Az elfeledettek nyughelye

�1. r�sz�

K�s� d�lut�n volt m�r. A nap lemen�ben j�rt. A sz�l cik�zva j�rt k�rbe-k�rbe. Sok-sok ember r�tta az utakat, azonban egy fiatal f�rfi mozdulatlanul �llt egy romos �p�let tetej�n. Csak sz�ke tincseit sodorta ide-oda a sz�l. Lapos tet�s h�z volt, nagy tet�t�rrel.

Szemei csukva voltak, kezei pedig egy �si mozdulatot form�ltak a mellkasa el�tt. Er�sen kellett koncentr�lnia, hogy kiz�rja a zajong� v�rost tudat�b�l. Nem volt hozz�szokva a hangos k�rnyezethez. Szinte lehetetlennek t�nt kisz�rni azt az egyetlen szem�lyt, akit keresett. De meg kellett tal�lnia.

Idegesen �sszer�ncolta a homlok�t, amint a motorz�g�sok, dudasz�k, sz�rakoz�helyek, de m�g a rekl�mfel�letek is fel�l�nk�ltek. Kezdte �gy �rezni, hogy m�g a k�vek is megsz�lalnak ebben a v�rosban. D�h�sen kif�jt egy leveg�t �s leeresztette a kezeit. Egyetlen napot sem akart tov�bb itt t�lteni.

Amint kinyitotta halv�nyz�ld szemeit, szinte a semmib�l felbukkant m�g�tte egy n�i alak. Harci �lt�zetet viselt a r�gebbi divatb�l, ugyan�gy, mint a f�rfi. A nyak�ban s�rga k�peny d�szelgett. �l�nkv�r�s haj�t felfogta az edz�s kedv��rt.

- Na, v�gre megvagy. Mindig elt�nsz a szem�nk el�l, amikor gondolsz egyet. – l�pett k�zelebb t�rs�hoz, akinek szinte fel sem t�nt a l�ny jelenl�te. Meglepetten vette tudom�sul, hogy m�g csak v�laszra sem m�ltatja. Csakhogy �t egyetlen f�rfi sem n�zheti leveg�nek.

Mell� s�t�lt a korl�thoz �s h�ttal d�lt neki.

- Megtal�lt�l. Most m�r ak�r el is mehetsz Rae. – n�zett r� nem t�l kedvesen. Mintha meg sem hallotta volna a l�ny csak s�hajtott. Kih�zta a hajt�t, hogy kiszabad�tsa gy�ny�r� v�r�s haj�t. A lemen� nap a t�z sz�n�t k�lcs�n�zte az egyenes tincseknek, amik a h�ta k�zep�ig hulltak le. A v�r�ses csillog�s visszat�kr�z�d�tt a f�rfi megig�zett szemeiben. Kih�v�an elmosolyodott. Nagyon el�gedett volt az eredm�nnyel.

- Csukd be a szemed, dr�g�m… Sok erre a l�gy. – legnagyobb d�bbenet�re a f�rfi felnevetett. �s rajta sz�rakozott. Rae felh�zta az orr�t �s f�lre n�zett.

- Rossz hat�ssal volt r�d a kis b�ka. – a sz�ke f�rfi m�g mindig vigyorogva f�jta ki mag�t. J�l tudta, hogy Rae csak f�lt�keny. �s d�h�s. D�h�s, ami�rt �t nem tudja levenni a l�b�r�l.

- L�thatod, hogy most nincs id�m veled foglalkozni. Keress magadnak m�s j�tsz�t�rsat �jszak�ra. – a g�nyos mosoly m�g jobban s�rtette a l�nyt. Ezt m�r nem hagyhatja annyiban. Felemelte az egyik kez�t �s pofon v�gta a fi�t, aki n�h�ny pillanatig mozdulatlanul �llt a meglepet�st�l. Majd megtapintva arc�t az �t�s hely�n ism�t elnevette mag�t. Nem tehetett r�la, ez a l�ny nevets�ges. Rae lek�zd�tte mag�ban az ingert, hogy lel�kje a tet�r�l, majd fejedelmi mozdulatokkal t�vozni k�sz�lt.

- Egy idi�ta vagy, Kai! Nem tudod, mit szalasztasz el. – de alig tett p�r l�p�st, m�ris elp�rolgott a d�he. Meg�llt �s megfordult.

A f�rfi f�loldalt fordult fel�, izmos karjait �sszefonva a mellkasa el�tt, mik�zben k�rd�en n�zett r�. Sz�ke haj�t �s s�t�tk�k k�peny�t a sz�l cib�lta meg. A s�t�t f�nyek megcsillantak vid�m szem�ben.

Rae �gy �rezte, hogy gyorsabban ver a sz�ve. Magabiztosan cs�p�re tette a kezeit.

- Sz�val, Kai… sz�vesebben vagy egyed�l egy h�z tetej�n �s n�zel ki a fejedb�l, minthogy velem vacsor�zz?

- T�k�letesen megfogalmaztad. – felelte, mik�zben visszafordult a v�ros fel�. Tekintete elveszett a messzes�gben.

A l�nyt hidegzuhanyk�nt �rt�k a szavak. Bossz�san elh�zta a sz�j�t, majd k�nnyed�n megvonta a v�llait.

- Te tudod… - v�laszolta kim�rten, de legbel�l f�jt neki a durva elutas�t�s. �jra elindult. - ha meg is tal�lod, sosem fog megbocs�tani. – �s hopp el is t�nt. L�pteinek hangja hirtelen veszett el. Szavai viszont, m�g sok�ig csengtek Kai f�l�ben. Igaza volt. M�gis hinni tudott az ellenkez�j�ben. Hiszen annyi sok csoda fordult m�r el�…

Mosolyogva fordult el a korl�tt�l �s hagyta el � is a tet�t. Pillanatok m�ve volt. Mintha ott sem lett volna. K�l�nleges hatalma fel�r egy d�mon�hoz vagy ak�r egy var�zsl��hoz…

*

Kagome megborzongott �s �sszeh�zta v�r�s dzsekij�n a cipz�rt. Aranybarna haj�n a napsugarak f�nye j�tszott. A hajtincsek hull�mokban v�gz�dtek, kusz�n kunkorodtak ide-oda.

Kezeit a zsebeibe rejtette, mik�zben az egyikkel a kis �veget szorongatta. Ahogy haladt a belv�ros fel�, egyre nehezebben tudott koncentr�lni. Figyelte az energi�kat, melyek az emberekb�l �radtak. R�gen fog�kony volt az er�s aur�kra.

Ez volt az � k�pess�ge. Meg�rezte kinek mekkora bels� ereje volt. Ut�lta. Ahogy ut�lt minden m�s k�pess�get is. Hatalommal a kez�kben az emberek esz�ket vesztik. Tiszt�n eml�kezett azokra az id�kre, amikor ezt a k�t szem�vel l�tta. Hirtelen felszisszenve d�rzs�lte meg a jobb v�ll�t, mik�zben tov�bb haladt. – vagy �ppens�ggel tapasztalta – Ritk�n has�tott a f�jdalom a v�ll�ba, de mindig a legv�ratlanabb pillanatokban. Azt�n hirtelen megtorpant. Kez�vel tov�bb laz�totta izmait, mik�zben feln�zett az �gre. “Fura…olyan volt, mintha…” a mondat befejez�se el�tt azonban �rezte, ahogy neki�tk�zik valami a l�b�nak. Ijedten fordult h�tra, majd meglepetten n�zte a f�ld�n botork�l� �regasszonyt.

- Jajj a szem�vegem! Hol a szem�vegem? – �gy t�nt �szre sem vette, hogy nekiment a l�nynak. Vagy, ha m�gis, nem nagyon zavartatta mag�t. R�ncos kez�vel tov�bb kutatott a forgalmas j�rd�n. N�h�ny j�r�kel� furcsa pillant�sokkal m�regette, de azt�n folytatt�k �tjukat.

Kagome az asszonyka el� guggolt.

- Nah�t… n�ni, k�rem! Mi�ta tetszik a f�ld�n m�szk�lni? Meg fog f�zni �s…

- Csitt! Ha seg�teni akarsz, akkor ink�bb keresd meg a szem�vegem. – v�gott k�zbe, felbosszantva a l�nyt. Micsoda mogorva egy �regasszony! De az�rt engedelmesen v�gigk�mlelte a j�rd�t szemeivel. Viszont a sok f�rge cip�n k�v�l m�st nem igen l�tott.

M�lyet s�hajtott �s belekarolva felh�zta az �regl�nyt.

- H�t, nem s�r�n tal�lunk errefel� szem�veget. – n�zett az alacsony �s t�mzsi asszonyra, aki hunyorogva forgatta a fej�t, majd visszan�zett r�. M�g az �lmos nap f�nyei is zavart�k a szemeit, amik most szigor�an m�rt�k fel a l�nyt. Sok�ig b�mult r�. �s k�zben egyszer sem pislogott! A gondolatt�l Kagome h�t�n v�gigszaladt a hideg.

A n�la is f�l fejjel kisebb asszonyka l�bujjhegyre �llt, mik�zben teljesen fekete szemeivel egyenesen az �v�be n�zett.

- Te kancsal vagy! – �llt vissza rendesen a f�ldre,

Kagome att�l sem lep�d�tt volna meg jobban, ha pof�n csapja.

- Ka… kancsal? – k�rdezett vissza, mik�zben s�r�n pislogott �s forgatta szemeit, hogy elmulassza “kancsals�g�t”. Az id�s n� t�relmesen kiv�rta, am�g megunja.

Maga mell� v�gta a kezeit �s d�h�sen kif�jt egy leveg�t.

- Nem is vagyok kancsal! Egy kicsit sem.

- Kancsi.

- De nem! – a n�ni sz�lesen elmosolyodott.

- Kancsal. Kancsal. Kancsal. Kaaaancsaaall! – k�nt�lta, mik�zben elindult az ellenkez� ir�nyba. Kagome szorosan a nyom�ban.

- J�l van, akkor legyek kancsal. De, ha �n kancsal vagyok, akkor mag�nak egyetlen egy f�le sincs! –sz�tn�zett – De most mi�rt megy�nk visszafel�?? – megfordult �s �jra a helyes ir�nyf�le vette �tj�t.

– Gonosz banya… - halkan morgott, de az any� �gy is meghallotta. Tal�n m�g is van f�le.

- N�zd csak! Milye van a bany�nak?! – ugr�lt fel-al�, mik�zben jobb mark�t �k�lbe z�rta.

Kagome k�v�ncsian n�zett h�tra, �s a n� kap�l�z� kez�t k�vette. Azt�n megpillantotta az �vegcs�t az ujjai k�z�tt. Meglepetten kutatta v�gig a zsebeit �s idegesen k�rbe forgott. Az nem lehet, hogy n�la van!

- Lopni hol tanult? A tead�lut�nokon? – n�zett szembe a tolvaj n�nivel, aki most hangosan nevetett fel. Majd hopp nekiiramodott h�tatford�tva. Olyan f�rg�n futott, hogy a l�ny alig b�rt l�p�st tartani vele. Hihetetlen volt.

- Ne vigye el! Az nem a mag��, de m�g csak nem is az eny�m!

- Gyere csak, bog�rk�m. – v�laszolta kiss� rik�csol� hangon. Ez a n� az elmebetegekre eml�keztette. De tov�bb k�vette, m�g nem egy forgalmas �thoz �rtek. Zil�lva �llt meg.

Tekintete a sebesen elh�z� aut�kra t�vedt, azt�n a j�rda szeg�ly�n �ll� mosolyg� asszonyra. �gy t�nt � nem �rz�keli a h�ta m�g�tt alig p�r l�p�snyire tov�bbsuhan� j�rm�veket.

Nem zavartatva mag�t h�tra l�pett egyet. Le az �tra.

Kagome r�m�lten tett fel� k�t l�p�st.

- Ne menjen beljebb, mert elcsapja egy aut�! K�rem! – a mozdulat �s a f�lt�s bar�ts�gos szikr�kat gy�jtottak a n� szem�ben, amib�l elt�nt a zavarodotts�g minden jele.

- Ne f�lj… - mondta �s csettintve egyet a szabad kez�vel, meg�ll�totta az �ton egym�st k�vet� j�rm�veket. Kagome d�bbenten pislogott. Nem hitt a szem�nek. Azt�n s�hajtott p�rszor. A mellkas�t szor�t� zaklatott dobb�n�sok fokozatosan al�bbhagytak. Ez a n� majdnem meg�lte mag�t.

Illetve dehogyis. Nagyon j�l tudta, mit csin�l. �s most ott �ll az �t k�zep�n v�gan mosolyogva, mint aki nagyon j�l �rzi mag�t. Az aut�k, a vezet�ik, az emberek mind-mind egyetlen mozdulat n�lk�l vette k�r�l a l�nyt. Tekintet�t m�lyen �sszekapcsolta az id�s n�ni�vel.

“Meg�ll�totta az id�t… lehet b�rkinek is ilyen hatalma?!” zavartan r�ncolta a homlok�t, �s tov�bb t�n�d�tt, hogy mi�rt nem �rez semmif�le er�t a n�b�l.

- Meg�ll�tottam �ket neked. �gy l�ttam, nagyon megr�m�lt�l az aut�kt�l. –nem kev�s g�ny hallatsz�dott ki a hangj�b�l, de az�rt ked�lyesen mosolygott a l�nyra, �s h�tat ford�tva neki �ts�t�lt a t�loldalra. – Siess! Ez a kis var�zslat nem tart sok�ig.

- Nem megyek sehov�! – a konok arckifejez�s l�tt�n, az any� von�sai megkem�nyedtek.

- De bizony j�ssz… ha kell m�g ez az �veg. – �s miel�tt egyet pislanthatott volna m�r el is szaladt. Kagome kelletlen�l k�vette.

Ki tudja hov� csalja ez a v�n banya, aki �gy suhant �t a poros j�rd�n, mint a sz�l a vacog� �gak k�zt. Egy bar�ts�gtalanul �lldog�l� rozsd�s f�mker�t�s szeg�lyei el�tt futottak. Majd egy hirtelen mozdulattal az �reg n�ni befordult a hatalmas parkba.

A l�ny viszont nem ment ut�na azonnal. N�zte a magas fekete bej�ratot. A f�mkapuk kifordultak a hely�kr�l, �s a csupasz bokrok �gai pihentek rajtuk. A megt�p�zott f�k hajlongva s�hajtoztak. Szerencs�re a nap m�g nem hagyta el teljesen az eget. S�t�t �rnyalat� f�nyek kacsingattak a s�r� �gak k�z�tt.

A f�lk�r�ves bej�rat tetej�n kivehet� volt egy felirat: Az elfeledettek nyughelye.

- Milyen cs�b�t� park l�t�re. – vonta fel szem�ld�k�t.

Morcos hangulat�t csak az �tfestett �gbolt �zte el p�r pillanatra. N�zte az egym�sba fojt sz�neket, melyek k�rbefont�k a f�radt napot…

- Ne magaddal besz�lgess, hanem igyekezz! – korholta egy id�s hang a park m�ly�r�l.

- Jajj!! – csattant fel Kagome, mik�zben �tnak indult az elfeledettek nyughely�re.

*

- Igen, tess�k? – n�zett szembe Aiko-san a magas f�rfival. – Mit szeretne?

- A nevem Silva. �s tagja vagyok a S�m�nok Tan�cs�nak. – a n� szemei d�bbenten kerekedtek el. Kedves arca agg�d�st t�kr�z�tt.

Illedelmesen el�llt az �tb�l �s beengedte �t az otthon�ba. Abba a kis lak�sba, amit olyan nagyon megszeretett az elm�lt hetek alatt. Hellyel k�n�lta a vend�get, aki le�lt a feh�r d�v�nyra. Silva visszafogottan n�zett k�r�l, mik�zben Aiko a felforrt teav�zzel foglalatoskodott. Mondani szokta, hogy a tea csak forr�n j�…

- Ugye, Kagome-t keresi?

- �gy igaz. Besz�lhetn�k vele? – k�rdezte, de szinte biztos volt benne, hogy a l�ny nincs a k�zelben.

- Most nincs itthon. – odavitte a f�mt�lc�t a kis �vegasztalhoz, amit a kanap� �s k�t fotel fogott k�zre egym�ssal szemben. G�z�lg� te�scs�sz�t rakott a tan�cstag el�, majd � is helyet foglalt a k�zelebbi fotelben. Csendben �ld�g�lt, les�tve szomor� szemeit. V�rta, hogy v�gezzen a f�rfi, aki lassan kortyolgatta az erdei gy�m�lcs�s te�t.

Udvarias maradt, hab�r legink�bb a pokolba k�v�nta ezt az alakot.

- Szerencs�j�re… - Silva felkapta a tekintet�t �s a n�re n�zett. Eddig lefoglalta a h�feh�r d�v�nyon d�szelg� k�t vir�g, melyek k�zvetlen�l mellette �rv�lkodtak. Furcsa volt. – Ha itthon lenne, m�r kihaj�totta volna �nt. – a c�lz�s feleleven�tette benne a r�gen elm�lt konfliktusokat. Elmosolyodott �s b�lintott.

- Heves term�szet� unokah�ga van. Mindamellett egy kit�n� harcos, aki seg�thetne v�gleg elpuszt�tani az arcn�lk�lieket. – nem ker�lte el a figyelm�t a n� remeg� keze, pedig pr�b�lta titkolni mennyire felzaklatj�k a hallottak. �k�lbe h�zta �ket a t�rd�n, de nem v�laszolt. Egy ideig n�ma csend vette k�rbe �ket.

Silva folytatni szerette volna, de t�relmesen kiv�rta Aiko v�lasz�t.

- �s akkor… most azt v�rja t�lem, hogy seg�tsek �t meggy�zni?

- Igen.

- Nem lehet. �n nem fogom soha t�bb� megk�rni, hogy kock�ztassa az �let�t. – milyen k�l�n�s, hogy hogyan lehet a l�lek egyszerre er�s �s gyenge.

A hat�rozott szavak hagyt�k el a sz�j�t, de mintha �gett�k volna tork�t, �s a sz�ve szakadt meg a felvillan� eml�kekt�l.

- K�rem, �rtse meg. A S�m�n Torna nem a s�m�noknak, hanem az eg�sz vil�gnak fontos. Ha az arcn�lk�li szellemek tov�bb gyilkolnak, nem lesznek s�m�nok… de emberek sem. Minden elveszhet. – Aiko a fej�t r�zta elk�pedve.

- Hogyan menthetn� meg Kagome a vil�got?

- Hisz � is Kamiya. Nausicaa hercegn� lesz�rmazottja, aki…

- Egy gyerek! Akinek megvannak a saj�t probl�m�i! – pattant fel hely�r�l a n�, de a mondat befejezt�vel vissza is �lt. F�lt, nehogy t�ls�gosan elragadtassa mag�t. – Tudja… n�h�ny �ve �n is azt hittem, hogy helyes csatasorba �ll�tani a gyerekeket. De t�vedtem… - Aiko szemei tele lettek k�nnyekkel �s csak azt vette �szre, hogy v�gigfolynak az arc�n. – mi�rt k�ne k�nyszer�teni egy gyereket, hogy gyilkoljon? Egy kisl�nyt, aki az apuk�j�t kereste…

A f�jdalom ott �gett k�nnycseppk�nt az arc�n. Silva meglepetten n�zte �t, majd lehajtotta a fej�t. Sz�gyellte mag�t.

- Eln�z�st. �n nem akartam… - mondta v�g�l a n� szabadkozva, miut�n rendbe szedte mag�t.

- Nem kell eln�z�st k�rnie. – Aiko h�l�san b�lintott, mikor belen�zett a f�rfi �szinte szemeibe. Azt�n megint csendben �ld�g�ltek egy darabig,

- ��… mi�rt csak k�t vir�g van a kanap�n? – k�rdezte Silva el�sz�r a piros szirm� vir�gra mutatva, majd a k�k sz�n� vir�gra mutatva. A n� halkan felnevetett.

- Az ott k�t kaka�folt.

- T�nyleg?

- �gy �m! Nem is tudom melyik nap volt, amikor Kagome �s Takeru veszekedtek a t�vir�ny�t�n. – n�zett az asztalon hever� m�szerre, ami �t volt tekerve cellukszal. A f�rfi k�vette a tekintet�t. Biztos sok vit�t meg�lt m�r a t�vir�ny�t�. – Kagome meserajong�, testv�re viszont a sportm�sorok�rt rajong. Ha az egyik p�rtj�n �llok az a baj, ha meg a m�sik�n, akkor az. – mosolyogva s�hajtott. – Sz�rny�ek. De mindegy. Sz�val, az egyik vita sor�n kil�ty�g�tt a forr� kaka� a d�v�nyra. K�t helyes foltot hagyott maga ut�n. Nagyon szeretem a tisztas�got, �gyhogy el�gg� megijedtek, hogy mit fogok sz�lni. – �jb�l felnevetett. – Azt�n pedig Kagome hozta a v�zfest�ket �s az ecseteket, majd mindketten festettek egy-egy vir�got. – ez�ttal Silva is elnevette mag�t. Milyen nagyon szeretheti ez az asszony �ket, ha ennyire fel�l�nk�l, amikor r�luk mes�l.

- De h�t… ez a k�t kis vir�g is szembet�n�, nem?

- De. �s, amikor r�k�rdeztem, Kagome csak v�llat vont: “nem kellett volna annyiszor locsolni a kanap�t is, f�n�kasszony.” – egy�tt kacagtak.

Kis id� m�lva Silva v�gzett a te�val.

Fel�llt a hely�r�l, hogy induljon, de abban a pillanatban egy �les sikoly hallatsz�dott a k�zelb�l.

*

Kagome kapkodva szedte a l�bait a nyirkos park kanyarg�s �tj�n. A nap m�r alig-alig pislogott, az id� pedig egyre h�v�sebb lett. R�ad�sul az �reg n�nit sem l�tja sehol. Nem mintha hi�nyozna neki.

N�zte a f�lholt parkot �s hallgatta a sz�lt�p�zott f�k s�r�s�t. Minden�tt korhadt gallyak �s sz�raz levelek hevertek egym�son. Szellemek jelenl�t�t �rezte. De sokkal ink�bb a v�rosra nehezed� s�t�ts�g nyomasztotta. Mi�rt is kellett idej�nnie? Az ellenszer. Valahogy vissza kell szereznie.

V�g�l az �t v�g�n egy magas l�pcs�sorral tal�lta mag�t szemben. Egy Torii magasodott majdnem a feje felett. [a torii-k �ltal�ban v�r�s-feket�re festett, f�b�l k�sz�lt jellegzetes form�j� kapuk, melyek a sint� szent�lyek bej�rat�t jelzik] H�trahajtott a fej�t �s egy �p�let tetej�t pillantotta meg, amely szinte az egekig ny�jt�zott. H�t ide vezett�k?

K�rben�zett, hogy nincs-e valahol egy m�sik �t, de maga k�r�l csak a s�r� f�k z�rt�k k�zre a s�t�ts�get, �s azokat a nyughatatlan lelkeket, melyek elk�s�rt�k �t. Elt�n�d�tt, hogy tal�n nem is a f�k s�rnak.

A s�v�t� sz�l belekapott hossz� haj�ba, �s visszaford�totta tekintet�t a l�pcs�kre. Mintha minden erej�vel azon lett volna, hogy a helyes ir�nyba terelje.

- J�l van, na. Meg�rtettem. Megyek m�r. – kis�p�rte arc�b�l a tincseket, �s elindult felfel�.

- Mindenki olyan t�relmetlen.

Fel�rve legel�sz�r a romos jap�n �p�letet vette �szre. Egy templom. Vagyis csak volt. A pap�rajt�k darabjaikra szakadtak �s a sz�l r�zta �ket. A szintenk�nti tet�szerkezet lukacsos volt, mint egy sajt. De m�g �gy is sok�ig k�t�tte le a l�ny figyelm�t. Otthon voltak ilyen hatalmas templomok. Viszont otthon nem l�tezett ez az ideges�t� v�ros zaj. Tokyo-ban volt, ahol az emberek t�bbs�ge m�r nem foglalkozik a templomokkal, vagy a holtak�rt �l� szent�lyekkel.

- �s ilyen volt �jkor�ban. – jelent meg mellette az asszonyka, mik�zben k�tszer megkocogtatta a k�vekkel kirakott utat botj�val. Elej�n kamp�ba volt hajolva, �gy k�nyelmesen tudott rajta t�maszkodni. Vastag botocska volt, de a f�ld fel� fokozatosan v�konyodott el.

Mint egy megeredt forr�s, �gy t�rt utat mag�nak a var�zser�. Ami most a bot alj�b�l szikr�zott. Kagome h�tr�bb l�pett �s karj�val eltakarta a szem�t. Az any� csukott szemekkel koncentr�lt, �s er�sen tartotta remeg� t�maszt�k�t, m�g var�zslata �ltal �tv�ltozott a k�rny�k.

Amint al�bbhagyott a csillog�s �s a f�nycs�v�k sem f�nylettek annyira, a l�ny �lm�lkodva n�zett k�r�l. Forgott ide-oda �s felragyog� arccal figyelte, hogy hogyan v�ltja fel ruh�j�t az �reg h�z.

A korhadt fatet� �jultan kapott er�re �s b�szk�lkedve h�zta ki mag�t a templom. A pap�rajt�k foltjaik n�lk�l, stabilan �lltak a hely�k�n. Az elpen�szedett fakorl�t �s folyos�k eg�szs�gesen l�legeztek fel. M�g a szerencs�t ad� talizm�nok is ott himb�l�ztak a sz�mukra fel�ll�tott fat�bl�n. A s�t�t est�t pedig olyan gyorsan �zte el a f�ny, hogy a l�nynak el�llt a l�legzete.

- De ez lehetetlen…

A bot nem remegett tov�bb, csak k�h�g�tt egyet, �s kif�jta mag�t.

- Pf�j… minek kell nekem t�rn�m magam, hogy elk�pr�ztassak egy k�lyk�t?

- Csendet, te haszontalan! – r�zta meg fel� mutat�ujj�t az asszony, de annak egy szeme sem volt. Viszont volt neki egy sz�ja.

- Ezzzzz… besz�����l!! – ugrott h�tr�bb Kagome, hevesen mutogatva a bot fel�.

- M�ghogy besz�lek? Nem csak besz�lek, hanem szavalok is, s�t! �nekelek! – �s abban a pillanatban r� is kezdett m�ly hangon. – Figaro, Figaroo, Fiiigarooooo, Fi…!

Az any� szorosan a sz�j�ra tapasztotta kez�t.

- Nem sz�gyelled magad? Mondtam, hogy ne besz�lj! Haz�ig fog szaladni ez a gyerek. – de miut�n mag�hoz t�rt, Kagome csak felnevetett.

- Nem b�rom… - nevetett tov�bb, az any� legnagyobb meglepet�s�re. – Rem�lem, a h�t t�rp�s csaj nem fog �jszaka megl�togatni.

A gazd�ja elengedte a botocska sz�j�t, �s az egyens�lyozva �lldog�lt nehezm�nyezve, hogy a l�ny rajta kacag ilyen nagyon.

- H�, Figaro… nem gondolod, hogy a var�zslat r� is hatott? – hajolt oda hozz� suttogva.

- Szerintem csak szimpl�n dilis.

- Ahha. – egyenesedett ki.

A l�ny, abba hagyva a nevet�st, kit�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l �s k�zelebb s�t�lt a k�t mes�be ill� szem�lyhez.

- A bany�knak nem sepr�j�k szokott lenni? – az id�s n�ni m�lyet s�hajtott. Milyen izg�ga ez a l�ny. Mik�zben Figaro m�g mindig megs�rtve fordult oldalra.

- Figaro egy meg�tkozott var�zsl�tanonc.

- Tanonc?

- Igen. Az �n tanoncom volt, am�g egy var�zsl� meg nem �tkozta. � tudott �nekelni, a pasinak meg botf�le volt. – legyintett – Elvette a hangj�t. N�mak�nt kellett volna �lnie, de Figaro jobban szerette a hangj�t az �let�n�l, �s ink�bb v�llalta, hogy var�zsbott� v�ltoztatom. M�sk�pp nem tudtam megt�rni az �tkot.

- Szeg�nyke… az�rt kellett szenvedned, mert sz�p hangod van. – n�zett a l�ny Figaro-ra, aki azonnal fel�l�nk�lt. V�laszolni akart, de az any� megsz�d�lt �s el�jult volna, ha � nincs. G�rnyedt h�ttal r�t�maszkodott kezeivel, �s m�lyeket l�legzett.

Kagome let�rdelt hozz� �s megsimogatta a h�t�t, hogy megnyugtassa. Az asszonyka sz�ve hamar visszakapta eredeti ritmus�t, majd nyomban les�p�rte mag�r�l a kezet. � nem vette zokon a mogorva viselked�st, csak fel�llt �s meglepetten n�zett k�r�l.

Minden visszaalakult az eredeti form�j�ba. V�get �rt a szemf�nyveszt�s.

- �n mondtam, hogy nem k�ne semmis�gek�rt var�zsolni. – jegyezte meg Figaro, de igaz�b�l csak f�ltette a n�nit.

- Csitt legyen! – h�zta ki mag�t b�szk�n �s engedte �tj�ra a botot.

- Te pedig figyelj most r�m. Nincs sok id�m. Gyenge vagyok, de nem ett�l a k�t tr�kkt�l.

- V�rjunk! Hol van az ellenszer? El�bb elviszem azt, �s majd ut�na dumcsizunk. – l�pett el�re a l�ny, de az any� a fej�t r�zta er�tlen�l.

- H�t neked, musz�j mindig k�zbev�gni? – a m�rges tekintet meglepte �t – Elmondom, mit akarok, azt�n mehetsz is a bar�todhoz.

Kagome keresztbe fonta a karjait �s f�lren�zve mormolta az orra alatt.

- Nem is a bar�tom… - azt�n mag�ban megfogadta, hogy nem sz�l t�bbet feleslegesen ehhez a n�h�z. Csak annyit, amennyi sz�ks�ges.

Az any� megk�sz�r�lte a tork�t, mint aki egy sz�npadi el�ad�sra k�sz�l.

- �n vagyok az Id� Boszork�nya. Hatalmam az id� v�gtelen forgatag�ra terjed ki. Bennem �sszpontosul… - g�rnyedve k�h�g�tt p�rszor, majd folytatta. – Teh�t. Bennem �sszpontosul a m�lt a jelen �s a j�v�. T�bb ezer �vet �ltem m�r �s bej�rtam a F�ld valamennyi zug�t. – a l�ny felh�zta a szem�ld�k�t. Ez a nagyszab�s� besz�d, fel�r egy kisebb henceg�shez.

- Mostanra azonban belef�radtam az �letbe, �s…

- Ez nem igaz. – az id�s n� meglepetten fogadta a kijelent�st. – Hiszen maga nem is �l. Az id� nagyhatalm� boszork�nya �s egy satnya testben �li az �let�t?

- Nem sz�gyellem a koromat. – h�zta a sz�j�t, de Kagome a fej�t r�zta.

- Azok, akik nagyra vannak magukkal a felsz�ness�gre t�maszkodnak. – magyar�zta. – a k�ls�t sok minden el� helyezik, �gy maga sem v�lasztan� �nsz�nt�b�l ezt a testet a fiatal helyett.

A boszork�ny d�bbenten pislogott, er�sen meg�tk�zve azon, hogy ilyen nyugodtan s�rtegeti. Pedig Kagome csak a v�lem�ny�t mondta. Figaro felkacagott.

- Na, ez most nem j�tt �ssze, �regl�ny. �gy t�nik, te sem tudsz mindenkit �tverni. – gazd�ja �jfent csendre intette �t, azt�n szembe n�zett a l�nnyal.

- Ha m�r ilyen akaratos vagy, elmondom a teljes igazs�got. Mi, boszork�nyok �s m�gusok �let�nk nagy r�sz�t az emberek �s minden m�s �l�l�ny v�delm�re �ldoztuk. Vigy�ztunk a b�k�re, puszt�tottuk a gonoszt, de k�s�bb… - rekedtes zaklatotts�g hallatsz�dott a hangj�b�l – olyan kir�lyok �s fejedelmek jelentek meg, akik maguknak vallott�k a dics�s�get. Elhitett�k n�peikkel, hogy r�nk nincs sz�ks�g, hogy a mi var�zsvil�gunk haszontalan! Sz�p lassan elfelejtettek minket… - Kagome tudta mit jelent ez. A g�g�s, var�zslattal b�r� l�nyek az emberek csod�lat�b�l nyert�k erej�ket. Hatalmukat vesztett�k, �s ink�bb v�llalt�k a hal�lt, a haland� �let helyett. A fens�bbs�g�rzet�k lett a veszt�k.

- Mi�rt k�ne csod�s er� ahhoz, hogy b�szk�k legy�nk magunkra vagy a hozz�nk hasonl�kra?

Az id�s boszork�ny g�nyosan felmordult.

- Hogy mersz kioktatni engem? Van r�la elk�pzel�sed, hogy milyen �vezredeken kereszt�l �lni? A te porszemnyi �leted jelent�ktelen, ak�rcsak a t�bbi haland��. Sodr�dnak az �rral �s �gy halnak meg, hogy semmi figyelemre m�lt�t nem tettek. Erej�k nem r�zta meg a vil�got, cselekedeteik a feled�sbe mer�ltek, �s nev�k nem forrt bele az emberek tudat�ba. – m�lyet s�hajtott. – Nem �gy, mint egykor r�gen… a boszork�nyok �s m�gusok hajnal�n. – �h�tattal �s odaad�an besz�lt a vil�gr�l, amit k�pviselt. Viszont ez a len�z� viselked�s ideges�tette a l�nyt.

- Minden ember fontos marad, ameddig van valaki, aki szereti �ket! Legal�bbis sz�mukra azok. Maga szerelmes a hatalm�ba, de tudja… vannak, akik m�sok�rt tenn�nek meg mindent. Azok a jelent�ktelen cselekedetek pedig a szeretteink szem�ben v�lnak var�zslatt�! Akiket szeret�nk, mindig csod�latosak lesznek!! – el�rel�pett �s m�lyen belen�zett a n� szem�be, de az Id� Boszork�nya csak komoran �llt.

Tekintete rezzen�stelen maradt a hallottakra. Elt�prengett. Egy megkeseredett var�zsl�n� m�r sosem fog hinni a szeretetben. Nem �gy, mint Kagome. Az � szemeiben ott �gtek az �rz�sek.

Meggondolatlanul elragadtatja mag�t, de nem f�l ellentmondani. Azt �ll�tja, nem �rdekli a hatalom, de ez meglehet�sen �lszent�l hangzik. Ki ne akarna hatalmat? Ki ne akarna birtokolni �s ir�ny�tani m�sokat? Tapasztalata szerint senki.

�ppen ez�rt neh�z hinnie a l�nynak, m�g ha ilyen szenved�lyesen is besz�l.

- K�rem az �veget. – zavarta meg gondolatait. Mark�t az orra al� d�rg�lte k�vetel�z�en.

- De m�g nem v�gezt�nk.

- Nekem viszont elegem van. M�r otthon szeretn�k lenni. – mondta ny�g�sen. Az any� tov�bbra is �t n�zte, Kagome meg �rtetlen�l pislogott. Folyton b�mulja, figyeli minden mozdulat�t �s tanulm�nyozza. Mit n�z rajta ennyire?

- Tess�k. – adta mark�ba a kis �veget. Azon minden stimmelt. Piros tet�, olvashatatlan c�mke. – a ny�zott k�pedb�l �t�lve t�nyleg f�radt vagy.

A Kamiya l�ny nem v�laszolt a megjegyz�sre, csak gyorsan zsebre tette az ellenszert, de, amikor indulni k�sz�lt, hirtelen meg is �llt.

Meglepetten n�zte a halov�ny �rnyakat, amik a szent�ly fel� k�zelednek. Teh�t, ezek a szellemek b�jtak meg a f�k s�t�tj�ben. Arcn�lk�liek.

Sorban, egym�s ut�n kapaszkodtak fel a l�pcs�n. Kagome �szt�n�sen h�tr�bb l�pett t�l�k, �s bizalmatlanul f�rk�szte valamennyit, hab�r semmilyen vesz�lyt nem �rzett. Felk�sz�lve v�rt minden esetleges t�mad�st, de amikor a lelkek tisztes t�vols�gban kiker�lt�k, tekintete ell�gyult. Nem akart�k b�ntani.

� pedig elgondolkozva n�zte, ahogy a templomhoz suhannak. Mindegyik arcn�lk�li szellem a saj�t b�nat�t �nekelte. A f�jdalmas hangok, m�gis egyform�n csengtek. Nem ismertek m�sf�le dalt, ahogy a fak�, piros szemekben sem gy�l ki megint a f�ny. Ez a f�jdalom visszhangra tal�lt a l�ny lelk�ben…

�ttetsz� alakjuk k�rbe-k�rbej�rt a jap�n szent�ly k�r�l. A csillagos �gen t�ncoltak, majd elt�ntek a hold f�ny�n�l.

- Most, mi lett vel�k?

- Meghaltak. De a s�t�ts�gben ism�t felbukkannak. – fordult fel� az id�s boszork�ny, aki ugyan�gy elmerengve n�zte az �rnyakat, mint �. – a s�t�ts�g az elfeledettek nyughelye…

Az Id� Boszork�nya ember alakban volt, de sokkal ink�bb tartozott az �t k�r�lvev� l�nyekhez.

Figaro el�r�bb ugr�lt a l�nyhoz.

- Te nem akarod meg�lni �ket? Tudjuk, hogy honnan j�tt�l, �s hogy mit csin�lnak ott a szellemekkel! – neki nem tetszett a szemreh�ny�s, sem a helytelen fogalmaz�s “munk�j�t” illet�en, de nem volt kedve felvil�gos�tani az eleven botocsk�t. �gy teh�t, felvette m�lyen elt�preng� arc�t, �s �gy tett, mint akinek id� kell a v�laszhoz.

- Ahonnan �n j�ttem… - h�zta fel a szem�ld�k�t – a S�padtk�k ide-oda gyilkol�sztak, meg embereket kasz�ltak. De ez kit �rdekel, igaz? – Figaro nagyot nyelt, majd v�rta a folytat�st, de Kagome csak ny�jt�zott egyet, mint egy f�radt macska. Visszafordult a l�pcs�k fel�, azt�n b�cs�z�ul m�g intett nekik.

- Ezek csak elvannak maguknak. – mondta mosolyogva. V�g�l elindult lefel� a meredek l�pcs�soron.

A var�zsbot gazd�ja el� sietett, hogy t�maszt�kul szolg�ljon neki. Egy�tt s�t�ltak a l�pcs�kh�z, koppan�sokat hagyva maguk ut�n, �s figyelt�k, ahogy Kagome megtorpan a s�t�t erd� l�tt�n, de azt�n er�t vesz mag�n, �s uzsgyi! Berohan a f�k k�z�.

A boszork�ny elmosolyodott.

- Sokban hasonl�t az apj�ra.

- �s sokban az anyj�ra. – jegyezte meg a botocska. Viszont r�gt�n elsz�gyellte mag�t, ahogy �rzete, hogy a n�ni megdermed. Nem akart ilyen tapintatlan lenni.

- M�g egy v�n boszork�nynak is vannak �rz�sei, Figaro. – b�nt�dott meg, �s felegyenesedve ott hagyta �t siet�sen. A legkev�sb� sem akart ilyen dolgokr�l besz�lgetni. A var�zsbot ut�na ugr�lt, amit�l el�gg� kif�radt.

- De h�t… egyszer meg kell tudnia. – lihegte k�t ugr�s k�z�tt.

- Dehogy is kell!

- De bizony.

Ha nem ismerte volna jobban biztos lett volna benne, hogy k�nnycseppek csillog�s�t vette �szre a boszork�ny szem�ben. Pont, amikor siker�lt mell�ugrania. A gondolat, azonban megdermesztette, �s m�r csak azt l�tta, hogy az any� nincs sehol.

Ny�lv�n mag�nyra van sz�ks�ge.

Figaro beh�z�dott az �t�tt-kopott templomba, �s ott v�rta meg elk�borolt gazd�j�t.

*