5. fejezet A vihar sugallata

A s�t�ts�g f�lelmetes ereje uralta a sik�tor h�v�s zugait. Az �gen ragyog� csillagokat komor felh�k fedt�k el, a hold sugarai sem hatoltak �t a s�r� burkon. A csendet a sz�l s�v�lt�se t�rte meg. Yamato �rezte a n�l�n�l j�val nagyobb er�t, mely kihaszn�lva a s�t�t teret, szabadon ny�jt�ztatta ki karjait. A gonoszs�g erej�t a s�t�ts�g t�pl�lja, �s ha az emberekben lakoz� s�t�ts�g a felsz�nre t�r, elvesz�tik mindazt, amik. A v�gtelen s�t�ts�gbe vesznek el, �s emberk�nt, megsz�nnek l�tezni, nem marad m�s csak a gonoszs�g �s gy�l�let. De, mi hozza felsz�nre a sz�v�nkben olyan m�lyen rejl� s�t�ts�get?? Hiszen, sz�ntelen�l harcolunk ellene, a gondolataink �s �rz�seink ellen, melyeket a benn�nk l�v� gonosz ihletett, letagadjuk, elrejtj�k, mert t�l f�lelmetes sz�v�nknek e r�sze. M�gis, meg annyi gonoszs�g �s gy�l�lk�d�s j�rja �t az embereket, �s ett�l v�lik a vil�g olyann�, mint amilyen…

- Mesterem… - hajolt meg Yamato, mikor m�r biztosan tudta, hogy kinek a jelenl�t�t �rzi. Miut�n megadta a kell� tiszteletet, leszegezte a szemeit a f�ldre �s elfojtott hangon belekezdett mondand�j�ba. – a terv kudarcba fulladt, a Kamiya fi� �letben van, �s az a nyomorult meg�lte egy �jabb t�rsunkat! – hangja indulatosra �s d�h�sre v�ltott, keze �k�lbe szorult – Mester! A sereged annak a gyilkosnak a v�r�re szomjazik! Nem t�rhetj�k tov�bb, hogy az �l�k k�z�tt van! –hangja minden sz�val feler�s�d�tt, a hirtelen j�tt gy�l�lett�l �szre sem vette, hogy m�r ord�t. Szemei v�r�sen izzottak. A sz�l feler�s�d�tt, �s s�v�t�se megt�rte a cs�ndet. A h�v�s leveg� lenyugtatta Yamatot, �s szemei visszanyert�k eredeti z�ld �rnyalatukat is. A fi� egy pillanatig csak dermedten �llt, azt�n leereszkedett az egyik t�rd�re m�sik l�b�t pedig felh�zta.

– Eln�z�st a kit�r�sem�rt… nem �rtem… nem tudom hogyan, de nem tudtam ir�ny�tani a d�h�met… �gy �reztem, sz�tfesz�t a gy�l�let…- fej�t lehajtotta, �s �rezte, ahogy remeg a keze. �rtetlen�l meredt maga el�. Ekkor egy r�miszt� nevet�s visszhangzott a s�t�t sik�tor falai k�zt, ahogy egyre er�s�d�tt egy �rny is kivehet�v� v�lt. Hossz� �s �js�t�t pal�stot �s csukly�t viselt, arc�b�l csak a kifejez�stelen, �veges sz�rke szemek l�tszottak. Lassan k�zel�tett, mag�val hozva azt a dermeszt� hideget, ami megfagyasztja m�g a v�rt is. Meg�llt a fi� el�tt, �s lassan abba hagyta a nevet�st.

- Yamato, h�t m�g mindig nem �rted? TE a gy�l�letb�l sz�lett�l! �ltala vagy k�pes az emberi l�tre! – a fi� egyre jobban reszketett, felemelte a fej�t, �s a mester�re n�zett.

- Az nem lehet, hogy csak ennyi legyek… nem… ez nem lehets�ges…- hangj�ban bizonytalans�g csengett, szavai nem v�ltottak ki reakci�t a sz�rke szem� �rnyt�l. Amaz viszont el�rte, amit akart. Tan�tv�nya tekintete pillanatok alatt �trajzol�dott. A f�lelemt�l remeg� z�ld szemek, most a haragt�l szikr�ztak, a reszket� kezek d�h�sen �k�lbe szorultak. Lehunyta a szemeit, �s abban a m�sodpercben, mikor ism�t kinyitotta az �g ijeszt� menyd�rg�sbe kezdett, mintha csak arra v�rt volna, hogy a gonosz er�k ism�t elszabaduljanak.

*

A hirtelen keletkez� menyd�rg�s belehas�tott a csendes �jszak�ba. Egy pillanat alatt megt�rt a szob�t k�r�l�lel� b�ke. Kagome zil�lva, �s ijedten �lt fel a kanap�n. Nem aludt m�lyen, az �rz�kei nem kapcsoltak ki, �gy jobban �t�rezte az �jszak�ban l�trej�v� v�ltoz�st. Len�zett a mellette �sszeg�mb�ly�dve fek�dt testv�r�re. Arca kiss� eltorzult, mintha �t is nyugtalan�tan� az id�. A l�ny egy pillanatra azt hitte, � is fel�bred, de csak befordult a kanap� fel�. Takar�ja a f�ld�n nevetett, reszket� gazd�j�n, de Kagome felkapta, �s �vatosan visszater�tette szuszog� �ccs�re, aki id�k�zben kiny�jtotta a l�b�t, �gy szinte elfoglalta az eg�sz kanap�t. N�v�re csak mosolyogva megr�zta a fej�t, majd figyelme a n�nik�j�re ir�nyult, megnyugodva vette tudom�sul, hogy �t sem verte fel a vihar. Ekkor ism�t hatalmasat has�tott az �g. A Kamiya l�ny megborzongott, majd odas�t�lt a nappali egyik ablak�hoz. Elh�zta a f�gg�nyt, �s fel�lt a p�rk�nyra. Felh�zta a l�bait is, nekid�lt a falnak, �s kin�zett a v�rosra. A kil�t�s�t nem takarta semmilyen magasabb �p�let, �gy el�g messzire ell�tott. �sszer�ncolta a homlok�t.

- Ha otthon n�ztem ki az ablakon �jjel, s�t�t erd�ket, �s hegyeket l�ttam, se perc alatt �lomba mer�ltem. Most, viszont f�nyek zavarj�k a szememet. A v�ros f�nyei… itt m�g �jszaka sem �ll meg az �let. – gondolkozott, �s k�zben �lmosan d�rzs�lgette a szemeit.

- Az �let �r�k mozg�sra van k�nyszer�lve… �s ez nyomaszt. – fej�t eg�szen lehajtotta, �gy arca els�t�t�lt, ahogy a frufruja eltakarta azt.

– Meg kellett tanulnom �rt�kelni minden egyes percet, �r�met tal�lni ott is, ahol nincs. Az �r�k�s rohan�s felgyors�tja az id�t… �gy r�vid�l meg az �let is. Egyszer�en hagyjuk elm�lni, �s k�zben �szre sem vessz�k. – l�bait eg�szen felh�zta, �s r�hajtotta a fej�t, majd lemond�an s�hajtott. Arc�t az ablak fel� ford�totta, tekintete pont elkapott egyet a felh�k k�z�tt fut� vill�mok k�z�l, ami eg�szen megvil�g�totta az ablakot. P�r pillanatig tartott csup�n, azt�n ism�t j�val s�t�tebb lett, de a l�ny szemeit akkor is �gre szegezte. M�sodperceken bel�l, �jabb vill�mok szelt�k kett� az eget. �gy Kagome arca hol els�t�t�lt, hol pedig megvil�gosodott. Ez pedig �szinte mosolyt csalt az arc�ra, majd sand�n r�n�zett az �gboltra.

- Ki kapcsolgatja a villanyt?! �gy hogy alszom? – mosolygott tov�bb, �s megr�zta a fej�t.

- Ccc… szemtelen! – fej�t ism�t felemelte, �s szemei most az eget k�mlelt�k.

- Kagome! Mit csin�lsz? – k�rdezte egy �lmos hang. A l�ny az ablak kilincshez kapott, hogy le ne zuhanjon az ijeds�gt�l �s a meglepet�st�l. Azt�n l�bait lel�gatta a f�ldre �s a szoba fel� fordult.

- �pp sz�vrohamot kapok! – h�zta a sz�j�t morcosan – �t�lom, ha ok n�lk�l r�m hozz�k a fr�szt! – az asszony halkan felkuncogott, nem gondolta volna, hogy ennyire megijeszti unokah�g�t, aki erre durc�san keresztbe fonta a karjait, �s felemelte a szem�ld�k�t, Aiko-san, miut�n h�trafordult a fotelben, a sz�j�ra tette a kezeit, hogy ne t�rj�n el� bel�le a nevet�s.

- L�tnod kellett volna, hogy milyen fancsali k�pet v�gt�l! – mosolygott tov�bb, �s felpattant a fotelb�l, hogy kiny�jt�ztassa v�gtagjait. Abban a pillanatban az �g ism�t megd�rrent. Az asszony r�m�let�ben egyik l�b�r�l ugr�lt a m�sikra, azt�n elvesz�tve egyens�ly�t visszahuppant a fotelbe. Kagome hangosan felnevetett, de gyorsan befogta a sz�j�t, hogy ne �bressze fel Takerut, azonban m�g �gy is hallhat� volt, hogy milyen j�l sz�rakozik, majd h�trafordult az ablak fel�, �s feltartotta a h�velykujj�t. Azt�n k�zelebb s�t�lt a fotelhez, m�g mindig sz�les mosollyal az arc�n.

- Mikor j�rsz te t�nc�r�kra, n�nik�m? – k�rdezte pimaszul majd let�rdelt az asszony mell�, �s felk�ny�k�lt a k�rf�ra. Amaz f�jdalmas arccal n�zett a l�nyra.

- Te nem ismersz k�ny�r�letet, igaz? – ezen ism�t felkacagott az am�gy is j�kedv� Kamiya, n�nik�je pedig mosolyogva �sszek�colta a frufruj�t. – Jajj, te… - azt�n arca elkomorult.

- Tudod… �r�l�k, hogy v�gre norm�lis �let�nk van, mindig erre v�gytam… - unokah�ga n�h�ny pillanatra les�t�tte a tekintet�t, �s belemarkolt a fotelbe, j�l tudta, hogy n�nik�je az �r�k�s harcokra �s vesz�lyre gondolt, amit nap, mint nap ki kellett v�deni�k.

- Tudom, �s �r�l�k neki, hogy boldog vagy, de tudnod kell valamir�l… - hangja elcsuklott, ahogy belen�zett a barna szemekbe, amik most �r�m�t �s megnyugv�st t�kr�ztek. Nyitotta a sz�j�t az �jabb szavakra, de hirtelen fejen tal�lta valami h�tulr�l. Ezen egy pillanatra meglep�d�tt, azt�n felkapta az addigra m�r f�ld�n hever� p�rn�t, h�trafordult, de meglepet�s�re egy �jabb p�rna csap�dott az arc�nak. Takeru a kanap�n gonoszul felnevetett.

- Elk�peszt� ez a mai fiatals�g. – cs�v�lta meg a fej�t n�v�re, majd felpattant a hely�r�l �s csikizni kezdte az �ccs�t. Amaz hevesen tiltakozott, de Kagome gyakorlott csikiz�m�v�sz volt, �gy csak verg�d�tt egy darabig. N�nik�j�k is felnevetett, mire mindketten r� n�ztek, azt�n �jra egym�sra. Gonoszul elmosolyodtak, majd p�rn�kkal dob�lt�k meg az asszony, aki kezeit v�dekez�en maga el� tartotta. Elj�tszottak m�g egy darabig, majd mind a h�rman elszender�ltek a kanap�n.

*

A vill�mok pillanatnyi f�nye besz�r�d�tt a sik�torok zugaiba is. A k�t �rnyat m�g sem tudta megvil�g�tani, melyek l�nye eggy� v�lt a s�t�ts�ggel. A sz�rke szem� el�gedetten n�zett v�gig teremtm�ny�n. A fiatal �s �rtatlan arcot eltorz�totta a m�r-m�r izz�an v�r�s �rnyalat� szemp�r. Most m�r � is �rezte, az �jszak�ban keletkez� s�t�t hatalmakat.

- Teh�t, akkor hol is tartottunk, Yamato? – k�rdezte �rdekl�dve

- Azt a k�lyk�t egy s�m�n mentette meg, de az �let�vel fizet a t�ved�s��rt, ha csak…

- Ha csak a kis Kagome meg nem sz�nja �t….hahhaha…ez �rdekes, k�v�ncsi vagyok, hogy mit csin�l a Tao fi� �let�vel a kez�ben! – nevetett fel j��z�en

- �s nekem mi lesz a dolgom?

- T�relem… v�rni fogunk, hagy oszlassa el a gyan�j�t a kisl�ny. – mondta teljes nyugalommal a mester.

- De, olyan egyszer� lenne meg�lni, m�r nem olyan, mint r�gen!

- Nem �rem be az egyszer� hal�llal! El�bb elveszem a lelk�t is… �s a pokolba k�ld�m, hogy �t�rezze azt, amit �n �ltem �t! – hangja m�s hogyan csengett, mintha elkalandozott volna a gondolta, szavai m�g�tt k�n volt kivehet�, Yamato kegyetlen�l elmosolyodott.

- �n pedig v�g�g n�zem!

- Egy dologra kell odafigyeln�nk, arra, hogy a f�jdalma ne csillapodjon! Most pedig menj �s �lvezd az �jszak�t! – utas�totta tan�tv�ny�t, amaz csak b�lintott vigyorogva, majd meghajolt, �s h�tr�lni kezdett. R�videsen elt�nt, mag�ra hagyva mester�t, aki csak �llt �s vizsg�lta az eget.

- K�zel vagyok hozz�d… kicsi Kamiya… a lelked m�r az eny�m! – nevetett fel ism�t �rd�gien, �s hagyta, hogy szavait felkapja a sz�l.

Pillanatok m�lva, az �g tombol�sa kezdett al�bbhagyni. A nap els� sugarai felbukkanva, �tsz�r�dtek a szakadoz� sz�rke f�tylon, �s a s�t�ts�get elkergette a f�ny.

*

Az ablakokon a kellemesen meleg f�ny �tvil�g�totta szob�t. June �lmosan �llt az ablakban, sz�ve nyugtalanul l�ktetett. Tekintete ism�t a verejt�kez� �ccs�t k�mlelte. Fogta a nedves rongyot, kicsavarta �s t�r�lgetni kezdte az arc�t, k�zben az �gya mellett t�rdelt. Len l�gz�se szapora volt �s kiss� akadoz�, de f�jdalom nem t�kr�z�d�tt rajta. A s�s v�zcseppekt�l hajsz�lai �sszetapadtak �s elv�konyodtak. N�v�re agg�d�an f�rk�szte a most teljesen nyugodt arcot, amely a homlok�n meg�llapod� nedves rongy h�v�ss�g�re sem reag�lt. M�lyen alszik. Csak �gy k�pes a nyugalom �s a b�ke l�tszat�ra. Mint minden l�ny, aki m�ly �lomba szender�l, � is k�r�l�vezte mag�t a nyugalom ill�zi�j�val. Elrejtve a m�reg minden mar� k�nj�t. Azonban az alv�s szemf�nyveszt�se gyenge l�bakon �ll� v�delem. June tehetetlen�l markolt bele a takar�ba, melyen azonnal gy�r�d�sek futottak v�gig.

- Ne agg�djon, Miss. June. A testv�re er�s �s kitart�, �s Faust mostanra biztosan megtal�lta az ellenszert. – l�pett k�zelebb az �gyhoz a doshi l�ny v�d�je.

- Az egy�ltal�n nem biztos! Az arcn�lk�liek kil�te mind eddig rejtve maradt. M�gis, honnan lenne ellenszer? – a l�ny szavai elveszetten csengtek a k�ts�gbees�st�l.

- Tal�n… Miss. Kagome, vagy a csal�dja seg�thet… - sz�lt Bason, hangj�ban bizonytalans�g volt kivehet�, szavai m�gis elgondolkodtat�an hatottak June-ra �s Pailong-ra. A k�nai harcos szellem egy tapodtat sem mozdult Len �gya mell�l. K�teless�gtudata �s aggodalma h�roml�p�snyire sz�gezte a Tao vez�rt�l.

- Nem tudom… �gy t�nik, hogy a Kamiyak-kal nem t�l szerencs�s kapcsolatot l�tes�teni. Ann�nak igaza volt, mikor �vva intett t�l�k.

- Igen, de ha ezek a szellemek az ellens�geik, akkor t�bbet tudnak r�luk, mint b�rki m�s. - a l�ny fel�llt, azt�n az ablakhoz l�pett, hogy kinyissa. Az �de leveg� j�l esett az �jszak�t �tvirraszt� doshinak, azt�n lehajtotta a fej�t �s v�laszolt v�d�je kijelent�s�re.

- Benn�nket, Tao-kat a m�lt eml�kei �s az �seink f�jdalma ir�ny�tott. Nem foglalkozva a vil�g �s az emberek v�ltoz�saival, bez�rk�zottan �lt�nk. A k�r�lm�nyek hasonl�ak, tal�n mostanra a Kamiya csal�d is �gy �l. Ha pedig ez a helyzet, akkor mindenkin�l jobban tudom, hogy milyenek is val�j�ban… - szavainak keser�s�ge nyomaszt� csendet hagyott maga ut�n, melyet csak a k�lvil�g zaja rombolt le.

- Vagyis, ha Len �lete lesz a t�t, akkor sem seg�tenek? – k�rdezte Pailong egy id� ut�n megd�bbenve.

- Ez csak egy k�vetkeztet�s volt. Ha az �cs�m �lete fog f�ggni… - hangja elcsuklott – nem sz�m�t milyen �ron, de nem hagyom meghalni. – h�trafordult �s elsz�ntan n�zett a k�t nem e vil�gi l�nyre, akik helyesl�en b�lintottak.

- Most viszont, le kellene pihennie Miss. June! �gy nem seg�t a testv�r�n, ha �sszeesik. – mondta kedves mosollyal az arc�n a kung-fu mester. A l�ny igazat adva v�d�j�nek viszonozta a gesztust, azt�n elindult az ajt� fel�. M�g egyszer r�n�zett az �ccs�re �s a mellette lebeg� szellemre. Bason sz�tlanul meredt el�re, mag�ba roskadva, mintha nem is lenne ott a szob�ban. Jelent�ktelennek �s hib�snak �rezte mag�t, ami�rt nem tudta megv�deni Lent. Egy igaz harcosnak, m�g akkor is, ha tulajdonk�ppen maga ut�n hagyta az �letet a k�teless�gei a legfontosabbak.

- R�gen nem �gy gondoltam, de most m�r tudom, hogy az �cs�m sz�m�ra Bason a legmegfelel�bb v�d�. – mondta szel�d mosollyal az arc�n a doshi.

- Tess�k? – kapta fel a fej�t a neve hallat�n a szellem – Eln�z�st, nem figyeltem. – n�zett �rtetlen�l a l�nyra.

- Csak tedd azt, amit eddig is… vigy�zz Leny-re! – tudatva, hogy nem v�r v�laszt, June kis�t�lt a szob�b�l, ak�rcsak az �rszelleme. Bason d�bbenten b�mult m�g egy ideig ut�nuk, de azt�n visszafordult mestere fel�.

*

Ezekben, a d�lel�tti �r�kban Faust minden marad�k energi�j�val azon volt, hogy meg�llap�tsa a m�reg fajt�j�t.

Mikor haza�rt �jszaka m�r mindenki aludt, � pedig megvizsg�lta Len v�r�t. �gy volt, ahogy sejtette. Olyan k�ros�t� anyag ker�lt a szervezet�be, ami hal�los fenyeget�st jelent, �s melynek kil�t�r�l fogalma sem volt. K�l�nf�le k�nyvekben, iratokban kereste a v�laszt, orvosi p�lyafut�sa �s csal�dja r�v�n megismert koll�g�kn�l �rdekl�d�tt, de mind hi�ba. �lmos volt �s f�radt, r�ad�sul �tlete se volt, mihez kezdjen most. Idegesen fel-le j�rk�lt az Asakura h�zban, v�rva a t�bbieket.

A fi�k a szok�sosn�l is kor�bban keltek, Anna mindig betartja a szav�t, ha edz�sr�l van sz�. Nyugtalanul aludt, a benne rejl� �szt�n�k �s k�pess�gek nem hagyt�k elfelejtetni vele a menybolt b�k�tlens�g�t, amely megfosztotta a v�rost a csillagok �s a hold nyugtat� f�ny�t�l.

M�diumk�nt az �rz�kei olyasmikre vannak hangolva, amiket ember csup�n puszta jelens�gnek v�l, holott sokkal t�bbet rejt. Ann�t a vihar sugallata gy�t�rte…

Amikor haza�rtek, a fi�k kid�ltek a nappaliban. P�r perc leveg�kapkod�s ut�n, Trey elindult a konyha fel�.

- Ti is k�rtek valami kaj�t? – n�zett vissza az ajt�b�l.

- Csak akkor k�rek t�led, ha elfogyott a b�lnazs�rod! – mondta Yoh vid�m hangon.

- Nem is adn�k a tegnapi ut�n!! Mind az eny�m!! – d�rzs�lte �ssze tenyer�t �s sietve t�vozott. A szob�ban maradt h�rom s�m�n �sszen�zett… majd nevet�sben t�rtek ki.

- Yoh mester! Anna kisasszony merre van? – n�zett k�r�l meglep�dve Ryo.

- Azt mondta, dolga van a v�rosban. Hmm… Kicsit furcs�n viselkedett, mintha aggasztotta volna valami. – t�prengett az Asakura fi�, majd megvonta a v�ll�t- Mindeggy… ha valami baj van, majd csak elmondja.

Ebben a pillanatban Trey rontott be a szob�ba. Egyik kez�ben egy szendvicsf�les�get, a m�sikban pedig egy cetlit tartott.

- Sr�cok, ezt n�zz�tek! A h�t�ajt�n volt, Faust �rta. – bar�tai, �rdekl�dve k�r�llt�k, � pedig hangosan olvasni kezdte.

-“Amint elolvast�tok, gyertek a Cseresznyefa vend�gl�be, vagy menjetek a Tao lak�shoz. Nagyon fontos, majd megmagyar�zom.

A fi�k meglep�dve �s k�rd�en b�multak egym�sra.

- Sz�val… hova menj�nk? – �rdekl�d�tt Yoh

- L�ssuk csak… egy t�sk�s haj� �nnepront�, vagy egy �tterem tele kaj�val? Hogy siker�lt �sszehozni ezt a bonyolult k�rd�st?? – viccel�d�tt a j�gs�m�n �s beleharapott a szendvics�be.

- Azt tudjuk, hogy te a vend�gl�be akarsz menni, csak azt magyar�zd el, hogy akkor minek eszel???? – k�rdezte Ryo megh�kkenve, bar�tj�t�l, mire Trey v�laszk�pp csak legyintett.

- Ne agg�dj! Mire oda�r�nk elfogy. Hehe! – cs�mcsogott tov�bb j��z�en. A magas s�m�n csak s�hajtott egy nagyot.

- Fi�k, ink�bb ezt hallgass�tok milyen �j nevet tal�ltam ki a Cseresznyefa �tteremnek…- megv�rta, m�g r�figyel a lelkes k�z�ns�g – Cseresznyefa itt terem!!!!! HAHAHAHA!

Ekkor Trey fuldoklani kezdett egy f�lrenyelt falatt�l, mire Ryo er�teljesen h�tba v�gta. A j�gs�m�n arca v�r�sen l�ngolni kezdett, mind a leveg�hi�nyt�l, mind a haragt�l.

- JOC��!! GRRR! –Ryo-val kergetni kezdte a n�ger s�m�nt, aki m�g mindig r�h�g�tt. Az Asakura fi� k�r�l futk�roztak egy darabig. Yoh pedig nevetve k�vette �ket a szem�vel.

- YOH! Faust azt �rta, hogy nagyon fontos. Tal�n valami baj van! – lebegett k�zelebb Amidamaru a fi�khoz.

- Igen, igazad van. – helyeselt a s�m�n, �s k�zben a t�bbiek is lenyugodtak. Trey m�rgesen b�multa Joc�t, amaz viszont nem foglalkozott vele. V�g�l megegyeztek a vend�gl�ben, �s arra vett�k az ir�nyt.

*

Faust futott, amilyen gyorsan csak b�rt. Tudta, hogy most minden perc sz�m�t. Nem v�rhatott tov�bb t�tlen�l, �gy d�nt�tt felh�vja June-t, �s besz�mol a t�nyekr�l. A l�ny sok�ig nem v�laszolt a telefonba, de azt�n nyelt egyet, �s megadta az �tterem c�m�t. Megk�rte a f�rfit, hogy besz�ljen az � nev�ben is, �s siessen, mert Len-nek id�k�zben felsz�k�tt a l�za �s f�lre besz�l. Neki vele kell maradnia. A sz�ke s�m�n kis id� m�lva m�r a vend�gl� ajtaj�n futott be. Meg�llt az ajt�ban �s sz�tn�zett. H�ta m�g�l hallotta a sz�lcseng� figyelmeztet� hangj�t. Az �p�let, szinte teljesen �res volt, az asztalok b�san sorakoztak fel. Csak h�tul a faln�l �lt egy f�rfi, akit �pp kiszolg�ltak az ital�val. A pinc�rn� barna haja �ssze volt fogva egy copfba, a kez�ben pedig egy t�lc�t tartott egy poh�r v�z k�s�ret�ben.

Kagome az ismer�s csilingel� hang ir�ny�ba n�zett, �s tekintete �sszeakadt egy bizarr k�lsej� sz�ke f�rfi�val, kinek oldal�n egy szelleml�ny �llt.

Folyt. K�v.