor�n, l�thatod, hogy szomjaznak! – tette m�g hozz� a f�rfi n�mi mogorvas�ggal a hangj�ban, majd mintha mi sem t�rt�nt volna, arc�n ism�t a kedves mosolya jelent meg. - Kem�ny k�zzel kell b�nni a szolg�kkal, k�l�nben ellustulnak.
Lilian ebben er�sen k�telkedett.
- Philip akkor is szorgalmasan dolgozik, ha emelt hangnem n�lk�l kapja meg az utas�t�sait.
Daniel elh�zta a sz�j�t, majd k�nnyed�n v�llat vont.
- De gondolom, nem ekkora fizet�s�rt.
- Nem… val�ban nem – jegyezte m�g meg Lilian is, b�r a hanglejt�se kiss� g�nyos volt, mindebb�l semmit nem vett �szre a herceg fia.
Lilian m�r nem �rezte a heves sz�vver�st, sem az izgatotts�got, viszont a f�lelme egyre ink�bb er�s�d�tt, mik�zben Daniel oldal�n l�pett be a h�z ajtaj�n.

***

2013. j�lius 27.
Valahol a F�ld�n
A t�l�l�k b�zisa

A professzor csak a k�ztudatban terjedt el Dr. Hawking n�ven. Val�j�ban Carl Bennett professzor volt a becs�letes neve. Az el�bbi nevet puszta g�nyb�l ragasztott�k r�. Hawking egy Nobel-d�jas fizikus volt, aki b�r rengeteg mindent tudott a vil�gr�l, saj�t mag�t sosem tudta meggy�gy�tani. Rengeteg mindent adott a vil�gnak, de a f�l �let�t tol�sz�kben kellett le�lnie. A besz�dben egy mechanikus szerkezet seg�tette, �s b�r ironikus, hogy egy ilyen, k�v�lr�l sz�nalmat �breszthet� ember hatalmas felfedez�sekre volt k�pes, a neve csup�n g�nyol�s c�lj�b�l maradt meg Mr. Bennetten. A professzor ez�rt volt annyira elk�telezett. Ha m�r egyszer megkapta egy tiszteletrem�lt� ember nev�t, szeretne ehhez m�lt�t alkotni. Nem a cs�fol�d�kat akarta megleck�ztetni, sokkal ink�bb bizony�tani akarta, hogy az ember ezek ellen�re is �r valamit, gyenges�ge, t�r�kenys�ge, felsz�ness�ge ellen�re is k�pes megv�ltoztatni a sorsot…
- Blaine, mosakodj meg, fiacsk�m – mutatott a laborj�ba l�pve a mosd�kagyl� fel�. – Molly, te pedig seg�ts nekem, aranyom.
Am�g a f�rfi sz� n�lk�l l�pett a mosd�hoz, hogy v�gre tiszta v�z �rhesse a b�r�t, addig Molly �rdekl�dve tette meg, amit a professzor k�rt t�le. Cs�r�mp�l�s, majd egy leped� suhan�s�t hallotta maga m�g�l, mik�zben az arc�t szappanozta. Igyekezett gyors lenni, a szappan is kifogy�ban volt a k�szlet�kb�l. Minden nap egyre hosszabbnak, egyre elkeser�t�bbnek t�nt. Amikor megengedte a csapot, abb�l csak alig folyt n�mi v�z. Tal�n m�g kevesebb, mint tegnap, ami annak a bizony�t�ka, hogy �j b�zist kell tal�lniuk min�l el�bb. T�relmesen v�rt, am�g f�rfias tenyer�ben �sszegy�lt annyi v�z, amivel le tudta �bl�teni az arc�t, majd a sz�rk�ss� v�lt t�r�lk�z��rt ny�lt.
- Prof! Prof! Ez t�nyleg az, aminek l�tszik? T�nyleg? – hallotta maga m�g�l Molly ujjong� hangj�t, majd Mr. Bennett nevet�s�t is.
- Mi�rt, kicsi l�ny, te minek l�tod?
Molly nem v�laszolt r�gt�n, a szeme csillogott, az arca pedig ragyogott a lelkesed�st�l.
- Id�g�pnek… - ejtette ki halkan a sz�t, mintha f�lne, hogy az eml�tett dolog elt�nik, ha t�l hangosan mondj�k ki.
Blaine azonnal megfordult, sz�ke haja kiss� el�refel� meredezett a homlok�n�l, az �ll�n �s a nyak�n m�g v�gigpergett n�h�ny v�zcsepp.
Tekintet�t kutat�n szegezte arra a t�rgyra, amit a professzor �s Molly is olyan �h�tattal n�ztek. A hossz�k�s hengerben alig f�rt volna el egy sz�lesebb v�ll� f�rfi. A fura g�p alj�ban k�t kijelz� l�tsz�dott, amiken sz�mok voltak. Nem sz�mok. D�tumok.
A vez�rl�b�l rengeteg k�bel szaladt a fal fel� �s egy doboz fel�, amiben minden bizonnyal a m�k�dtet� energia volt. A doboz nem volt t�l nagy, Blaine sejtette, hogy nem lesz sok es�ly az id�g�p haszn�lat�ra.
- Ha ez val�ban m�k�dik, akkor prof… �n egy igazi zseni – mondta a f�rfi, mik�zben Bennett m�g� l�pett. - Lek�telezte az eg�sz emberi fajt.
A professzor b�szk�n, b�r kiss� f�radtan n�zte alkot�s�t.
- Mindj�rt kider�l, hogy m�k�dik-e – emelte fel a fej�t, hogy Blaine-re n�zzen. - Te nyerted meg a teszt utat, kapit�ny.
Molly �s Blaine nem t�l bizalom gerjeszt�en n�ztek egym�sra a professzor szavai hallat�n.

***

Ek�zben a mag�ra hagyott Castiel az egyik k�ls� folyos�n bolyongott, fent a felsz�nen.
A sz�ll�k�sek ezen a szinten er�sen r�zt�k meg a f�mfolyos�t. A term�szet uralta a vil�got, �s ezt nem gy�zte hangs�lyozni.
Castiel sokkal sov�nyabb volt, mint egy h�nappal ezel�tt. Nemcsak az�rt, mert kev�s volt az �lelem, hanem egyszer�en nem volt �tv�gya. Ami�ta l�tta Juli�t �tv�ltozni egy olyan r�miszt�, v�rszomjas l�nny�, a feje megtelt az utols� el�tti percek k�peivel. A l�ny b�ztat�an mosolygott r�, a kez�ben olyan hat�rozottan fogta a g�ppisztolyt, ak�rha erre sz�letett volna. Castiel volt az, aki elterelte a figyelm�t arra a f�l pillanatra, am�g a szikl�k k�z�l leugrott egy �l�halott, �s nem t�r�dve azzal, kit kap el, egyszer�en �tharapta Julia nyak�t. Mindez nem tartott tov�bb t�z m�sodpercn�l, de k�pek sorozata �gett a tudat�ban arr�l, ahogy az egyetlen fontos szem�ly az �let�ben a f�ldre zuhant �s szemeib�l kihunyt az �let minden egyes szikr�ja.
- Julia… - ejtette ki keser�en, k�nnyeivel k�szk�dve a l�ny nev�t, mik�zben az egyik zsilipes ajt� fal�nak d�lt.
Azt mondj�k, az �let mag�nyosan elviselhetetlen, de m�g elviselhetetlenebb, ha �gy lesz valaki mag�nyos, ha el�tte szeretett �s szeretve volt.
Nincs azon csod�lkoznival� teh�t, hogy az elveszett Castiel gy�nge pillanataiban mindenhol a szerelm�t l�tta. Az agya nem volt k�pes uralni a tetteit, a v�gyai, az �szt�nei vett�k �t az ir�ny�t�st, ez pedig meg�lt a tudat�ban l�v� minden racionalit�st. Amikor kinyitotta a zsilipajt�t, az agya nem tudta felfogni, mit tesz. Ezzel szemben lelki szemei el�tt Juli�t l�tta, aki ott v�rta az ajt� m�g�tt. B�rki, aki �rzelmileg ennyire labilis, ezt tette volna a hely�ben. A k�vetkezm�nye viszont nemcsak az volt, hogy a homokvihar a f�ldre sodorta a f�rfit, hanem az is, hogy az �hs�g�ket k�vet� j�rk�l�k p�r perc alatt r�tal�ltak a f�rfi test�re �s a nyitott ajt�ra is.
Amikor Castiel kinyitotta a szem�t, egy �l�halott abban a pillanatban v�gzett vele, majd csatlakozott hozz� p�r t�rsa is a lakom�hoz. De ekkor a f�rfi ebb�l m�r mit sem �rz�kelt. A lelke megnyugodott, mert a t�lvil�g mezsgy�j�n �jra tal�lkozott a m�sik fel�vel.

***

- Mib�l gondolod, hogy k�pes vagyok a k�ldet�sre? Mib�l gondolod, hogy akarom egy�ltal�n? – k�rdezte Blaine, karba font karokkal �llva.
- T�ged v�lasztottalak. Neked kell menned – igaz�totta meg a szem�veg�t a professzor, mik�zben nyugodt hangon, de �llhatatosan v�laszolt. Blaine f�jtatott egyet. Nem arr�l volt sz�, hogy f�lt, csak nem �rezte mag�t h�s t�pusnak. Nem �rezte mag�t el�gnek.
- Mert te olyan b�tor vagy �s er�s �s legy�zhetetlen! – sorolta az �rveit a kis Molly, mik�zben sug�rz�an mosolygott a kapit�nyra.
A f�rfi felvonta a szem�ld�k�t, �gy �rezte, a kisl�ny n�mileg t�lbecs�li.
- Tegy�k fel, siker�l. Visszajutok az id�ben. Ut�na mit k�ne tennem? – n�zett �jra Mr. Bennettre, aki h�mm�gve ny�lt a vez�rl�h�z, majd egy sz�les monitoron megjelent egy festm�ny k�pm�sa. A festm�nyen egy b�jos arc� n� sz�p von�sokkal �lldog�lt, a v�llain kend� volt, hossz� haja kiengedve simult a h�t�ra. A szeme pedig m�g egy ilyen r�gim�di festm�nyen is ig�z�nek t�nt.
- � itt Lady Lilian Laurence-Scott az 1878-as �vekbeli Sk�ci�b�l. Ha meg akarod v�ltoztatni a j�v�t, vissza kell menned �s v�gezned kell vele.