1.Fejezet

�rta: Kara

Prol�gus:

A be�ll� csendet csak a t�bort�z ropog�sa t�rte meg n�ha. A k�t alak n�m�n �lt egym�ssal szemben, ki-ki a saj�t gondolataiba mer�lve. Az eget a csillagok t�nd�kl� f�nye ragyogta be, nem t�r�dve az �szak fel�l �rkez� felh�gomolyaggal, ami vihart j�solt az elj�vend�kre.

Az egyik alak megmozdult. Fel�llt, �s kiny�jt�ztatta elg�mberedett v�gtagjait. F�radt volt az elm�lt napok �s az elm�lt �vezredek hat�s�ra. B�r teste a 30-as �veiben j�rt, �s j�l megtermett alkat�hoz, nem csak testi, hanem term�szetfeletti er� is duk�lt, �regnek �s sebezhet�nek �rezte mag�t.

- Mikor indulunk? - fordult �s�tva a t�rsa fel�.

- Majd ha elj�n az ideje! - felelte a l�ny nemes egyszer�s�ggel.

Ez d�h�tette a f�rfit. A l�ny sokkal fiatalabb volt n�la, na j� csak p�r sz�z �v v�lasztotta el �ket, de az akkor is k�l�nbs�g, �s nem szerette, ha t�rsa csak �gy semmibe veszi ezt. M�lyleveg�t vett, belet�r�dve, hogy ez a l�ny st�lus�hoz tartozik.

- Tiszt�ban vagyok vele, hiszen egy�tt jutottunk arra a k�vetkeztet�sre, hogy ha t�l kor�n l�p�nk elszalasztjuk vele Zeke-et, de most m�r eleget v�rtunk!

- Ha most l�p�nk k�zbe, akkor elrontunk mindent! Egyel�re az Asakura-ikrek k�z�tt nem eg�szen felh�tlen a kapcsolat, most az id�z�t�sen m�lik minden! B�zd Harun- ra a dolgot!

A f�rfi r�b�lintott. Hogy �gy �tgondolta, igazat adott a l�nynak, aki tengerk�k szem�vel a l�ngokat f�rk�szte. Az meg�rezve, hogy figyeli, �s a besz�lget�s folyam�n el�sz�r, felemelte a tekintet�t a f�rfira, aki most m�r mosolygott.

- Mi baj? - k�rdezte gyanakodva.

- Semmi. - v�laszolt t�rsa megeresztve egy vigyort a boszork�ny fel�. - Csak, k�tezer �v alatt, b�rmennyiszer sz�lett�l is �jj�, a szemed sz�ne sosem v�ltozott!

*

Yoh ijeszt� �lomb�l �bredt. Az �lomban Lent �ld�zt�k, az arcukat nem l�tta, csuklya volt a fej�kre h�zva. V�g�l Len m�r nem menek�lt tov�bb, �s szembesz�llt az �ld�z�ivel. Az egyik gonoszan kuncogva, egyetlen legyint�ssel hozz�v�gta a fi�t egy f�hoz. Len nem b�rt fel�llni a t�mad�s ereje miatt. Mindk�t alak fekete ruh�t viselt, amihez egy k�peny, �s egy csuklya tartozott. A magasabbnak a k�penye h�t�ra egy t�z centi �tm�r�j� k�rben �rdekes jelek voltak festve, egy pentagrammot alkotva, amit Yoh nem ismert. Az alacsonyabbnak a keszty�j�n volt, k�zelebb l�pett, az alkarj�ra helyezett tokb�l el�ugr� t�rt a magasba emelte, majd lecsapott vele. Yoh fel�bredt, miel�tt a mozdulat befejez�dhetett volna az �lomban, de m�g �gy is sokkolta.

- Csak egy �lom volt! - nyugtatgatta mag�t hangosan.

De nem tudott lehiggadni. Annyira val�szer� volt! M�g a szell� �rint�s�re is eml�kezett, az erd� illat�ra is, ahogy arr�l is, mik�nt par�zslik a leveg� az �ld�z�k erej�nek nagys�g�t�l.

Az m�sodik k�rnek alig egy h�napja lett v�ge, �s most mindenki v�rta, hogy mikor lesz a folytat�s, de az m�g v�ratott mag�ra. Yoh fel�lt az �gy�ban. Bizonytalan volt. Nem tudta komolyan vegye-e az �lm�t vagy sem. "Kik voltak azok, akik Lent �ld�zt�k?" - t�prenget mag�ban. A v�lasz nem adta k�nnyen mag�t, �gy �gy d�nt�tt, k�s�bb besz�l Lennel, h�tha � tud valamit. Aznap �jjel m�r le sem tudta hunyni a szem�t. Ki�lt a konyh�ba, �s v�rt, hogy fel�bredjenek a t�bbiek (�lt az alkalommal, hogy Anna nem l�tja, mit eszik, ennek �r�m�re �nfel�ldoz�an megevett egy doboz fagyit). �p az �lm�n j�rt az esze, amikor megjelent mellette Amidamaru.

- Valami baj van Yoh? - k�rdezte agg�dva.

- Semmi baj. - v�laszolt a fi�, sz�nlelt vid�ms�ggal.

- Ugyan m�r!- noszogatta a szellem. - M�g te sem mern�d a semmi�rt kock�ztatni, hogy lebukj Anna el�tt, di�ta kih�g�s�rt!!

Yoh elmosolyodott. Majd, mint der�lt �gb�l vill�mcsap�s, leesett neki, hogy kez�ben az �res fagyi dobozzal, t�nyleg tetten �rhet� helyzetben van. Gyorsan megszabadult t�le.

- Csak mondjuk �gy "rosszat �lmodtam"....- d�rm�gte oda a v�laszt Amidamarunak.

- Mit?

Nem v�laszolt. Az ajt�n bel�pett az els� mag�hoz t�r� (�l�! ) ember. Trey �s�tott egy nagyot.

- J� reggelt mindenkinek! - vigyorgott, majd elkerekedett a szeme. - Jesszus, Yoh!!! Te mit keresel itt!!! Ilyenkor m�g aludni szokt�l!! Beteg vagy? Mi t�rt�nt?? - hadarta n�vekv� k�ts�gbees�ssel.

Yoh �pp v�laszolt volna, de az ajt�n megint bel�pett valaki:

- Yoh mester?! Te, itt?! Hogy-hogy nem alszol?! - kezdte r�gt�n Ryo, ahogy r�pillantott.

- Semmi baj, csak..- menteget�z�tt, de nem jutott a v�g�re.

Anna is csatlakozott az �bren l�v�k t�rsas�g�hoz. Mindenki elhallgatott. N�m�n v�rt�k a reakci�t. A l�ny v�gigm�rte �ket, tekintete v�g�l meg�llapodott Yoh-n, majd sarkon for�lt, �s kiment a helys�gb�l. P�r pillanat m�lva visszaj�tt, �s c�lnak a h�t� el�r�s�t t�zte ki. Kinyitotta az ajtaj�t, majd a tartalm�t mustr�lva odavetette a t�bbieknek:

- Leellen�riztem. Nem halt meg, �s hagyta az �gy�ban a test�t a szelleme.

- Mi�rt gondol mindenki r�gt�n rosszra?? Kor�bban keltem. Ennyi! K�sz! Kaput! Finito! - h�borgott az eml�tett, azzal kiviharzott a konyh�b�l.

Sebes l�ptekkel elindult az udvar fel�, de a telefon cs�rg�s�re visszafordult, �s felemelte a kagyl�t.

- Igen, tess�k!

- Szervusz, Yoh! - k�sz�nt bele a kagyl�ba Jun. - Leny-t keresem, ott van valahol!

Yoh-t kir�zta a hideg. Bevillant p�r eml�kfoszl�ny az �lm�b�l, ahogy Len az �let�t mentve rohan az erd�ben, majd a magasba emelked� t�r, melynek a kegyelemd�f�s kegyes szerepe jutott.

- Persze, adom! - v�laszolt, mik�zben lenyelte a gomb�cot, ami egyre feljebb araszolt a tork�ban. - Len! Jun keres telefonon!

- Mit akar m�r megint?! - j�tt a felh�borodott visszajelz�s.

Len elviharzott mellette, majd kikapta a kez�b�l a telefont, majdnem fell�kve bar�tj�t.

- Meg�rtem, hogy agg�dsz de ez az�rt m�r t�lz�s! - m�ltatlankodott a fi� a telefonba, majd v�rt a v�laszra. Hirtelen r�ncok hada �lt ki az arc�ra, a s�rt�d�s �s p�r �rdekes elegy�vel. - Tudom, hogy szeretsz, de nem kell sz�zszor elmondani!

Yoh nem tudta elnyomni az arc�ra ki�l� vigyort. H�t igen, ez Len! Az eml�tett a k�vetkez� pillanatban elk�sz�nt n�v�r�t�l, majd lecsapta a kagyl�t.

- A l�nyok mindent elt�loznak! - morogta.

Yoh helyeselni akart, de megl�tta Ann�t, akinek szeme vesz�lyes csillog�s�b�l arra k�vetkeztetett, jobb tart�zkodni.

Folytatta �tj�t az udvar fel�. Len k�vette.

*

Zeke a gondolataiba meredve �llt az egyik zs�folt utc�n, n�ha egy-egy megvet� pillant�st vetve a mellette eligyekv� emberekre.

Az�rt j�tt a v�rosba, hogy k�rbe n�zzen �s tal�n egy kicsit “meg�rtse” ezeknek a haland�knak a szok�sait. Pr�b�lta meg�rteni, testv�re mi�rt harcolt olyan kitart�on ezek�rt az egyszer� l�nyek�rt. A v�ros zs�folt volt, tele egym�sra �p�l� lak�h�zakkal, �zletk�zpontokkal, amelyeket a v�gtelen hossz�s�g�nak tetsz� kocsisorok �leltek �t. A leveg� kipufog�g�zt�l b�zl�tt.

Zeke messze nem �rezte mag�t meggy�zve.

Sz�nalmasnak tal�lta ezt az �letform�t.

Az elvonul� embert�megben azonban felfigyelt egy ismer�s arcra. A fi� egy taxib�l sz�llt ki, amely egy sz�lloda el�tt tette ki utas�t. A luxussz�ll�, kolosszusk�nt emelkedett ki az �t k�r�lvev� �p�letek k�z�l. A fi� a sof�r kez�be nyomta annak fizets�g�t, �s a borraval�t. 17-18 �v k�r�li lehetett, de feln�tth�z ill� magabiztoss�ggal j�rt-kelt, �s kezelte a k�r�l�tte l�v� embereket. Tart�sa egyenes volt �s tiszteletet parancsol�, ruh�ja r�szben a r�gi korokat id�zte.

Zeke mag�ban b�lintott. Most m�r k�ts�ge sem volt afel�l, hogy ez a fi� azonos azzal, akit m�g ezer �vvel ezel�tt l�tott, miel�tt harcba sz�llt volna a m�ig fenntartott c�lok�rt. Tiszt�ban volt azzal, hogy m�g most is �lnek, hozz� hasonl� halhatatlanok a vil�gon, de nyugtalan�totta az ismer�s arc felbukkan�sa, pl�ne, hogy szem�ly�ben egy zsoldost tisztelhett�nk.

V�laszokat akart, m�ghozz� most. �tverekedte mag�t az embert�megen, �s k�vette a fi�t, be a sz�llod�ba.

A hotel bejelentkez� terme �ri�si volt. A vend�gek egykedv�en m�rt�k fel egym�st: kinek milyen dr�ga koffere van, vagy �pp mekkora, �s miut�n megunt�k tev�kenys�g�ket, egym�st t�lsz�rnyalva aj�nlottak egyre magasabb �sszegeket a hord�rnak, hogy el�bb, az � holmija ker�lhessen az emeletre, valamelyik luxuslakoszt�lyba. Mindez m�r majdnem komikusan hatott Zeke sz�m�ra, de csak majdnem. K�vette a tekintet�vel a fi�t, aki a recepci�n elhelyezked� emberhez l�pett.

- Egy bar�tomat, Len Tao- t keresem - kezdet bele haboz�s n�lk�l - �rdekl�dn�k, hogy ebben a sz�llod�ban tal�lom-e.

- Sajn�lom Uram, de nem adhatok ki a vend�gekre vonatkoz� inform�ci�t!

- Nem a f�rd�si szok�sair�l, vagy egy�b nem� mag�n�gy�r�l �rdekl�dtem, hanem szimpl�n arr�l, hogy itt sz�llt-e meg!- v�gott vissza g�nyosan a fi�.

Zeke �szrevette a macska-eg�r j�t�k kezdet�t, de nem v�gott k�zbe. T�lzottan �rdekelte mit akar a fi� Len- t�l.

- ���… ez term�szetesen igaz… - szabadkozott a recepci�s- de a szab�lyzat…

- Kimondja, hogy vend�g az els�, �s a vend�g akkor boldog, ha biztons�gban �rezheti a szem�lyes adatait, titkait… - fejezte be helyette a fi�. Fekete szeme, sz�rakozottan csillogott. – de �n csak egy egyszer� k�rd�st tettem fel, �s mivel hezit�l, arra k�vetkeztetek, hogy az �n Len bar�tom gyakori vend�g�k. �s, hogy �n ezt honnan tudom? H�t onnan, hogy ismerem �t! – a befejez�shez egy meggy�z� mosolyt villantott.

A recepci�s b�nb�n�an a sz�m�t�g�phez fordult �s s�r� eg�rkattintgat�sba kezdett. Zeke a szem�t forgatta. Ismeri! Hogyne! Tal�n l�t�sb�l vagy hall�sb�l! Ha el akarod �rni a c�lod, akkor dobj ki egy csalit, hagyd, hogy az alany r�harapjon �s nyeregbe �rezze mag�t, majd egy apr� sz�r�s elhelyez�se ut�n n�zd v�gig, ahogy a szerencs�tlen a saj�t dug�j�ba d�l. H�t igen. Ez Harun st�lusa!

Harun �nel�g�lt mosollyal figyelte, ahogy a megszeppent recepci�s befejezi a munk�t a sz�m�t�g�ppel.

- Sajn�lom, de Mr. Tao nem tart�zkodik a sz�llod�nkba.

Harun �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Zeke elmosolyodott. Ez pech! Szeg�ny Harun!

- Akkor hol lehet?!- sziszegte.

- Azt mag�nak kell tudnia!- v�gott vissza, imm�ron �jra a nyeregben �rezve mag�t a recepci�s, ahonnan hamar le is esett, Harun szikr�z� szeme l�tt�n.

A fi� bossz�san ell�kte mag�t a pultt�l, majd megtorpant Zeke l�tt�n.

- Csak nem keresel valakit? – k�rdezte k�nnyed�n.

Harun �rtetlenkedve n�zett a n�la j�val fiatalabb fi�ra, majd a hirtelen felismer�st�l �sszesz�k�lt a szeme. Elfintorodott.

- Mit akarsz? – vetette oda.

Zeke eleresztette a k�rd�st a f�le mellett, a d�h�t� hangnemmel egy�tt. Majd k�s�bb sz�mol vele �rte. Jelenleg csak inform�ci�t akart kiszedni a fi�b�l, f�l�sleges lenne konfliktust ind�tv�nyozni, egy ilyen apr� megjegyz�s miatt. Lesz enn�l sokkal durv�bb is. Ismerte annyira Harunt, �s �nmag�t is, hogy ha arr�l van sz�, egyikk�j�ket sem tudja nagyon �rdekelni, hogy egyszer� emberek el�tt folytatnak-e harcot vagy nem, �s hogy abban mennyi esik �ldozatul. Ebben hasonl�tottak.

- Mit akarsz Len Tao- t�l? – ”K�rd�sre, k�rd�ssel v�laszolva.”- gondolta mag�ban.

- Hidd el, nem akarod tudni!

Zeke- nek nevethetn�kje t�madt, melynek ok�t meg is osztotta Harun- nal:

- Len Tao, azok k�z� tartozik, akik megakad�lyozt�k, hogy v�ghez vigyem a tervemet a S�m�n Bajnoks�gon! Ismerlek Harun! Zsoldos vagy! Nem hiszem, hogy gyerekzs�rozni akarsz a k�ly�kkel! – itt megeresztett egy gonosz mosolyt – Ha meg akarod �lni, akkor mond, meg mikor akarsz sort ker�teni r�, �s �n ott leszek, hogy p�holyb�l n�zzem v�gig!

A fi� megh�kkent.

- Ez nem vall r�d! Az a Zeke, akit �n ismerek maga, �ln� meg azt, aki az �tj�ban �ll!- jegyezte meg elgondolkodva

Zeke r�b�lintott. Jogos. �s be kellett ismernie, minden porcik�ja v�gyott a saj�t keze �ltal val� megtorl�sra.

- No igen… De a k�zv�lem�ny sz�m�ra �n halott vagyok… - sziszegte halkan. – Len val�sz�n�leg Yoh Asakura- n�l van. –, azzal ott hagyta a megd�bbent fi�t.

�k�lbe szorult a keze. Len- en nem fog tudni bossz�t �llni. � is rajta van a feketelist�n, de nem ment el az esze, hogy a Halhatatlan Zsoldosok �s a pr�d�ja k�z� �lljon.

*

Harun d�bbenten figyelte, ahogy Zeke kil�p a sz�lloda ajtaj�n, �s elt�nik a t�megben. Ez azt�n a sz�p kis meglepet�s! K�rben�zett, hogy vajon f�ltan�ja volt-e valaki a besz�lget�s�knek. Az emberek tov�bbra is csak magukkal voltak elfoglalva, nem igaz�n t�r�dve m�ssal. M�zli. Hab�r ha valaki hallotta is volna �ket, nagyval�sz�n�s�ggel elint�zi azzal, hogy �jabb k�t ember szorul pszih�s zavarokkal orvosi ell�t�sra. Nos j�, ezt z�kken�smentesen meg�szta, r�ad�sul kapott egy tippet is, hab�r k�tes eredet�, de akkor is tipp, m�ghozz� jobb, mint az el�z�. Kifele menet t�rcs�zta a mobilj�ba a megszokott sz�mot, majd v�rt. A telefonba egy hat�rozott n�i hang sz�lt bele:

- Igen?

- Lehet k�t tipped kibe futottam bele az im�nt!- v�gott bele leplezett izgatotts�ggal a k�zep�be.

- Musz�j tal�lgatnom?- k�rdezett vissza a l�ny unottan.

- Zeke Asakura megk�nny�tette a dolgunkat, �s �nk�nt fedte fel mag�t, r�ad�sul seg�tett is!- duruzsolta mosolyogva a telefonba.- Hab�r, ha nem baj most hagytam elmenni!- a fi� nem tartotta val�sz�n�nek, hogy ez t�lzottan akad�lyozta volna a terveiket.

A l�ny nem v�laszolt azonnal.

- Meg tudott valamit?

- Neeeeeem! �gy tudja, a Tao fi� fej�re f�j a fogunk, ami mellesleg igaz is…

- Harun!- intette csendre a l�ny- Te, csak keresd tov�bb a k�lyk�t, �s sz�lj, ha megtal�ltad…

- De… de ugyan m�r! Zeke megvan! A Tao fi� most m�r nem sz�m�t!

- Harun! A megb�z�s, az megb�z�s! Zeke- et nem fogjuk m�gegyszer szem el�l t�veszteni! �gy a megb�z�s az els�! Az �gyf�l, Len Tao KIONTOTT V�R�T akarja l�tni, h�t meg kapja!– fejezte be a l�ny g�nyosan. Harun �rezte a megjegyz�s �rdekes �l�t, majd miut�n felfogta a mi�rtj�t, elmosolyodott.

- Rendben! Majd h�vlak, ha megtal�ltam!- azzal lerakta a telefont.

Mag�ban somolyogva leintett egy taxit, majd mik�zben besz�llt, m�g kuncogott hozz� is egy sort. Im�dta az olyan �gyfeleket, akik vagyonokat kifizettek egy-egy ilyen akci��rt, de egy nyomorult pontos paranccsal nem tudnak el�rukkolni.

Folyt. K�v.