18/2 Fejezet

Tray melankolikus tekintettel, elmerengve figyelte a k�nai fi� halk szuszog�s�t, s arc�ba l�g� rakonc�tlan lila hajtincseit, ahogy bele kapott egy-egy l�gy szell� fuvallat, ami az ablakon �t suhant a k�rterembe. Egyik kez�vel t�maszkodott a sz�k t�ml�j�n, m�sikat lel�gatta el�re, s f�radtan vett egy m�ly leveg�t.

A hajnal els� sugarai hatoltak be az ablakon.

“Sajn�lom Ren... Nem kellett volna annyi mindent a fejedhez v�gnom... Esk� haver... mindent visszasz�vok, csak gy�gyulj meg...” – az �szaki fi� tekintet�ben aggodalom �lt, fekete szemei �vegesen meredtek �gyban fekv� bar�tj�ra. A szob�ra csend telepedett, rajtuk k�v�l senki sem volt a k�rteremben, m�g nem kiny�lt az ajt�, s siet�s, de halk l�ptekkel egy n�v�r, az orvos �s Jun l�ptek be rajta.

Tray hirtelen megtelt energi�val �s r�gt�n felpattant a sz�kb�l.

• Jun! Mi t�rt�nt? – n�zett k�rd�en a doshira, aki a fi� mell�, �llt hogy dolgozni hagyja a doktort �s asszisztens�t.

• Toshiko-san, az�rt j�tt, hogy megvizsg�lja Rent, a doktor �r specialist�ja ennek a ter�letnek a legjobb orvost akarom az �cs�mnek. – n�zett hat�rozottan Trayre, aki egyet�rt�en b�lintott. Az �szaki fi� arca komoly volt, nem volt benne az a sejtelmes mosoly, ami mindig bujk�lt sz�ja szeglet�ben, s �gy kisug�rz�sa is f�rfiass� v�lt.

Az orvos �tfutotta a k�rlapot, majd n�h�ny ahhoz csatolt lapot, azt�n karj�ra csatolt �r�j�ra n�zett. P�r pillanatig meredten figyelte a mutat�kat, majd a vele szemben �ll� n�v�rre emelte tekintet�t, aki az �gy m�sik oldal�n �lt, kez�ben egy f�m t�lc�val, ami tele volt pakolva a legk�l�nb�z�bb sz�n� �s m�ret� �vegekkel.

• K�rem, Yoko-san adjon be a fi�nak 1 gramm trimetil-xantint. – majd tekintett�t �jra a pap�rokra helyezte.

• Mi a baja az �cs�mnek Toshiko-sensei? – l�pett k�zelebb Jun, Tray tov�bbra is f�rk�sz�en figyelte a f�rfit, majd tekintette a s�rg�l�d� n�v�re siklott. A n� elhelyezte az �gy mellet l�v� szekr�nyen a t�lj�t, majd felvett r�la egy inyekci�s t�t �s az egyik kisebb �veget, majd a t� hegy�t felsz�rta az �vegcs�be a kupakon kereszt�l lesz�vott bel�le egy s�rg�s anyagot, majd miut�n kim�rte a megfelel� mennyis�g� serkent�t, beadta Rennek v�n�san az 1g adagot.

• Tao-san, az �ccse v�gtelen�l kimer�lt, most fel�bressz�k, hogy megtudjam vizsg�lni ut�na hagyom �t pihenni.

• Meg fog gy�gyulni? – sz�lt hirtelen k�zbe az �szaki fi�, aki most m�r agg�d� tekintet�t az orvosra emelte.

• Te hoztad be a bar�todat a k�rh�zba ugye? – n�zett k�rd�en az �szaki fi�ra, aki csak egy hat�rozott fejbiccent�ssel v�laszolt. – Ez esetben �r�ln�k, ha elmondan�d mi t�rt�nt pontosan...

Ren arcizmai meg r�ndultak, majd kez�n is apr� r�ndul�s futott v�gig, azt�n lassan arany szemei is kiny�ltak. Hom�lyosan tekintett k�rbe a szob�ban, a f�kusz�l�st�l er�s f�jdalom has�tott hal�nt�k�ba, �gy �sszer�ncolt szem�ld�kkel hunyta le szemeit.

Jun �s Tray zavartan vegye aggodalommal n�ztek Renre, ahogy a fi� lassan eszm�let�hez t�rt. A doktor letette egy m�sik szekr�nyre a k�rlapot, majd k�zelebb l�pett az �gyon fekv� k�nai fi�hoz.

• Tao-kun... Tao-kun �rti, amit mondok? – n�zte f�rk�sz�en a beteget, Ren �jra f�jdalmasan �sszeszor�totta szemeit, majd halv�ny aranys�rga szemei �jb�l felny�ltak, s lassan kezdett kitisztulni a k�p.

• Igen... �n... mi t�rt�nt? – b�r �gy t�nt �bren van, f�lig lehunyt szemein l�tszott, hogy m�g mindig nagyon k�ba a serkent� anyag ellen�re.

• Megtudn� mondani a teljes nev�t �s a lakc�m�t? – fonta karba kezeit az orvos.

• Erre mi sz�ks�g van? – suttogta oda Tray a fi� n�v�r�nek, aki r�gt�n csendre intette a faital �szaki fi�t.

• Ren Tao �s att�l f�gg melyiket. – morogta f�radtan, egy�ltal�n nem volt �ny�re a faggat�s f�leg nem ebben az �llapotban.

• Teljesen j�l van. – vigyorodott el Tray, amint a fi� szok�sos mogorva hangnem�re v�ltott.

Az orvos is b�lintott, majd intett a n�v�rnek, hogy seg�tsen fel�lni a fi�nak. Ren er�tlen�l �s minden egyens�ly �rz�k n�lk�l pr�b�lta mag�t feltolni az �gyon, hogy feltudjon �lni, a n� seg�ts�g�vel n�mi k�szk�d�s sor�n is, de siker�lt. Az orvos le�lt az �gy sz�l�re �s egy kis tollszer� f�mp�lc�t h�zott el� zseb�b�l.

• Ren-kun k�rem n�zzen r�m. – emelte fel a fiatal Tao fi� fej�t �ll�n�l fogva, mire Ren f�nytelen szemeit lassan az orvosra emelte, aki a t�rgy v�g�nek a seg�ts�g�vel a szem�be vil�g�tott, majd kezeivel is �vatosan vizsg�lni kezdte a pupill�kat, ami most teljesen �ssze volt sz�k�lve. Miut�n a f�rfi abba, hagyta a m�veletet Ren v�gre jobban szem�gyre tudta venni k�rnyezet�t �s csak ekkor vette �szre a vele szemben �ll� Junt �s Trayt. Szemei azonnal elkerekedtek, majd hirtelen d�h lett �rr� rajta, s ezt �rezhet�en az �szaki fi�ra vet�tette. Aranyszemi most s�t�ten m�regett�k a k�k haj� s�m�nt.

• Te meg mit keresel itt? – mordult r�, de Tray ez�ttal sem vette mag�ra a fi� ellens�ges hangnem�t, s egy sz�les vigyorral d�jazta a hangulatv�ltoz�st.

• �n is �r�l�k, hogy jobban vagy haver! – kulcsolta �ssze tark�ja m�g�tt kezeit.

• Ccc... – n�zett f�lre Ren, majd az orvos m�r kiss� idegesen parancsolt r�.

• Megk�rhetn�m, hogy vizsg�lat k�zben ne mocorogjon? – majd pulzus �s l�gz�s m�r�s ut�n fel kelt az �gya mell�l. – K�sz�n�m, visszafekhetsz. - majd, azonnal kez�be vette a k�rlapot, toll�val �jabb dolgokat jegyzett a pap�rra, azt�n Junra emelte tekintet�t. – Besz�lhetn�k �nnel kint? Egy-k�t dolgot fontos lenne tiszt�zni.

Ren m�g nem fek�dt vissza mind�ssze s�rt�d�tten karbafont k�zzel d�lt a p�rn�nak, cseppet sem akart gyeng�nek vagy esetlennek l�tszani Tray �s az idegenek el�tt, f�ggetlen�l att�l, hogy igen csak �gy �rezte most mag�t.

• M�r bocs�nat, de �gy gondolom, hogy r�lam van sz�. Szerintem c�lszer� lenne nekem elmondani, ha valami gond van. – n�zett sz�r�s tekintettel az orvosra, a f�rfi el�bbi megjegyz�se s�rtette vezet�i b�szkes�g�t.

Toshiko-sensei zavart tekintet�t Renre emelte, majd k�rd�en Junra n�zett.

• Doktor �r, az �cs�m fel�nk m�r hivatalosan is feln�ttnek sz�m�t, nyugodtan besz�lje meg vele a dolgot. – mosolyodott el a l�ny. A f�rfi p�rszor lassan b�lintott, jelezv�n, hogy �rti a dolgot, majd zavartan �jra a k�rlapra n�zett azt�n Renre emelete k�rd� tekintet�t.

• Eltudn�d mondani pontosan mi t�rt�nt az este? – a fiatqal s�m�n f�radtan s�hajtott egy m�lyet, majd bele kezdett:

• Nagyon egyszer�, mind�ssze este kimentem futni �s... – ekkor egy pillanatra megakadt mondand�j�ban, de azt�n szemrebben�s n�lk�l folytatta – egyszer csak �gy �reztem nehezen kapok leveg�t, k�h�gni kezdtem a t�bbi pedig m�r hom�lyos. – f�llentette, egy�ltal�n nem akarta felemlegetni a Trayel val� incidenst sem a v�rt �s a k�nz� fuldokl�st, ami r�t�rt akkor.

• �rtem. – tekintete folyv�st a pap�r �s a fi� k�z�tt v�ndorolt – Ez nagyj�b�l helyt�ll�, ha �sszevettem azzal, amit a bar�tod mondott. – v�laszolta a f�rfi. Ren er�sen koncentr�lt, hogy ne kezdjen fintorokat v�gni a hallottakt�l. – Nekem a pap�rokon az is szerepel, hogy nem r�giben volt egy m�t�ted is. T�d� m�t�ted. – Ren egyet�rt�en b�lintott – �szint�n sz�lva sz�momra ez mindent megmagyar�z. �z�l valamilyen fajta sportot komolyabban, heti rendszeress�ggel?

A fiatal fi� magabiztos �s n�mileg �ntelt mosolyra h�zta sz�j�t.

• Term�szetesen. – a f�rfi v�rakoz� tekintette meggy�zte arr�l, hogy pontos�tania kell a v�lasz�t. Pillanatokig meredten b�mult a f�rfira, am�g meg nem megtal�lta a nagyj�b�l megfelel� sz�t a s�m�n harcokra. – Hagyom�ny�rz� sportot... Sok edz�ssel j�r �s fegyverek haszn�lat�val. – magyar�zkodott tov�bb.

• �rtem.

• Ez esetben most m�r el�rulja v�gre, hogy mi bajom van? – n�zett kiss� megrov�n, Jun tov�bbra is csak halv�nyan mosolygott �s bel�l h�l�t adott, hogy Ren m�g mindig �letben van �s l�that�an semmi komolyabb baja sincsen.

• Tao-kun, tudja a m�t�t, amit v�gre hajtottak a t�dej�n, el�g bonyolult �s vesz�lyes m�velet volt. �s az, hogy sikeresen kil�balt minden egy�b mell�khat�s n�lk�l is sajnos a t�nyeket nem t�ri el. – Ren tekintete zavart� v�ltozott, ahogy a f�rfi hangj�ban �rezni kezdte az �lt, nem tetszett neki a magyar�zkod� kezd�s. A f�rfi folytatta. – A t�deje s�r�lt, s�lyosan, �s ahogy �n l�tom a k�rh�zb�l, a megengedetn�l kor�bban t�vozott. – Ren egy pillanatig t�tov�n gondolt vissza az akkori esem�nyekre, s esz�be jutott, hogy ekkor tal�lkozott el�sz�r Subvaruval, aki az �let�re t�rt. Tray mentette meg az �let�t, azt�n az �v�k�t pedig Yaro, ekkor savany� mosolyt h�zott arc�ra. “A kor�bban t�voztam, enyhe kifejez�s...” – Nem pihente ki mag�t a m�t�t ut�n, pedig a seb gy�gyul�sa szempontj�b�l ez elengedhetetlen lett volna. Megt�rt�nhet, hogy az orvosok akkor m�g nem tudt�k id�ben �rtes�teni, de seb�nek t�bb id� kell a gy�gyul�shoz.

Jun aggodalmasan sz�lt k�zbe.

• Ez mit akar jelenteni pontosan Toshiko-sensei? – l�pett k�zelebb a doshi.

• V�rnia kell egy h�napot a seb teljes beforr�s�hoz �s addig is fel�rok p�r gy�gyszer, ami er�s�ti a szervezet�t.

• Egy h�nap? – n�zett a f�rfira n�mi d�hvel tekintet�ben, b�r tudta mindez�rt nem hib�ztathatja az orvost, � csak a munk�j�t v�gzi.

• �s ut�na, elm�lnak az ilyen rosszull�tek ugye? – faggat�zott tov�bb Jun.

• Igen, de valamit tudniuk kell. Ez a seb, amit az-az ac�l darabka okozott, felteszem az �n�k hagyom�ny�rz� sportjukb�l sz�rmazott, igen csak m�ly sebet ejtett �s a m�t�t is gyeng�tette a t�d�t. Att�l tartok sose fogja visszanyerni az eredeti �llapot�t �s tov�bbra is gyenge marad.

• Mit akar ezzel mondani? – szorult �k�lbe Ren keze, s er�sen markolt feh�r takar�j�ba.

• Sajnos meg kell k�rnem fejezze be ezt a meger�ltet� tev�kenys�geket. Persze apr�bb dolgokat megtehet, elmehet kocogni, de ne fusson er�sen. Ne emeljen t�l nehezeket �s legf�k�ppen abba kell hagynia ezt a sportot. – Tray �s Jun szemei elkerekedtek, ahogy v�gig futtatt�k fej�kben a hallottakat, majd egyszerre rezzentek �ssze Ren hangj�ra.

• AZT M�R NEM! – fakadt ki a fi�. A f�rfi szemei elkerekedtek, s majdnem egy l�p�st is h�tra h�k�lt a hirtelen reakci�t�l. Ren idegesen zih�lva n�zett a f�rfira. – Ezt nem hagyhatom abba!!! – ord�tott r� �jra.

• Doktor �r az �cs�mnek ez az �lete... k�rem... nincs m�s megold�s?

• Sajn�lom... – r�zta a fej�t a f�rfi.

• De h�t azt mondt�k meggy�gyultam, ez nem lehet! – akadt ki a fiatal vez�r.

• �rts�k meg, ha nem fejezi be ezt a sportot, belehalhat. Ez az igazs�g, a t�deje nem fogja b�rni ezt a folyamatos megpr�b�ltat�st.

Anna m�g soha nem �rezte mag�t ilyen gyeng�nek �s kimer�ltnek. Maga k�r�l gyeng�d meleget �rzett t�voli sz�foszl�nyokat vett ki a term�szet zaja m�g�tt. Lassan nyitotta fekete szemeit a l�t�sa hamar kitisztult. A nap m�r felj�tt s kintr�l aranysugaraival a nyitott ablakon kereszt�l cir�gatta a m�dium arc�t. Anna a szob�j�ban volt �s az �gy�ban hanyatt fek�dt fak� s�rga takar�ja nehezen teh�nkedett r� az �gyban. �gy �rezte mag�t mint, aki hirtelen �vredt egy sz�rny� r�m�lomb�l.

Lassan �lt fel, remeg� kezeivel �vatosan t�masztotta meg mag�t, majd bal kez�vel betakarta arc�t. Pr�b�lt vissza eml�kezni a legut�bb t�rt�ntekre, s hirtelen k�pek �z�nl�tt�k el az agy�t. Egy-egyn�l jobban megremegett. - Hao a kertben, a k�nyv, amit a kez�ben tartott m�g kor�bban, a t�z szelleme, ahogy kimagasodik a fi� m�g�tt, Yoh �s Amidamaru megjelen�se, a f�jdalom amit a hatalmas szellem fogs�g�gban �rzett. Mintha l�ngok perzselt�k volna fel az eg�sz test�t, �s a lelk�t t�b�l szak�tott�k, facsart�k volna ki a test�b�l. – A l�ny hirtelen �sszeh�zta mag�t, s k�t kez�vel a hal�nt�k�t fogva felh�zott l�baira hajtotta a fej�t, s f�jdalmasan ny�sz�r�gni kezdett. – Yoh v�rz� fejjel fek�dt a kerti t�ban, azt�n Amidamaru �s a T�z szelleme �sszecsaptak, Yoh f�jdalmasan sz�l�tgatta �t, azt�n szellem�t “ANNA!!! ... AMIDAMARU!!!! AMIDAMARUU SZELLEMEM!!!”

• Yoh! – Anna halk elcsukl� hanggal s�koltott fel egy pillanatra, ami nyomban ki is z�kkentette eml�keib�l �s �jra a szob�j�ban tal�lta mag�t. Hangosan zih�lva n�zett k�rbe, majd remeg� kezeit leengedte a feje mell�l �s minden erej�vel azon volt, hogy megnyugodjon.

Percekig k�b�n �s remegve �lt �gy�n, am�g teljes test�b�l el nem sz�llt a szorong�s. Lentr�l hangfoszl�nyok sz�r�dtek fel, miut�n �sszeszedte erej�t, kikelt az �gyb�l �s felvette k�nt�s�t. Megigaz�totta rakonc�tlan okkersz�ke tincseit �s elindult a zajforr�s ir�ny�ba.

• Biztos, hogy teljesen j�l vagy? – n�zett agg�d�an a barna haj� Asakura fi�ra alacsony bar�tja.

• Persze Morthy semmi bajom, ink�bb azzal foglalkozz, hogy oda ne �gesd a reggelit, hi-hi-hi! – vigyorodott el sz�lesen, mik�zben Faust kicser�lte az oldal�n l�v� k�t�st.

• Yoh Mester az este sz�rny� dolgok t�rt�ntek �s rettent�en kimer�lt�l, hogy-hogy m�gis ilyenkor�n felkelt�l?

• Egyet�rtek Ryuval, ma m�g fek�dn�d k�ne Yoh. – r�zta rosszall�an a fej�t a sz�ke haj� f�rfi.

• Tudj�tok, ha Anna fel�bred �s azt l�tja, hogy �n m�g mindig az �gyban heny�lek p�ros l�bbal rugdosna ki onnan. He-hee... – mosolygott tov�bbra is bar�taira, b�r k�zel sem �rezte mag�t olyan j�l, mint mutatta.

• Abban biztos lehetsz. – �llt meg a m�dium a szoba ajtaj�ban cs�p�re tett kezekkel. – Szerencs�d van, hogy hamarabb fel�bredt�l Yoh. – hangja azonban mosolygott csak �gy, ahogyan az arc�n is halv�ny megk�nnyebb�l�s jelei l�tszottak.

• H��� Anna, l�tom te is sokkal jobban vagy! – n�zett fel a m�diumra megk�nnyebb�lten. Rem�lte, hogy mennyasszonya k�nnyen kil�bal az esti megpr�b�ltat�sok ellen�re, b�r nem lehetett biztos benne, hogy minden rendben van, hiszen � benne is megv�ltozott valami.

Anna helyet foglalt az asztaln�l �s f�radtan n�zett fel a fali �r�ra, ami f�l nyolcat mutatott.

• T�rpe mond mikor lesz k�sz a reggeli? Ugye tudod, hogy f�l�r�s k�s�sben vagy vele?

• �, persze Anna m�r csak percek k�rd�se... – kezdett el kapkodni a fi� �s megszapor�zta mozdulatait.

• Mond, Anna j�l �rzed magad? �melyg�s, vagy sz�d�l�s nem fogott el mikor felkelt�l? –n�zett r� agg�d�an Faust, mik�zben visszapakolta l�dik�j�ba a marad�k k�tszert �s g�mkapcsot.

• Teljesen j�l, nem vagyok cukorb�l nem kell engem f�lteni. – mosolyodott el magabiztosan, korg� gyomra pedig egyre csak t�relmetlenkedett. Ekkor Tamara �llt meg az ajt�ban.

• K�szen vagyok, indulok is, egy �ra m�lva vissza fogok �rni, �g�rem nagyon sietek! – hajolt meg a r�vid r�zsasz�n haj� l�ny a t�rsas�g el�tt, Anna k�rd� tekintettel f�rk�szte �t.

• Persze Tami, vigy�zz magadra! – intett neki Yoh vid�man.

• Egy pillanat m�gis mir�l van sz�? – vonta k�rd�re a fi�t a m�dium, s kez�t felemelve meg�lljt parancsolt tanonc�nak. Yoh azonnal bele kezdett, miel�tt m�g feld�h�ti a l�nyt a megv�rakoztat�ssal.

• Nagyj�b�l f�l �r�val ezel�tt Tray telefon�lt...

• Remek, rem�lem tudja, hogy a teljes �jszak�s kimarad�s�rt ma d�lut�n � fogja kitakar�tani az eg�sz h�zat a pinc�t�l a padl�sig! – mordult fel a l�ny, s az asztalon l�v� cs�sz�be te�t t�lt�tt mag�nak.

• Gondolom... hi-hi – v�laszolta zavartan Yoh -, de tudod t�rt�nt egy kis baj. Ugye Tray este elment Renhez, de az eg�sz t�rt�netet nem mes�lte el a l�nyeg, hogy Ren rosszul lett �s korh�zba kellett vinnie, azt�n bent maradt vele. Az�rt telefon�lt, hogy valaki vigye el neki az iskolai holmij�t a k�rh�zba, mert nem lesz ideje hazaj�nni �rte.

Anna szemei kif�rk�szhetetlenek voltak, mint minden ilyen hasonl� alkalommal, de j�l l�that�an a gondolatok gyorsan peregtek v�gig agy�ban.

• Ugye nem sz�lt�l neki, hogy Hao tegnap itt j�rt?

• Nem, persze, szerintem � most, �gy is �ppen eleget agg�dik, majd ha hazaj�tt elmondjuk neki mi t�rt�nt. – komolyodott el kicsit az Asakura fi� is, de halv�ny mosolya m�g mindig ott bujk�lt sz�ja szeglet�ben. Egyszer�en nem tudta abba, hagyni a folytonos mosolyg�st, �gy �rezte a tegnap t�rt�ntek mindenki lelk�ben m�ly nyomokat hagyott, �rezte bar�taiban a fesz�lts�get �s az aggodalmat. �gy gondolta, ha rajta nem l�tszanak ennek jelei, tal�n �k is megnyugodnak majd.

• Rendben. Mehetsz Tamara �s haza fel� v�s�rolj be. – adta parancsba a m�dium, a tanonc l�ny pedig gyors meghajl�st �s k�sz�n�s ut�n t�vozott.

• Nem b�nsz vele kicsit t�l kem�nyen Anna? – mosolygott r� Yoh.

• Te tan�tod vagy �n? – k�ny�k�lt az asztalra, s �ll�t tenyer�re t�masztotta.

• H�t persze, hogy te... – nevetet fel zavartan a barna haj� fi�.

• Ha m�r itt tartunk Joc�, hol van? – n�zett k�rd�en Faustra, aki t�ny�rokat k�sz�tett az asztalra, a reggelihez.

• � m�g alszik, tegnap el�g s�lyos s�r�l�seket szerzet, mindenk�pp fek�dnie kell m�g ma. – Anna kiv�telesen belegyez�s�l csak b�lintott.

• K�sz a reggeli!! – pattant le a sz�kr�l diadalittasan Morthy, ahol eddig az�rt �csorgott, hogy a serpeny�vel fel�rje a t�zhelyet.

• �jjen!!! – hangzott fel a csapat �r�mrivalg�sa a hossz� v�rakoz�s ut�n.

Az �tkez�t teljes nappali f�nyben �s friss reggeli leveg�ben �szott a teraszajt� nyitva tart�sa miatt az �tl�tsz� feh�r f�gg�ny lust�n lengette a sz�l. A t�rsas�gra percekig cs�nd telepedett az asztaln�l, m�g nem Sasuke t�rte meg a nyomot hangulatot.

• Ahhoz k�pest, hogy m�r okt�ber v�ge van m�g eg�sz j� az id�, nem? – n�zett ki a kertben z�ldell� f�re. Hiei �s Yaro lassan b�lintottak, de egy hang nem hagyta el ajkukat. – Jesszusom, ez m�r sz�nalmas. Az id�j�r�sr�l besz�lek �s m�g erre sem mondotok semmit. Rosszabb a hangulat, mint a temet�ben. – fakadt ki a hossz� barna haj� fi�, m�r nem tudta hova tenni a dolgot. Ritka alkalom, hogy bar�taival t�ltheti a reggelt, most viszont eg�szen, �gy t�nt sz�m�ra cseppet sem �r�lnek a l�togat�snak.

• Ne haragudj Sasuke hossz� volt az �jszak�m... – v�laszolt f�radt a k�k haj� s�m�n fi�, majd egy �jabb adag tejet �nt�tt Ryuu asztalon l�v� t�lk�j�ba, amit a s�rk�nygy�k gyorsan meg is p�ly�zott.

• M�rt? Mit csin�lt�l? – vigyorodott el a fi� egy pimasz mosoly keret�ben, amire Yaro csak egy f�radt tekintettel jutalmazott. �gy �rezte mag�t mint, aki �vek �ta nem aludt, ami nem is �lt teljesen t�vol az igazs�gt�l.

• Perverz vagy. – r�zta a fej�t tov�bbra is.

• Mert te nem, igaz? Jaj, laz�ts m�r hihetetlen, komolyan nem �rtem mi �t�tt bel�tek. – komolyodott el, s tekintet�vel f�rk�sz�en figyelte a p�rost.

• Nincsen semmi, t�nyleg. – mosolyodott el Hiei. – Mikor indulunk? – s, ahogy a fi� l�tta a f�lv�r l�nyba pillanatok alatt �let k�lt�z�tt.

• Nekem mindegy, ma elmarad az els� �r�m. – vigyorodott el �r�mtelin. – De arra gondoltam este elmehetn�nk valahov�, p�ntek van nincs kedvem otthon �cs�r�gni.

• Sasuke-kun, a h�tv�g�n sok dolgod lesz �n nem vagyok benne biztos, hogy ez j� �tlet. – jelent meg mellette v�d� szelleme, s csak �vatosan emlegette fel neki a h�tv�g�n r�v�r� feladatokat.

• Mero ne f�lts engem tele vagyok energi�val. – k�ny�k�lt fel az asztalra s �ll�t megt�masztotta kez�n, ahogy sz�les mosoly keret�ben a hossz� r�zsasz�n haj� l�nyra n�zett.

• Meroko t�l sokat agg�dsz, Sasuke m�r nem gyerek. – mosolyodott el Yaro is, s tekintet�b�l gyeng�d szeretet sug�rzott, mint minden alkalommal, amikor a Sasuke v�d�szellem�re n�zett. Amaz elv�r�s�dve pillantott fel egy, majd karba font k�zzel t�r�k�l�sben lebegett tov�bb, s s�rt�d�tten fordul el.

• �n nem f�ltem, de m�r �gy �rzem magam, mint egy hat�rid� napl�. – morgol�dott a l�ny, mire Hiei vid�man felnevetett.

• Meroko aranyos vagy. – mosolygott a szellemre, majd �jra Sasuk�ra n�zett. – Sasuke, mi�rt nem Junnal m�sz el ma este valahov�? – a fi� f�radtan s�hajtott fel.

• Sajnos Junnak most sok a dolga, de ne k�rdezz semmit, csal�di dolog �gy, hogy nekem se mondta el. �s egy�bk�nt is r�g voltunk valahol egy�tt!

• Persze, mert te m�r �lruha n�lk�l ki se mozdulhatsz otthonr�l. – v�gott vissza Yaro, gonosz mosoly keret�ben.

• H�, �gy csin�lsz, mintha ez az �n hib�m lenne. – menteget�z�tt a fi�.

• Erre figyelmeztesd legk�zelebb a rajong�idat is. De, persze te nem tehetsz r�la, hogy im�dnak a n�k. – nevetett fel a l�ny, mik�zben felkelt t�ny�rj�val az asztal mell�l, s v�llon veregette a s�rt�d�tten f�lre n�z� fi�t. – Biztos vagyok benne, hogy nem lehet k�nny� egy sikeres egy�ttes, coolos dobos�nak lenni.

• Phuuu... – Sasuke sz�r�s tekintettel k�s�rte v�gig a l�ny l�pteit a konyh�ig, de persze mindezt csak kisfi�s s�rtetts�gb�l tette, ami ebben a helyzetben ink�bb aranyosnak hatott, mint sem ijeszt�nek. Yaro is elmosolyodott a jeleneten. Azonban ahogy Hiei vissza�rt Sasuke �jra visszav�ltott az el�z� t�m�ra.

• Akkor megy�nk este? – n�zett az �jra helyet foglal� l�nyra. Hiei pillanatokig elgondolkodva meredt a fi� barna szemeibe, majd megr�zta a fej�t.

• Sajn�lom, de ma biztos, hogy nem �rek r� sok a dolgom. A h�t elej�n kimaradtam a sulib�l, m�g nem siker�lt behoznom a lemarad�st. A fi� csak meg�rt�en b�lintott, a k�vetkez� pillanatban megcs�rrent a telefonja.

• Bocs, de ezt felkell vennem. – kelt fel az asztalt�l, Yaro intett, hogy menjen az el�szob�ba ott nyugodtan besz�lhet, s Sasuke siet�sen kiment az �tkez�b�l, csak kint vette fel a telefont. Yaro karbafonta kez�t s komoly tekintet�t a t�lb�l sz�rcs�lget� s�rk�nyszellem�re emelte, ami Hiei figyelm�t sem ker�lte el.

• Valmi gond van? Eg�sz reggel furcs�n t�l komoly volt�l. – n�zett agg�d�an v�d�j�re. Yaro lila szemeit a s�m�nl�nyra emelte, �s �that� m�ly tekintettel n�zett a l�ny z�ld szemeibe. Hiei teljesen ledermedt, s �rtetlen�l meredt a fi�ra.

• Hiei, mi dolgod van ma este? - n�zett r� komolyan a fi�, hangja n�mileg ijeszt�en faggat� volt.

A f�lv�r l�ny h�t�n a hideg futott v�gig v�d�je hangj�t�l m�g sose besz�lt vele, �gy, de most az eddigin�l is nagyobb lelkiismeret furdal�sa lett. Nem tudta, elmerje-e mondani Yaronak az igazat, hogy Rennel ma este kilenc �r�ra s�m�n harcot t�ztek ki �s � mindenk�ppen, ott akar lenni a megbesz�lt id�pontban �s helyen, hiszen ez�rt edzett annyit a h�ten. �s pontosan ez�rt pr�b�lta m�g a napokban elsaj�t�tani azt a bizonyos ford�tott kard technik�t.

Hiei elkerekedett �s zavart tekintettel b�mult Yarora, aki tov�bbra is v�rakoz�n n�zett. A l�ny ajk�ba harapott, miut�n megk�s�relt belekezdeni egy mondatba, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Nem tudta, mit tegyen. F�lt att�l, hogy Yaro most nagyon inger�lt lesz �s nem tudta mire sz�m�that, hiszen m�g sosem l�tta �t idegesnek vagy d�h�snek.

A fi� m�g pillanatokig b�mult a l�ny m�ly z�ld szemeibe, majd kiengedett n�mi bent tartott leveg�t, s lehunyva szem�t �jra el�re fordult.

• Rendben. Hiei tudom, hogy ma este mindenk�ppen ott akarsz lenni a Rennel megbesz�lt s�m�n harcon �s �n nem is akarlak visszatartani ez a te d�nt�sed, csak annyit k�rek, hogy vidd magaddal az Ankokut (Hiei ford�tott kardja), haszn�ld a ford�tott technik�t �s ne hagyd gy�zni Rent.

Hiei elkerekedett szemekkel n�zett a fi�ra. Egyszer�en hihetetlen meg k�nnyebb�l�s volt hallani Yaro szavait, m�s�szt teljesen led�bbent, hogy v�d�je mindent tud a ma est�r�l. Harmadr�szt viszont a k�r�se igen furcsa volt, nem tudta hov� tenni a hallottakat.

• Yaro... ho... honnan tudt�l a harcr�l? �s m�rt mondasz ilyeneket? – r�zta �rtetlenkedve fej�t, s f�rk�sz�en n�zett a fi�ra, aki lila tekintett�vel kifejez�en n�zett r�, s ajka szeglet�ben halv�ny mosoly bujk�lt.

• Hiei a v�d�d vagyok, mindent tudnom kell, ami veled kapcsolatos. Ne hidd, hogy egy pillanatra is szem el�l t�vesztelek. – Hiei �rezte, hogy teljesen elv�r�s�dik, ha csak azokra a pillanatkora gondol, amiket Rennel t�lt�tt a te�z�, a parki s�ta, a t�ren a veszeked�s. “Mindig ott volt, �s l�tott mindent?” – n�zett meglepetten, s hirtelen �gy �rezte majd meg s�l, az egy�bk�nt kiss� h�v�s szob�ban. Yaro hirtelen elmosolyodott a l�ny zavar�n. – Csak azt szeretn�m, hogy tudd att�l, hogy testet �lt�ttem m�g mindig a v�d�d vagyok �s nem foglak cserbenhagyni. A s�m�n �s a szelleme k�z�tt l�v� k�tel�k sose szakad meg, csak ha v�gleg elengedik egym�st. A ma est�vel kapcsolatban pedig, nem tudom, mit gondolsz, csak arra k�rlek, ne becs�ld le Rent, � egy Tao �s biztos lehetsz benne, hogy nem fog kegyelmezni, ha arra ker�l a sor. Ez�rt k�rlek, hogy te se hagyd magad. Figyelj, tanulj �s Nagyon vigy�zz magadra.

Hiei h�l�san n�zett Yarora, csak akkor �rezte mag�t igaz�n biztons�gban, ha tudta v�d�je is mellette �ll �s helyesli a d�nt�s�t. S most �rezte biztosan, hogy a fi� sose fogja mag�ra, hagyni b�rmit is tegyen �s ak�rmi t�rt�nj�k. J� volt l�tni, hogy v�d�je �jra �nmaga �s elt�nt az a s�t�t felh�, ami eddig ker�lgette �ket.

• Soha t�bb� nem titkolok el semmit. – n�zett Yarora bocs�natk�r�en, aki csak halkan felnevetett. – Arigatou! (K�sz�n�m!) - b�jt oda hozz�, s szorosan �lelte �t a derek�n�l a fi�t, aki viszonozta az �lel�st, �s megsimogatta a l�ny fej�t.

• No csak, mi ez a csal�dias hangulat? – �llt meg az ajt�ban Sasuke, a p�ros mosolyogva s l�that�an sokkal jobb kedv�en n�zett vissza a barna haj�ra, aki zseb�be s�llyesztette telefonj�t. – Akkor indulhatunk?

• Umm... – b�lintott helyesl�en Hiei, mik�zben vissza�lt a hely�re, s szemei h�l�san csillogtak, ahogy bar�taira n�zett.

Ren elkerekedett szemekkel meredt maga el�. Arany szemei most teljesen elfeh�redtek, s remeg� kezeivel takar�j�ba markolt er�sen.

- Nagyon sajn�lom, hogy ilyen rossz h�rt kellet, k�z�ln�m, de ne l�ssa ilyen tragikusan a dolgot, ett�l m�g nem d�l �ssze a vil�g. Nem k�t�zz�k sz�khez. – mosolyodott el halv�nyan az orvos b�tor�t�an, de l�that�an Renre semmi hat�ssal nem voltak a szavai - Hamarosan megkapja az els� adag gy�gyszer�t �s k�s�bb m�g visszan�zek javult-e az �llapota. Most a legjobb lenne, ha tov�bb pihenne, ahogy eddig. R�stellem, hogy felkellet �breszten�nk. Tov�bbi kellemes pihen�st. – fejezte be az orvos, majd intett a n�v�rnek, s magukra, hagyt�k a beteget �s l�togat�it. Jun m�g egy gyors �s halk “K�sz�n�m-�t” hadart az orvosnak miel�tt t�vozott volna, majd �jra �ccs�re emelte tekintet�t.

Megsz�lalni sem tudott, nem tudta mit mondhatna most Rennek, biztos volt benne, hogy ebben a pillanatban minden �sszed�lt benne. Az �lmai, az elk�pzel�sei �s minden ami eddig �ltette.

• Haver, tudod tal�n a dokinak igaza van, nem k�ne tragikusan felfogni a dolgot...

• Fogd be Tray! – sz�lt k�zbe a Tao fi�, s eg�sz test�ben megremegett, ahogy �jra besz�lni kezdett.

Bason teljesen elk�pedt Mestere reakci�j�n, � meg sem mert sz�lalni, elk�pzelni sem tudta mi j�tsz�dhat most le a lelk�ben. �s nem is, mert belegondolni.

Jun �s Tray m�g pillanatokig csak cs�ndben �lltak, s azon t�rt�k a fej�ket mit is mondhatn�nak m�g, am�g Ren �jra meg nem sz�lalt.

– Kifel�... – a s�m�n �s a doshi �rtetlen�l n�ztek r�, majd egym�sra, de Ren csak �jra ism�telte a sz�t. - Kifel�!

• Ren! – k�pedt el Jun, majd az �gyhoz indult.

• Azt mondtam KIFEL�! MINKDETTEN!!! – ord�tott r� d�h�sen n�v�r�re, aranyszemeivel d�h�sen meredt az �v�ibe, s kezei �k�lbe szorultak amennyire csak erej�b�l tellett. – Jun megtorpant a mozdulatban.

• Rendben, gyere Tray. – hangja kim�rt �s nyugodt volt jele sem volt a benne l�v� f�lelemnek, ami most hirtelen hatalm�ba ker�tette. Ren m�g sosem ordib�lt �gy vele �s nagyon f�lt, hogy most v�gleg elvesz�ti az �ccs�t, �s mindent, ami az igazi Renb�l m�g meg maradt. Az a kedves �s meleg sz�v� fi�t, aki val�j�ban valahol mindig a sz�ve legm�ly�n lakozott, tal�n most t�nyleg �r�kre elt�nik.

Tray k�vette a l�nyt, s f�jdalmasan n�zett maga el�, halkan csukta be maga m�g�tt az ajt�t, ami egy kattan�ssal jelezte, hogy bel�lr�l lez�rult.