Len zuhog� es�ben s�t�lt. Igaz�b�l nem tudta, merre tart, csak hagyta, hogy vigye a l�ba. Mikor elj�tt a vacsor�r�l, �gy �rezte, sz�trobban a d�ht�l. Az es� viszont hamar leh�t�tte. T�z is elm�lt, a ruh�ja teljesen �t�zott, lila haja csapzott volt, de nem akart hazamenni. Gondolkodni akart, �s helyre tenni a dolgokat, mert nem �ppen �gy alakultak, ahogy eltervezte. Hiszen az �lete olyan t�k�letes �s gondtalan volt, de j�tt �, �s mindent �sszezavart. Megmagyar�zhatatlan, �s sz�m�ra ismeretlen �rz�sek k�nozt�k. Mindig titkolta �rz�seit, de ez m�g nem jelenti azt, hogy nem is l�teznek, ez�rt volt d�h�s. Ezekkel, az �rz�sekkel olyan volt, mint b�rmelyik ember, nem pedig mint egy kir�ly, aki mindenki f�l�tt �ll. Elv�rt�k, �s elv�rj�k t�le, hogy mindenkin�l k�l�nb legyen, de ha eg�sz �let�nkben azon dolgozunk, hogy kil�gjunk a sorb�l, elfelejt�nk �lni. Mag�nyoss� �s bez�rk�zott� v�lunk, �s az �let �gy elviselhetetlen lesz. Len r�j�tt erre, ez�rt d�nt�tt �gy, hogy szembesz�ll csal�dj�val, �s sors�val. A sors viszont, kem�ny ellenf�l. Mindig megtal�l ak�rmerre vagy. Len sem tud elszakadni a mag�nyt�l, b�rmennyire igyekszik. Tal�n az�rt, mert az egyed�ll�t a sorsa…

Annak a l�nynak a szem�ben, viszont felfedezett valami ismer�set, k�k szemeib�l v�gtelen szomor�s�g t�kr�z�d�tt, a mag�nyoss�ggal egy�tt. Tudta, �rezte, hogy k�l�nleges szem�llyel tal�lkozott, aki tal�n meg�rten�.

- Milyen sz�p, �s b�tor, ugyanakkor, milyen szomor� volt. B�rcsak �jra l�thatn�m. – gondolkozott Kagom�n. – Nem, az nem t�rt�nhet meg. El kell felejtenem. �, biztos nem akar l�tni soha t�bbet, a viselked�sem miatt. Gy�l�l�m!! Hogy tudta 5 perc alatt ennyire �sszezavarni az �letemet??!! Mi�rt kellett tal�lkoznom vele??? – Len egyre d�h�sebb, �s d�h�sebb lett. �k�lbe szor�totta a kez�t, hogy le�ll�tsa mag�t. H�s�ges szelleme nagyon agg�dott mester��rt, de � sem �rtett semmit.

- M�g sosem l�ttam Len mestert ennyire bizonytalannak, �s zavartnak. Mi lehet vele? – gondolta Bason

Szeretet �s gy�l�let, a k�t legnagyobb ellent�t, m�gis, mintha egy �s ugyanaz lenne. Nem csoda, hogy a s�m�n harcos ennyire �sszezavarodott. Milyen neh�z is az �let…

*

Kagome, mint egy �r�lt, rohant a lifthez az emeletes h�z 10. emelet�n. A lift, viszont nem akart j�nni. P�r m�sodperc v�rakoz�s ut�n, ink�bb a l�pcs�k fel� vette az ir�nyt. Vill�m gyorsan kapkodta l�bait, �s kis id� m�lva m�r az utc�n sz�guldott. Az �tterem fel� futott, azon az �ton, ahol egyetlen kistestv�r�vel szokott hazamenni. A f�lelem �s az aggodalom kezdett �rr� lenni rajta. Mindenkit k�rdezgetett, hogy nem l�ttak-e egy 11 �v k�r�li fekete haj�, barna szem� kisfi�t, egy kopott baseballsapk�val. De az emberek nem is figyeltek r�. Mindenki saj�t mag�val volt elfoglalva. Teljesen k�ts�gbeesett.

- �des Istenem!! Mi a csud�t csin�ljak? H�t, ma m�r senkiben sincs egy�tt�rz�s?! Mi van az emberekkel? Mi�rt gondoltam, hogy seg�teni fognak?! Csak magamra sz�m�thatok. – a s�r�s sz�l�n �llt – nem vesz�thetem el �t is…

A sz�leire gondolt, �s rettenetes m�ltj�ra… Azt�n megszor�tott a nyak�ban l�g� med�lt.

- Nem! Nem adom fel. �n nem, soha!!! Takeru!!. – �jult er�vel kereste tov�bb, kis�ccs�t.

*

Len �s Bason a mell�kutc�k fel� vette az ir�nyt. Lev�gt�k az utat hazafel�.

- �r�l�k Len mester, hogy hazamegy�nk v�gre. Miss. June biztos agg�dik m�r.

- Nem tetszett a s�ta Bason, vagy az es�t nem szereted? – fordult szelleme fel� a m�g mindig inger�lt Len

- ����… bocs�nat, ha valami rosszat mondtam. – hajtotta le fej�t Bason

Len s�hajtott egyet. �r�lt, hogy szelleme ennyi �v eltelt�vel, m�g mindig ilyen al�zatos �s h�s�ges. H�s�g�vel szolg�b�l, bar�tt� �s t�rss� n�tt a szem�ben.

- Sajn�lom, Bason. Igaz�b�l nem r�d haragszom. Csak… - mondta szokatlanul csendes �s nyugodt hangon. Bason annyira meglep�d�tt, a bocs�natk�r�st�l, hogy sok�ig sz�hoz sem jutott.

- Len mester m�g sosem volt ennyire kedves hozz�m. – gondolta meghat�dva a szellem

- Ne haragudjon, hogy ezt mondom, de olyan furcs�n viselkedik mostan�ban. Nem �rtem.

- Tudom. M�g �n magam se. Majd elm�lik. Most haladjunk.

- Ak�rki is az a l�ny, �r�l�k, hogy tal�lkoztunk vele. – mosolyodott el Bason.

Ahogy haladtak tov�bb a mell�kutc�kon, Bason meg�rzett valami k�l�n�set. Amit m�r r�g nem �rzett.

- Len mester! Ha az �rz�keim nem csalnak, gonosz szellem, �s furyoku jelenl�t�t �rzem a k�zelben.

Len alig hitt a f�l�nek. Szemei felcsillantak.

- V�gre valami izgi is t�rt�nik. Merre, Bason? – mondta, �s el�vette guandaoj�t.

Szaladni kezdtek, �s akkor…

- Seg�ts�g!! K�rem, ne b�ntson! – egy r�m�lt gyerekhang ki�ltott

Len gyorsabban futott a hang ir�ny�ba. Bason pedig ut�na. Siettek, ahogy csak tudtak, de a zuhog� es�ben nem sokat lehetett l�tni. Mikor egy sik�tor zs�kutc�j�hoz �rtek, �szrevette a remeg� kisfi�t a f�ld�n. Egy s�t�tbe burkol�dzott nagydarab f�rfi, hegyes l�ndzs�j�val gyilkolni k�sz�lt, de szellemnek nem volt semmi nyoma. F�lemelte fegyver�t a kegyelemd�f�shez, �s akkor…

- Meg�llj!!!! – ugrott a csap�s el� Len, �s guandaoj�val visszaverte a t�mad�st

Az idegen h�traugrott. Meglepte a s�m�n felbukkan�sa. Olyan s�t�ts�g vette k�r�l, hogy Len beleborzongott. Arc�t egy csukja rejtette, csak v�r�sen izz� szemei l�tszottak.

- Nem kellett volna k�zbe avatkoznod! Az el�tkozott nev�eknek pusztulniuk kell. Nincs �rtelme k�zdeni a sorssal. Menek�lj, m�g teheted!! – mondta olyan f�lelmetes hangon, mintha nem is lenne ember.

- Ki, vagy mi a csuda vagy te? – lep�d�tt meg Len, de egy l�pest sem mozdult – Nem te mondod meg, hogy kinek kell pusztulnia. Nem el�g, hogy �vod�sokra t�madsz, olyan gy�va vagy, hogy az arcodat sem mered megmutatni!?

- H�! �n m�r iskol�s vagyok! Mi az, hogy el�tkozott? – A kisfi� megment�je m�g� �llt.

Az alak, v�r�s szemeit a gyerekre meresztette, de nem mozdult. A fi� belekapaszkodott Len karj�ba, h�t�n borzong�s futott v�gig a szemek l�tt�n.

- Len mester, egyes�ln�nk k�ne. A szellemet nem l�tjuk, de �rzem a furyokut.

- Igen, �n is �rzem. J�l van, Bason. – azt�n a gyerekhez fordult – azonnal t�nj el, innen- mondta, ellentmond�st nem t�r�en. A kisfi� b�logatott, de nem futott el, csak elb�jt. K�v�ncsis�ga er�sebb volt f�lelm�n�l.

- Bason! Szellemforma!! Be a guandaoba! – utas�totta szellem�t, Len. H�la Anna edz�seinek, remek form�ban volt. Magabiztosan ellenfel�re szegezte a fegyver�t. Amaz viszont, m�g mindig csak �llt. Fegyver�t leeresztve tartotta, �gy t�nt, nem akar harcolni. Len, kezdett m�rges lenni.

- Na, mi van? Baj, hogy �n tudok harcolni ellened, nem �gy, mint az a k�ly�k? Mutasd a szellemed! Tudom, hogy s�m�n vagy.

Az aranyl� szemek, b�tran farkasszemet n�ztek a f�lelmetes v�r�s szemekkel.

- Er�s s�m�n vagy. De �n j�val a s�m�nok f�l�tt �llok. Nincs semmi es�lyed. S�m�n, nem tud legy�zni. Nem akarlak meg�lni, nincs �rtelme. Csak egy feladatom van, meg�lni az el�tkozott nev�t.

- Tal�lj ki valami jobbat! El�tkozott nev�?! Az a kis gyerek? Na, ne nevettess! El�bb engem gy�zz le! Ne a sz�d j�rjon. – mondta Len, teljes nyugalommal �s magabiztoss�ggal

- Bolond vagy. Nem tudod, hogy kivel �llsz szemben. – miut�n e szavak elhagyt�k sz�j�t, ledobta a csukly�j�t.

*

- Kamiya… az el�tkozott n�v…- mondta halkan Anna. A fi�k egym�sra n�ztek, nem �rtettek semmit. June pedig megr�m�lt.

- Hogy �rted, hogy el�tkozott? – k�rdezte a doshi

Anna, let�rdelt a f�ldre. A t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t.

- Rem�ltem, hogy sosem kell elmondanom ezt a t�rt�netet. De most itt az ideje, mert ha mindez igaz, akkor bajban vagyunk…

- Anna! De h�t mi van? – k�rdezte Yoh

- Bajban? Mi rossz t�rt�nhetne? Hisz, dilis Zeke tes� m�r nem okoz gondot. – okoskodott Trey

- Ez most komoly dolog, �gyhogy csend legyen! – utas�tott rendre Anna Treyt

Trey megszeppent, de ismerte Ann�t. Ink�bb r� hagyta.

- A legenda szerint, r�ges-r�gen volt egy gy�ny�r� kir�lys�g, messze innen. Az emberek b�k�ben �ltek, szerett�k kir�lyn�j�ket. Egy napon viszont, gonosz s�m�nok t�madt�k meg a v�rost. Nem tudni, puszt�n sz�rakoz�sb�l, vagy csak nem volt jobb dolguk, de kiirtottak mindenkit. – kezdte el Anna a mes�t

- De, nem harcoltak ellen�k? – k�rdezte Ryo

- Term�szetesen v�dekeztek, de �k csak emberek voltak, a saj�t fizikai erej�kkel. Ezen k�v�l, azok az emberek csak h�rb�l ismert�k a kegyetlens�get �s az er�szakot. A vil�g m�s volt akkor.

- De, �gy t�nik, m�gis hasonl�. Akkor is �ltek m�r Zeke-hez hasonl�k. – jegyezte meg d�h�sen Yoh. Sz�vb�l gy�l�lte a kegyetlens�get.

- Ap�m! Ez nagyon durva! – jelentette ki Trey

June, Ann�t figyelte. Sejtette, hogy a java m�g h�tra van. A t�rt�netnek, kor�n sincs v�ge.

*

Lent, azonnal elhagyta az �nbizalma. Ellenfele l�tv�ny�t�l, majdnem rosszul lett.

- Ha egy s�m�n �s egy szellem egyes�l, szinte eggy� v�lnak. De az�rt, nem ennyire. – mondta Bason a guandaob�l

Len test�n borzong�s futott v�gig. Eddig, nem tal�lkozott ilyen s�m�nnal. Olyan volt, mintha a szellem kisz�vn� az �letenergi�t “t�rs�b�l”. A s�m�n arca m�r f�lig feh�r volt, �s �res. Olyan �lettelen. A szellem �tvette az ir�ny�t�st felette. Percr�l-perce feh�rebb lett, �s a lelke gyeng�lt. Egyik szeme v�r�sen �s kegyetlen�l f�nylett, m�sik, barna szem�b�l k�n �s k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt. Leveg�t, m�r alig tudott venni.

- Te, egy arcn�lk�li vagy, ugye? Hallottam m�r a fajt�dr�l. – Len, megszor�totta fegyver�t, kezdett rajta eluralkodni a d�h – En b�csi mes�lte, hogy egyes szellemek, a s�m�nokat er�forr�snak tekintik, egyes�lnek vel�k �s kisz�vj�k az erej�ket. Addig k�nozz�k �ket, m�g l�legeznek. A legnyomorultabb m�don v�geznek az emberekkel.

Az arcn�lk�li v�r�s szeme, kegyetlen�l felcsillant.

- Nem is vagy te olyan ostoba. A s�m�nok, csak eszk�z�k. A nagyobb er�h�z van r�juk sz�ks�g. Hal�lom ut�n, elvesztettem az arcomat, �s minden m�st, ami ez eny�m volt. R�vid ideig ugyan, de lehet arcom. Ez�rt, pedig b�rmit megtetszek.

- B�rmit? Meg�lsz egy gyereket? – g�nyol�dott Len

- Teljes�tem a r�m b�zott a feladatot. Senki nem �ll�t meg!!! –jelentette ki. Majd, megp�rgette l�ndzs�j�t, �s hatalmas erej� t�mad�st ind�tott a fi� ellen.

- Sz�ll�k�s!!!!!!!!!!!

*

Ek�zben, Yoh-�kn�l eg�sz m�sr�l volt sz�.

Anna folytatta mondanival�j�t:

- Teh�t, a kir�lys�g teljesen elpusztult. Nausicaa kir�lyn�, haldokl�sa k�zben, figyelte, hogy azok a s�m�nok milyen k�nnyen vesznek el �letet. Mintha bogarakra taposn�nak. Miut�n megtapasztalta az emberi kegyetlens�get �s gonoszs�got, azt k�v�nta, b�rcsak seg�thetne az �rtatlan embereken, b�rcsak tehetne valamit a szeretett emberek�rt. Mindegy mi az �ra, csak az igazs�gtalan gyilkol�snak legyen v�ge. A kir�lyn� �szinte szeretete l�tt�n, Isten teljes�tette k�r�s�t. K�l�nleges k�pess�gekkel ruh�zta fel. Ezent�l, k�pes volt l�tni �s �rezni a szellemeket, �s ha kell, v�gezni is tudott vel�k, m�s szellem seg�ts�ge n�lk�l. �rtitek? B�rmilyen fegyvere is van, ha j�l b�nik vele, ak�rmelyik szellemet visszak�ldheti a szellemvil�gba.

- ���… �n nem �rtem. – vakarta a fej�t Trey

- Mi�rt nem csod�lkozom? – mondta Anna

- Sz�val, emberk�nt, egyes�l�s �s furyoku n�lk�l, f�ggve att�l, hogy milyen harcos, megtudja �lni a szellemeket. De, hogyan? – gondolkodott Yoh

- Hm. A legenda szerint, az Istent�l kapott er� miatt. Szent ereje lett.

- �hhhh!! Sz�val, Isten harcosa lett a csaj! – mondta Trey – De, akkor ez happy end, nem?

- Igen, Anna kisasszony, hogy j�n a k�pbe az el�tkozotts�g? – csod�lkozott Ryo

- Ezek a k�pess�gek, nemzed�kr�l, nemzed�kre sz�lltak. A Kamiy�k pedig b�tran szembesz�lltak a szellemekkel. Egy kisebb sereget hoztak l�tre s�m�nokb�l. Sok emberen seg�tettek, de sok szellemet �ltek meg. A szellemek bossz�v�gya pedig egyre n�tt. Minden Kamiyanak az a sorsa, hogy harcoljon. Most m�r, a saj�t �let�k�rt is. Sorsuk ellen, pedig nem tehettek semmit, viselni�k kellett �s�k k�r�s�nek k�vetkezm�ny�t. Csakhogy, a szellemek titokban a v�gs� �tk�zetre k�sz�ltek. Ha kellett, a Kamiy�k seg�tettek ak�rkin, de rajtuk senki sem seg�tett. A h�bor�t v�g�l a gonosz szellemek nyert�k. Akik �letben maradtak, eltitkolj�k el�tkozott nev�ket, nehogy a sors �ket is megtal�lja.

- Azt mondod, az a sorsuk, hogy meghaljanak az emberek�rt? – esett le Yoh �lla

- Pontosan.

- De, a s�m�n tan�cs, a t�bbi, j� s�m�n? Nem tettek semmit? Hagyt�k �ket meghalni? – k�rdezte Ryo

- Ha �ltek egy�ltal�n, akkor igen.

- Szerintem az eg�sz csak mese, hiszen h�s�k voltak. Csak hallottunk volna r�luk. – mondta Trey

- �s, ha csak az�rt nem hallottunk r�luk, mert a s�m�n tan�cs �gy l�tta j�nak? Mert, nem akartak m�g t�bb �ldozatot? Gondoljatok bele, sz�let�sedt�l fogva, m�sok�rt harcolsz, de �rted senkis sem harcol. – n�zett szomor�an, �s d�h�sen Yoh

- Ez t�nyleg sz�rny� lehetett. - mondta Trey, Ryo pedig b�logatott

- Amikor, tal�lkoztunk Kagom�val, nem �gy t�nt, mintha l�tn� a szellemeinket.

- Nem tudom June, de ha igaz a legenda, vagy a k�l�nleges k�pess�g, akkor…- mondta Anna

- Akkor, nem sz�vlelhetik a s�m�nokat �s a szellemeket.

- Ami, pedig m�g fontosabb Yoh, hogy �rthatnak nek�nk. – mondta Amidamaru – B�r, eddig m�g nem tal�lkoztam ilyen szem�lyekkel.

- Ugyan m�r, haver! Hogy tudna az a csaj, vagy b�rki m�s lenyomni minket?! Hiszen Zeke-kel is sim�n v�gezt�nk. – k�rkedett vigyorogva Trey

- �n m�sk�pp eml�kszem. – h�zta fel szem�ld�k�t, Anna – �s att�l mert l�ny, m�g lehet j� harcos. Sz�val, messzir�l elker�litek ez �ttermet!

- �n, nem hiszem, hogy Kagome, vagy a n�nik�je b�rkinek is tudna �rtani, �s a nev�ket sem v�ltozatt�k meg. Szerintem, ez egy szomor� t�rt�net, de csak kital�ci�. – mondta a doshi, teljes meggy�z�d�ssel.

- Nem kock�ztatunk! �s, k�sz!

- De, Anna! Nem hiszem el, hogy t�ged nem �rdekel, igaz-e a legenda vagy sem?! – mondta Yoh

- �s, hogy akarod megtudni? Gondolom, nem ez a kedvenc t�m�ja. A m�ltat, jobb nem bolygatni. – Anna, befejezve a besz�lget�st, ki akart s�t�lni a szob�b�l. De, hirtelen Yoh a l�ny el� �llt. Ez volt az els� eset, hogy Yoh szembesz�llt Ann�val. V�g�l is, � a f�rfi.

- Igen, igazad van Anna. Mint mindig, de �n, meg szeretn�m ismerni azt a l�nyt. – n�zett elsz�ntan a fi�

Anna, elb�v�lten �llt a fekete szemek csillog�s�t�l. Yoh nem �rtette, mi van vele, �szt�n�sen k�zelebb l�pett a l�nyhoz. Egy pillanatra megfeledtezett mindenr�l. Csak a l�ny sz�p arc�t l�tta. Anna, leveg�t is elfelejtett venni a d�bbenett�l. M�g sosem n�zett r� �gy a fi�, m�g sosem �rezte ilyen k�zel mag�hoz leend� f�rj�t.

- �h�m. Sr�cok! Mi van? Elaludtatok? �s, mi�rt vagytok olyan pirosak? – sz�lt k�zbe Trey

A k�t fiatal, azonnal visszat�rt a F�ldre.

- Mit is mondt�l? – k�rdezte Anna, aki a boldogs�gt�l, teljesen �sszezavarodott.

- Trey! Hogy lehetsz ekkora idi�ta? – s�gta oda bar�tj�nak Ryo

- Csak azt mondtam, hogy m�r nagyon k�v�ncsi vagyok arra a l�nyra. K�l�nleges k�pess�gekkel, vagy a n�lk�l. Hihi. – nevetett Yoh

- L�gyszi!! Anna!! – k�ny�r�gtek egyszerre a fi�k

- Az els� tal�lkoz�sba csak nem haltok bele. – Anna, j�kedv�ben nagyon enged�keny lett.

- Szuper! Kir�ly vagy Anna. – mondta Yoh

- Hurr�! �tterembe megy�nk! Nem kell f�zni, sem mosogatni! – ugr�lt Trey �s Ryo �r�m�ben

- Mi ez a nagy �nnepl�s? Csak, nem valami t�ntet�s? Hahahaha!! – �s, j�tt Joc�

- M�r azt hittem belefulladt�l a mosogat�ba. Hihi. – viccelt Yoh

- T�ged k�ne elt�ntetni. – foh�szkodott Ryo

- Igen, nem menn�l vissza????? – k�ny�rg�tt Trey

June, az ablakhoz ment. N�zte az es�t.

- Rem�lem, minden rendben lesz. – gondolta. Lee Pailong, meg�rezte doshija agg�d�s�t, a v�ll�ra tette a kez�t, biztat�sul. Cser�be egy mosolyt kapott. Azt�n, a t�bbiekhez fordult.

- K�sz�nj�k a vacsor�t. Ideje hazamenni. Len, m�r biztos otthon van. J� �jszak�t. – k�sz�nt el June, bar�tait�l.

- K�zl�m veletek fi�k, hogy a holnap esti edz�st, d�lut�n fogj�tok bep�tolni, ha �ttermet akartok.

Joc�, �pp sz�lni akart, de Anna megel�zte.

- A most �rkezett, ellustult m�kamesterek pedig tripla edz�st kapnak. Most pedig alv�s! Holnap kor�n keltek. – osztogatta parancsait Anna. Joc�, erre ennyit v�laszolt:

- Kel�nk? Mint a t�szta? Hehehehihi!! �rtitek!

Miut�n elm�lt, a ki tudja milyen okb�l kapott r�h�g�g�rcse, meglep�dve l�tta, hogy mindenki lel�pett.

- Nah!! Nem tetszett? H��! Anna, �n hol alszom? A vend�ggel, nem kell t�r�dni!!

*

Len, m�g �pp id�ben ugrott f�lre a t�mad�s el�l. A csap�s, hatalmas m�lyed�st hagyott maga ut�n a falba.

- Ha m�r ett�l a kis szell�t�l �gy megijedsz, mi lesz, mikor teljesen kisz�vtam, a bar�tunk erej�t. M�r nem sok�ig b�rja. Hahahehe.

Val�ban �gy volt. Szerencs�tlen s�m�n feh�r volt �s �res. Barna szeme, hirtelen els�t�t�lt. Miel�tt, v�gleg lecsuk�dott volna, egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n. Siker�lt. A s�m�n holtan, l�lek n�lk�l, �s arc n�lk�l zuhant a f�ldre. Olyan volt, mint egy viasz b�bu, mintha soha nem is volt ember. A szellem pedig, �tvette az egykori s�m�n arc�t. Csak a szemei izzottak m�g mindig v�r�sen.

- Bocs�ss meg! Nem tudtam seg�teni. – n�zte az �lettelen testet, Len. – Neked, viszont, seg�tek visszajutni a szellemvil�gba! – abban a pillanatban, Len t�mad�sba lend�lt. – Nagy zuhatagt�mad�s!!!!!!!!!!!!

De a v�r�s szem�, csak kegyetlen�l mosolygott. Maga el� tartotta l�ndzs�j�t, becsukta a szemeit, �s abban a pillanatban a fegyvert hihetetlen�l er�s aura vette k�r�l. Teljes nyugalommal v�dte ki a fel�je k�ld�tt t�mad�st.

- Most, hogy er�m kiteljesedett, t�nyleg nincs es�lyed. Ja, �s ne sajn�ld. Mikor r�tal�ltam, k�ny�rg�tt a hal�l�rt. �n, pedig teljes�tettem k�r�s�t, a lelk��rt cser�ben.

- �tkozottttt!! Senki sem �rdemel ilyen hal�lt! Nem fogom megengedni, hogy ez m�g egyszer megt�rt�njen! Bason!!!!!! 100%-os er�!!!!! – t�madott Len, teljes erej�b�l. �gy t�nt, a csap�s eltal�lta a szellemet. A keletkezett porfelh� m�g�l azonban, felvillantak a v�r�s szemek. Fegyver�vel, nekirontott Len-nek. � azonban, �llta az er�s csap�sokat, �s v�vni kezdtek, de nem tudta megsebezni ellenfel�t. Len furyokuja v�szesen fogyott. A k�vetkez� t�mad�st, nem tudta h�r�tani, �s a l�ndzsa megsebezte a felkarj�t. Az “arc n�lk�li” megford�tott a fegyver�t, �s Len has�ba �t�tt. A fi� a falnak csap�dott. A szellemkontroll azonnal megsz�nt.

A Tao vez�r fel�llt a f�ldr�l, a has�t fogva. Let�r�lte a v�rt homlok�r�l, �s megszor�totta fegyver�t.

- Mond, mi�rt nem menek�lsz? Tudom, hogy f�lsz. �rzed, hogy k�zel van a hal�l.

- Sosem futok el csata el�l. Tao vagyok, �s ha kell, b�szk�n halok meg

- Ahogy akarod. Hallj meg b�szk�n.

Len, utols� erej�vel visszahozta a szellemkontrollt. �jra �sszecsaptak. A fi�, m�r csak v�dekezni tudott. A szellem egy j�l ir�nyzott �t�ssel, ki�t�tte kez�b�l a guandaot, �s l�ndzs�j�val �t�tte a fi�t. Len, �sszeesett.

- Len mester! – Bason, mestere el� �llt, �v�an.

- Ugyan m�r! Mi�rt v�ded ezt az ostob�t? Hisz csak egy s�m�n, egy gyenge ember. �s, te nem vagy m�s csak a szolg�ja. Hal�l�val szabad leszel. �llj mell�nk, �s megtan�talak, hogyan l�gy legy�zhetetlen. – pr�b�lta meggy�zni Basont.

- Bason! Menj! Igaza van. Te csak a szolg�m vagy, �gyhogy tedd, amit mondok! Hagyj meghalni! – Len, �k�lbe szor�tott k�zzel, �s �sszeszor�tott fogakkal pr�b�lta menteni szellem�t – Hallod, amit mondok? Neked, nem kell meghalnod! - Len, nehezen, de fel�llt. Nem fog a f�ld�n fekve, mint egy kutya meghalni. Eld�nt�tte, addig fog k�zdeni, m�g van benne �let, de Basont nem k�rhette erre. A bar�tja volt, �s a bar�tai�rt, b�rmit megtenne.

A szellem szem�be k�nnyek sz�ktek. Ha Len arra k�ri, hogy harcoljon vele egy�tt, term�szetesen maradt volna. De �gy, hogy mestere elk�ldi, nem fog harcolni. Minden erej�vel azon lesz, hogy megmentse a fi�t. �gy v�dte egym�st s�m�n �s szelleme.

- T�vedsz, te undor�t� ak�rmi! Len mester a bar�tom �s a t�rsam. Az �n sorsom, hogy megv�djem �s seg�tsem minden �ron. Ez m�r a sz�let�s�n�l eld�ntetett. B�szke vagyok r�, hogy egy olyan nagyszer� ember, mint Len mester bar�tja lehetek. A s�m�nok, nem eszk�z�k. A szellemek pedig, nem szolg�k. – kiab�lta d�h�sen a nagy, k�nai harcos szellem

- K�sz�n�m, Bason. K�sz�n�m, hogy �jra megtan�tott�l erre, �s �n b�szke vagyok r�, hogy te vagy a t�rsam. – hajolt meg szelleme el�tt Len. Bason, meghat�dva viszonozta a tisztelg�st.

- Jajjj! Nem �rtem, mit j�n mindenki a bar�ts�ggal. Egy dolog sz�m�t, �s az a hatalom. De, elismerem sz�p besz�d volt. Igen, bar�tok vagytok. Most m�gis v�getek van. Ut�na pedig, megkeresem a k�lyk�t �s eljuttatom az �v�ihez.

*

A kisfi�, dermedten t�rdelt a b�v�hely�n. L�tott, �s hallott mindent.

- Jajj ne! Az�rt hallnak meg, mert engem v�dnek. Nem hagyhatom. De mit tehetn�k? – fakadt s�rva a gyerek, �s moccanni sem mert.

*

- El�bb, vel�nk kell v�gezned. �s, ha meg is �lsz, k�zl�m veled, hogy az ilyen f�rgek, mint, te nem �lnek sok�ig. S�t, egy�ltal�n nem �lnek. �r�lt m�don v�gysz olyasmire, ami m�r soha nem lehet a ti�d. Sosem leszel �jra ember. – mondta len�z�en Len. – M�sok lelk�vel, pedig pl�ne nem.

Az igazs�g annyira feld�h�tette az “arc n�lk�lit”, hogy gy�l�lett�l elvakulva rontott Len-�knek. Nem vette �szre a fel�j�k szalad� kisfi�t.

- Neee! Ne b�ntsd �ket! – rohant oda s�rva Len-hez

A szellem, �pp le akart s�jtani, mikor, egy penge v�g�dott a sz�v�be. Az “arc n�lk�li”, f�jdalmasan felki�ltott. Kez�b�l, kiesett a fegyver. T�rdre esett, �s kih�zta a k�st sz�v�b�l. M�sodpercek m�lva, visszanyerte eredeti alakj�t. Megtapintotta az arc�t, ami �jra �lettelen �s �res volt. A sz�v�b�l kih�zott k�sre n�zett.

- Igazad van. M�g csak nem is v�rzek. – ha, lett volna k�nny a szem�ben, most biztos s�rt volna f�jdalm�ban. A tudat okozta sebt�l volt f�jdalma. Soha nem lesz m�r ember. Eln�zett Len-�k h�ta m�g�tt, �s azt mondta:

- Mondtam, hogy s�m�n nem tud meg�lni. De, a sorsot senki sem ker�lheti el. – az arc n�lk�li, hamuv� lett. Saj�t mag�n tapasztalta meg, ezt az igazs�got. Len, �s Bason lehajtott�k a fej�ket. A r�m�lomnak, v�ge van.

- Kagome!!!! Tudtam, hogy ide�rsz! – szaladt oda boldogan n�v�r�hez Takeru. �t�lelte a derek�t, �s keservesen s�ni kezdett.

- Ka… Kagome?? – lep�d�tt meg Len, �s sz�ve gyorsabban vert a l�ny hangj�t�l.

- Takeru! Jajjjj!! Annyira �r�l�k, hogy nem esett bajod. A fr�szt hoztad r�m. T�bbet, ne csin�lj ilyet. – s�rt a l�ny is, �s boldogan szidta kistestv�r�t.

- Ne haragudj. Csak, azzal a focis g�ppel j�tszottam, �s m�r s�t�t lett, mikor kij�ttem. Siettem haza, de egy ronda, gonosz szellem elkapott. Azt mondta, hogy ne agg�djak, mert elk�ld a sz�leimhez, �s hogy el�tkozott vagyok. De, megmentett az a fi�.

- De hogy haragszom. Nem vagy el�tkozott, csak r�d akart ijeszteni. Most m�r v�ge van, ne f�lj. – pr�b�lta megnyugtatni reszket� testv�r�t. – Nagyon megijedt�l, igaz?

- Egy kicsit, de most m�r nem f�lek. – hagyta abba a s�r�st a fi�. Miut�n Takeru megnyugodott, Kagome fel�llt �s testv�re megment�j�re n�zett. A fi� h�ttal �llt neki, kez�ben egy �rdekes fegyverrel. K�zelebb l�pett hozz�, hogy k�sz�netet mondjon. De megtorpant. A fi� mellett lebeg� szellemet m�r l�tta valahol.

Len, dermedten �llt az es�ben. Semmit sem �rtett. Egyszer�en k�ptelen volt gondolkodni. Hallgatta a l�ny l�pteit, de hirtelen meg�llt.

- Biztos felismerte Basont. – gondolta – F�lek, ha megfordulok, � elt�nik, �s �n fel�bredek. De, ki � egy�ltal�n? Hogy lehet az… Hogy b�rta? – v�laszokat akart, ez�rt legy�zte f�lelm�t �s lassan megfordult. Nem messze �llt t�le a hossz�, barna haj�, csurom vizes, k�k szem� Kagome. A l�ny szemei elkerekedtek.

- Ezt nem tudom elhinni. Pont egy Tao? Az er�szakos, �ntelt Len Tao mentette meg Takerut?! En Tao, unoka�ccse?! – gondolta elk�pedve – Milyen kisz�m�thatatlan az �let. Ilyen is csak velem t�rt�nik. Az ellens�gem ad�sa lettem. Sz�pen lebuktam, ehhez is tehets�g kell.

A fi�, k�rd�re akarta vonni, de mozdulni sem tudott. Csak elm�ly�lten n�zte a fagyosan csillog� szemeket.

- Mi�rt? Mi�rt, az � kis�ccs�t kellett megmentenem? Pedig megfogadtam, hogy t�bbet a k�zel�be sem megyek. Most viszont, boldog vagyok. Biztos, hogy meg�r�ltem. – gondolkodott Len is, a nem l�tez� v�letleneken.

- Szia. Mizujs veled? R�g tal�lkoztunk. Sz�p az id�, nem? – pr�b�lta viccel�d�ssel oldani a helyzetet Kagome. Rem�lte, hogy elker�li a faggat�z�st.

- Te, t�nyleg bolond vagy. – mondta Len, de kiv�telesen nem g�nyol�d�s volt a hangj�ban, hanem valami m�s…

A l�ny felh�zta a szem�ld�k�t.

- H�t, ez sosem nevet? – gondolta

- Ne n�zz �gy r�m, kisl�ny. Nem volt vicces.

A kisl�ny sz�ra, Kagome kij�tt a sodr�b�l.

- Most mentettem meg az �letedet, �s van k�ped kisl�nynak h�vni? Mi bajod a Kagom�val?! Nem csak savany� �s �ntelt vagy, hanem h�l�tlan is. – sz�rt vill�mokat a szeme.

- Miii? �n vagyok h�l�tlan? Ki k�rte, hogy seg�ts? �s, nem gondolod, hogy tartozol n�mi magyar�zattal?! – kezdett Len is ordib�lni. Kagome, megr�ntotta a v�ll�t, nem j�tt be a terve.

- Senkinek nem tartozom semmivel.

- El�ruln�d nekem, hogy b�rtad meg�lni azt a szellemet, szemrebben�s n�lk�l? Hiszen, nem vagy s�m�n. – k�rdezte Len, nem t�r�dve a l�ny el�bbi kijelent�s�vel.

- Hm. Micsoda rejt�ly. Felh�vjuk a tudakoz� plusszt? Az, biztos v�laszol, mert �n most megyek. – g�nyol�dott a l�ny, �s m�r indult is volna, de Len elkapta a csukl�j�t, �s k�zel h�zta mag�hoz. M�lyen belen�zett a k�k szemekbe.

- Nem. Most nem m�sz sehova. – mondta kem�nyen �s komolyan

Arcuk v�szesen k�zel volt egym�shoz. �rezt�k egym�s lehelet�t. Len, alig b�rta t�rt�ztetni mag�t.

- Olyan aranyos, de annyira bolond. Annyira szeretn�m megcs�kolni.

- Mit m�velek? Mi�rt ilyen cuki? B�rcsak ne n�zne �gy r�m, �gy nem tudok neki ellen�llni. – gondolta a l�ny is, de miel�tt b�rmi is t�rt�nhetett volna…

- J���!! El�llt az es�! De j�, s�t a napocska!!!! – kiab�lta a l�ny boldogan.

- Musz�j volt ezt a f�lembe ordib�lni? – h�kkent meg Len, a l�ny szeleburdis�g�t�l. �szre sem vette, hogy karj�r�l folyt a v�r.

- Hiszen te v�rzel. – ijedt meg Kagome, �s miel�tt Len b�rmit is sz�lhatott volna, levette a cs�p�j�re tekert fekete kend�t, ami f�loldalt l�gott a farmerj�n. Megfogta a fi� izmos karj�t, let�r�lte a v�rt, �s bek�t�zte a sebet. – Tess�k. �gy nem fog elfert�z�dni.

Len sz�ve zakatolt a l�ny �rint�seit�l.

- Megmentetted az �letemet. K�sz�n�m. – n�zett �szinte h�l�val a szem�ben.

- ���… El�g m�ly a seb, de az�rt nem hallt�l volna bele. – viccel�d�tt vid�man a l�ny. Len csak a fej�t r�zta.

- Veled nem lehet komolyan besz�lni, kisl�ny. Milyen vid�m vagy ahhoz k�pest, hogy majdnem meg�lt�k a testv�redet.

- Jajjj! K�pzeld, �n meg majdnem fi�nak sz�lettem.

Kev�s hi�nyzott, hogy Len ne nevesse el mag�t, de nem akarta b�ztatni Kagom�t.

- Hasonl�tasz az egyik bar�tomra. Neki vannak ilyen f�raszt� viccei.

- L�ttalak. Most majdnem nevett�l. – mosolygott a l�ny, �s kis�ccs�re n�zett, aki szint�n vid�man besz�lgetett Bason-nel.

- Te t�nyleg egy j� szellem vagy? �s k�nai? �s, egy igazi harcos? Mi�rt hallt�l meg? Valaki meg�lt?

Vagyis, ink�bb csak Takeru besz�lt.

- Igaza van. Ha � nincs, akkor Takeru most… - lett hirtelen szomor� a l�ny.

Len, figyelte Kagome arc�t.

- M�r megint az a titokzatos szomor�s�g �s f�jdalom a szemeiben. - gondolta

De, a szomorkod�s nem tartott sok�ig.

- H������!! A n�nik�m megfog minket �lni. Fut�s haza!! – kapott gyorsan a fej�hez a l�ny, �s elszaladt a k�s�rt.

- Sziasztok! – mosolygott a gyerek. Kagome, megragadta a kez�t, �s indulni akart, de l�ptek zaj�t hallotta.

- Len! Mi t�rt�nt? – futott egy magas, sz�ke f�rfi, egy sz�ke szelleml�ny t�rsas�g�ban a kis csapathoz.

- Faust! Elk�st�l, m�r mindent elint�ztem. - Kagome felh�zott szem�ld�kkel, �s cs�p�re tett kezekkel meredt a fi�ra. – J�. Elint�zt�k.

- �h! �rtem. Buli volt. – n�zett az �lettelen testre Faust. Azt�n, megemelte a kalapj�t a testv�rp�r fel�. Kagome mosolyogva integetett. Takeru megh�kkent a f�rfi ijeszt� k�lsej�t�l. De, b�tor gyerek volt.

- Nah�t! Te, nem a Felt�mad�s a temet�ben c�m� filmben j�tszottad a zombit? Mert, nagyon...

- de nem tudta befejezni, mert Kagome befogta a sz�j�t.

Eliza �s Bason nevette. Len pedig mosolygott.

- Hehe. Vicces gyerek. R�m hasonl�t. Azt hiszem, most m�r t�nyleg menn�nk kell. �r�l�k, hogy �sszefutottunk. – intett oda Faust-�khoz.

- Mi is �r�l�nk.

A testv�rek futni kezdtek hazafel�. Len, szomor�an gondolta.

- M�g csak el sem k�sz�nt.

�s akkor, hirtelen a l�ny meg�llt, �s visszan�zett.

- �h, �s Leny-ke! K�sz�n�m, hogy megmentetted a kistestv�remet. – kacsintott az aranyszem�re, �s elt�nt a h�zak m�g�tt.

- Leny-ke?? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Len, �s m�g sok�ig b�mult a l�ny ut�n.

Eliza, Faust, �s Bason nevet�s�t�l, azonban teljesen elpirult.

- Most, mi�rt n�ztek �gy r�m? Nem t�rt�nt k�z�tt�nk semmi. Alig ismerem. – szabadkozott a fi�

- �n, nem mondtam semmit. Leny-ke. – kezdett el �jra nevetni a temet�m�gus. Len, sz�lni akart, de hirtelen nem kapott leveg�t. T�rdre esett.

- Len!!! – kiab�lta Faust �s Bason.

Folytat�sa k�v.